What do you think?
Rate this book
Csodaidők #2
Kiszakadtak
A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Hősei ugyan kétezer évvel később élnek, naprendszerek között utaznak és e hatalmas távolságokat átívelő kép- és hangkapcsolatot tartanak, de érzelmeik, indulataik, céljaik rokonok a miénkkel. A Kiszakadtak alcímű második kötetben is a három főhős életén keresztül tárul fel ez a különös, egyszerre vonzó és felkavaró világ. Judyt, a különleges tehetségű fiatal nőt a hagyományoknak megfelelően apjának kell férjhez adnia. Giin, az apa a gazdasági nagyhatalomnak számító családi válalkozás feje és galaxis-szerte ismert politikus, szellemi vezető. Megosztó személyiség, állásfoglalásaival a kaven közösségéből való kizárását kockáztatja. Ezt a közösséget önként hagyta el Yaan – új, kiszakadt nevén Paul akiből magasan képzett katona lesz egy olyan hatalom szolgálatában, amelyik megtagadott családját is létében veszélyezteti.
416 pages, Hardcover
First published January 1, 2008
4 people are currently reading
39 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 10 of 10 reviews
April 13, 2020
Adott egy vallási alapon szerveződő közösség, amelyet a hagyományai és a szokásai forrasztanak egybe, sőt a külön nyelv is. Elkülönülve élnek a társadalom szövetében, és az évszázadok alatt számottevő gazdasági hatalmat szereztek meg, amelyet nem félnek használni. Szokásaik és társadalmi státuszuk miatt irigység veszi őket körbe, olyannyira, hogy hamarosan megjelenik egy csoport, amely a politikai hatalomra törve az emberiség szebb jövőjének a zálogát abban látja, hogy a fentebb említett közösséget szétzúzza. Ehhez előbb politikai manőverek segítségével osztja meg az ellenfeleit, majd később katonai akciókba kezd.
Nos, mindez a Csodaidők második kötetének kerettörténete, és én most már értem, hogy miért tekintenek sokan a regényre egy holokauszttörténet parafrázisaként.
Nekem eddig szerencsém van egyébként a sorozatok második köteteivel, mert gyakran jobban sikerülnek, mint az elsők, és a Kiszakadtak ezt a sort erősíti. Vélhetően azért, mert a szerző is, és az olvasó is sokkal otthonosabban mozog már a világban, és nem kell minden erőt a felfedezésre és a megismertetésre fordítani. Pedig a kezdet nekem nem volt egyszerű, tekintve, hogy hónapokkal ezelőtt olvastam az első részt, és a sok név és helyszín nem mindig ugrott be azonnal. A nehézkes indulást azonban csakhamar feledtette a történet, amitől nehezen szakadtam el.
Még annak ellenére is, hogy néhány írói fogást felismertem benne, és ezért relatív pontosan találtam el a történet néhány motívumát, viszont ez nem rontotta az élményt. Az egyik ilyen elem, hogy mi volt Tored szerepe Yaan mellett. A másik, hogy ki volt Judy igazi apja, bár ezt a sejtésemet az előző könyv alapozta meg igazán. És végül azt is jól találtam el, hogy mi lesz Judy előre elrendezett házasságának a sorsa. Mondván, hogy ha nekem kellene megírnom a sztorit, akkor én így bánnék a főhőseimmel. És valóban így is történt, bár az, hogy milyen hirtelen változott meg a főszereplők helyzete, az egy kicsit váratlanul ért.
Bennem egyébként valóban egy érdekes kérdést vet fel ezeknek az előre elrendezett házasságoknak a sorsa. A könyv lapjain végül is egy pozitív példa bontakozik ki, ahol a kölcsönös meg nem értésből és utálkozásból lesz szép lassan tisztelet, majd valami szerelemféle. De persze a háttérben ott vannak az elrettentő példák, válásokkal, félrelépésekkel, szerelmeket összetörő döntésekkel. Mintha az lenne a végső következtetés, hogy az így összeboronált kapcsolatok nem feltétlenül rosszabbak, mint a szabad döntések nyugvó társaik, hiszen mindenféle kimenetel előfordul egyikben is, másikban is.
