Szakhmáry Zoltán, a tehetséges fiatal földbirtokos több száz hold földön gazdálkodik a Kiskunságon. Nem éri be az elmaradott földművelői módszerekkel, modernizálni akar. Mindezt azonban úgy, hogy közben saját társadalmi osztályához is ragaszkodik, ő dzsentriként akar mintagazdaságot létrehozni. A lehetetlent kísérti, mint egyébként minden dolgában. Ezt tetézi magánéleti szeretik a nők, és ő is odavan a szerelemért, de afféle "egyasszonyos ember", mondta róla maga Móricz. Olyan ember, akinek egyszerre csak egy nő fér meg a vá bárhogy rajong is a feleségéért, ha mégis beleszeret valaki másba, akkor már csak érte, a szeretőjéért fog megveszekedni, élni és halni.
Összegezve tetszett a történet koncepciója, tanulsága és a mondanivalója. Érdekesnek találtam, hogy betekintést olvashattam a dzsentrik lelkivilágáról, izgalmasnak találtam a belső vívódásaikat a szereplőknek. Viszont, túlnyomóan tömör a cselekmény, sokszor fárasztónak találtam az olvasását, főleg hogy még kötelező olvasmányként is van erőltetve. Annyira nem ragadott el Móricz stílusa, és ez az erőltetett tömérdek magyar, alföldi társadalom kritika. A nagy magyar paraszt nótákba fullasztott bánatokat már egyre kimerítőbbeknek találtam. Azért tényleg nem meglepő, de bele gondolva, azóta sem változott sok minden.
It’s a very good book. I liked it more than I thought I would. Describes very well life among these Hungarian landowners/farmers in the plains region of Hungary. It’s a very unique life... a lost age. Describes the characteristics of the Hungarian people, and how these land owners, the “lords” of the Hungarian title, deal with peasants and gypsies. Shows their pride and their foibles. Lots of drinking and talking and one major practical joke that carries on thru-out the novel. Also focuses on one character’s extra-marital relationship in an interesting way. His internal thoughts are very well written and full of pathos.
Az első a vizsgák utáni magyar irodalom bingeből (Móricz-Szabó Magda-Nádas Péter-Grecsó). A végére kezdett kicsit sok lenni az a stílus, hogy mennyire magyar, mennyire népies, énekeljünk nótákat a nagy magyar bánatunkban a nagy magyar Alföldön, nagy magyar parasztemberek. De azért jó volt olvasni.
Önmagában a történet és a mondanivaló tetszik és érdekesnek tartom egész egyszerűen mint kötelező olvasmány fárasztó kicsit és nem igazán tetszik Móricz stílusa se.