Emellett van egy érdekes társadalomfilozófiai kérdésfelvetés az egész műben, amely ugyan nem feltétlenül a legmélyebb ebben a témakörben, de mégis rendelkezik egyfajta bölcs belátással. Ez utóbbi pedig manapság mintha különösen aktuálissá válna, de az is lehet, hogy tíz, meg húsz, meg harminc év múlva is az lesz. A mélység egyfajta hiánya egyébként inkább a nézőpontból fakad, hiszen Giin Raas, a politikus, valójában csak a hullámok tetején ül, amelyek hol fel, hol ledobják. És nem arra figyelünk, hogy mi váltotta ki a hullámot, hanem arra, hogy a politikus, mint ember, hogyan viselkedik ebben a környezetben és miként hat vissza a személyét körülvevő konfliktusok sora a politikai döntéseire.
Mielőtt ezt az értékelést megírtam, visszanéztem, hogy mit mondtam az első kötetről, és azt láttam, hogy Asimovhoz hasonlítottam. Ezt a párhuzamot abban az értelemben írtam, és ezt most is tartom, hogy nem feltétlenül a díszes leírások vagy technológiai részletekben való elmerülés az, ami jellemzi a szöveget. Asimovtól annyiban viszont feltétlenül különbözik, hogy itt nagyobb a hangsúly a szereplőkön és a belső vívódásaikon. Ez a hasonlóság a régebbi korok fantasztikus irodalmával ódon patinával vonja be a művet, ami miatt egyébként sokkal élvezhetőbbé, szerethetőbbé és egy kicsit ismerősebbé is válik. Nehéz letenni, különösen akkor, amikor már az elkerülhetetlen végkifejlet közel kerül a szereplőinkhez.
Egy kicsit sajnálom, hogy a zárva tartó könyvtárak idején még várnom kell a következő részre.
Nos, mindez a Csodaidők második kötetének kerettörténete, és én most már értem, hogy miért tekintenek sokan a regényre egy holokauszttörténet parafrázisaként.
Nekem eddig szerencsém van egyébként a sorozatok második köteteivel, mert gyakran jobban sikerülnek, mint az elsők, és a Kiszakadtak ezt a sort erősíti. Vélhetően azért, mert a szerző is, és az olvasó is sokkal otthonosabban mozog már a világban, és nem kell minden erőt a felfedezésre és a megismertetésre fordítani. Pedig a kezdet nekem nem volt egyszerű, tekintve, hogy hónapokkal ezelőtt olvastam az első részt, és a sok név és helyszín nem mindig ugrott be azonnal. A nehézkes indulást azonban csakhamar feledtette a történet, amitől nehezen szakadtam el.
Még annak ellenére is, hogy néhány írói fogást felismertem benne, és ezért relatív pontosan találtam el a történet néhány motívumát, viszont ez nem rontotta az élményt. Az egyik ilyen elem, hogy mi volt Tored szerepe Yaan mellett. A másik, hogy ki volt Judy igazi apja, bár ezt a sejtésemet az előző könyv alapozta meg igazán. És végül azt is jól találtam el, hogy mi lesz Judy előre elrendezett házasságának a sorsa. Mondván, hogy ha nekem kellene megírnom a sztorit, akkor én így bánnék a főhőseimmel. És valóban így is történt, bár az, hogy milyen hirtelen változott meg a főszereplők helyzete, az egy kicsit váratlanul ért.
Bennem egyébként valóban egy érdekes kérdést vet fel ezeknek az előre elrendezett házasságoknak a sorsa. A könyv lapjain végül is egy pozitív példa bontakozik ki, ahol a kölcsönös meg nem értésből és utálkozásból lesz szép lassan tisztelet, majd valami szerelemféle. De persze a háttérben ott vannak az elrettentő példák, válásokkal, félrelépésekkel, szerelmeket összetörő döntésekkel. Mintha az lenne a végső következtetés, hogy az így összeboronált kapcsolatok nem feltétlenül rosszabbak, mint a szabad döntések nyugvó társaik, hiszen mindenféle kimenetel előfordul egyikben is, másikban is.
Emellett van egy érdekes társadalomfilozófiai kérdésfelvetés az egész műben, amely ugyan nem feltétlenül a legmélyebb ebben a témakörben, de mégis rendelkezik egyfajta bölcs belátással. Ez utóbbi pedig manapság mintha különösen aktuálissá válna, de az is lehet, hogy tíz, meg húsz, meg harminc év múlva is az lesz. A mélység egyfajta hiánya egyébként inkább a nézőpontból fakad, hiszen Giin Raas, a politikus, valójában csak a hullámok tetején ül, amelyek hol fel, hol ledobják. És nem arra figyelünk, hogy mi váltotta ki a hullámot, hanem arra, hogy a politikus, mint ember, hogyan viselkedik ebben a környezetben és miként hat vissza a személyét körülvevő konfliktusok sora a politikai döntéseire.
Mielőtt ezt az értékelést megírtam, visszanéztem, hogy mit mondtam az első kötetről, és azt láttam, hogy Asimovhoz hasonlítottam. Ezt a párhuzamot abban az értelemben írtam, és ezt most is tartom, hogy nem feltétlenül a díszes leírások vagy technológiai részletekben való elmerülés az, ami jellemzi a szöveget. Asimovtól annyiban viszont feltétlenül különbözik, hogy itt nagyobb a hangsúly a szereplőkön és a belső vívódásaikon. Ez a hasonlóság a régebbi korok fantasztikus irodalmával ódon patinával vonja be a művet, ami miatt egyébként sokkal élvezhetőbbé, szerethetőbbé és egy kicsit ismerősebbé is válik. Nehéz letenni, különösen akkor, amikor már az elkerülhetetlen végkifejlet közel kerül a szereplőinkhez.
Egy kicsit sajnálom, hogy a zárva tartó könyvtárak idején még várnom kell a következő részre.
Read
December 28, 2020Rereading for work purposes (you'll see soonish IY"H). This series just makes me want to sit and read endlessly. :)
Update: Another very very quick reread for an article.
_______
Source of the book: Originally bought for my brother with my own money, but now I asked my mom to send another set after me from Hungary.
Update: Another very very quick reread for an article.
_______
Source of the book: Originally bought for my brother with my own money, but now I asked my mom to send another set after me from Hungary.
October 19, 2012
ez volt még a leggyengébb rész, ez a rengeteg unalmas politikai maszlag eléggé elveszi a kedvet, de a végére szerencsére felpörög.
August 1, 2023
Ez nagyregény, mert iszonyúan túl van írva párbeszédekkel. Ebből annyit de annyit kellett volna húzni, hogy ihaj. Túl sok felesleges, fókuszt szétforgácsoló szereplő.
Ez egy sci-fit álmodó fantasy. Itt az sf közeg csak díszlet. Nincs nagy technológiai áttörés, vagy valami fajsúlyos tudományos felfedezés. Itt üzleti-politikai-családi szálrángatás folyik. Hiába van magasszintű tech, azt nem voltka képesek pontosan belőni egy rendes teljeskörű vérteszt vagy genetikai teszt alapján, hogy most akkor Judint ki nemzette, inkább pörögnek rajta fejben!
Itt, ha engedékeny akarok lenni, elég lett volna két főszereplő, Giin és Judin, de ha szőrös szívű, akkor egyetlen egy, Giin. Se Yaannak, se Judinnak nincs személyisége. Utóbbinak önálló ambíciója se semmire, csak alkalmazkodik és kompromisszumot köt, hogy a tsaláddal maradhasson. Mondjuk kompromisszumot se nagyon köt az azt feltételezné, vannak önálló elképzelései, céljai, vágyai, bármi. De ő abszolút konform. Yaan szála mellett az szól ő legalább csinál valamit. Úgy értem fizikailag. Nem csak megy helyekre és jártatja a száját.
Továbbra se sikerült megértenem, mi ez a nagy kiszakadtak truváj, hogy ez miért akkora stigma, és miért olyan kirekesztőek velük szemben a kaveniek. Szerintem ha eddigre nem értettem meg, akkor így jártam. A családi vállatok mindent leuraló monopol helyzetét rühellő kavenen kívüliek fújolása már érthetőbb.
Ez a sztori botrányosan adagol információt. Egyik fejezetben beharangozzák, hogy Giin végre eldönti, ki lesz Judin férje, és amikor a következő fejezet jön, kiderült, hogy eltelt két hónap és még rohadtul nem nyilatkozott! Hát eszem megáll az ilyesmitől. És még továbbra is azt hiszik, Gin kompetens családfő...
Vagy hogy Judin megy egyik fejezet végén valahová, a következőben már locsolják fel mert történt valami merénylet ellene, amit elmesélnek, nem pedig megmutatnak. Ekkora kihagyott ziccert! És ebből sok-sok van, túl sok, és a kihagyásuk kiheréli az izgalmat. Nem érdekel a száraz szájtépés politikáról, gazdasági érdekekről, Giin állítólagos pozíciójának aláásásáról, mert egyrészt azok önmagukban baromi unalmasak, másrészt nem sikerült engem meggyőzni, Giin valóan olyan kompetens személy-e hogy annyi überfasza pozíciót töltsön be, harmadrészt olyan jól meg nincsenek felépítve, hogy berántson és érdekeljen, mi sül ki belőle. Az emberekre gyakorolt hatás az, ami lekötne, de azt meg elrontják azzal, hogy nem mutatják meg.
Mintha ez a történet félne az élő, lélegző, szenvedélyes emberi megnyilvánulásoktól. Judin szüzességének elvesztése konkrétan nem téma, helyette valami lagymatag kötelességtudóan megtörténő házasélet betekintést kapok az ikszedik alkalomról. Csodás. Az meg, hogy elő van írva, egy elrendelt házasságban élő pár heti hányszor kötelezően feküdjön össze és prezentáljon koituszt, felháborító, lélekzsigerelő, érzésfelőrlő dolog. Vajon hogy jelentik le a dolog megtörténtét? Hüvelykenettel?! Vagy bepoloskázták a szobájukat?
Annyira érezni, hogy ez valakinek az első könyve, ráadásul egyből sokkötetes alkotása.
Ez egy sci-fit álmodó fantasy. Itt az sf közeg csak díszlet. Nincs nagy technológiai áttörés, vagy valami fajsúlyos tudományos felfedezés. Itt üzleti-politikai-családi szálrángatás folyik. Hiába van magasszintű tech, azt nem voltka képesek pontosan belőni egy rendes teljeskörű vérteszt vagy genetikai teszt alapján, hogy most akkor Judint ki nemzette, inkább pörögnek rajta fejben!
Itt, ha engedékeny akarok lenni, elég lett volna két főszereplő, Giin és Judin, de ha szőrös szívű, akkor egyetlen egy, Giin. Se Yaannak, se Judinnak nincs személyisége. Utóbbinak önálló ambíciója se semmire, csak alkalmazkodik és kompromisszumot köt, hogy a tsaláddal maradhasson. Mondjuk kompromisszumot se nagyon köt az azt feltételezné, vannak önálló elképzelései, céljai, vágyai, bármi. De ő abszolút konform. Yaan szála mellett az szól ő legalább csinál valamit. Úgy értem fizikailag. Nem csak megy helyekre és jártatja a száját.
Továbbra se sikerült megértenem, mi ez a nagy kiszakadtak truváj, hogy ez miért akkora stigma, és miért olyan kirekesztőek velük szemben a kaveniek. Szerintem ha eddigre nem értettem meg, akkor így jártam. A családi vállatok mindent leuraló monopol helyzetét rühellő kavenen kívüliek fújolása már érthetőbb.
Ez a sztori botrányosan adagol információt. Egyik fejezetben beharangozzák, hogy Giin végre eldönti, ki lesz Judin férje, és amikor a következő fejezet jön, kiderült, hogy eltelt két hónap és még rohadtul nem nyilatkozott! Hát eszem megáll az ilyesmitől. És még továbbra is azt hiszik, Gin kompetens családfő...
Vagy hogy Judin megy egyik fejezet végén valahová, a következőben már locsolják fel mert történt valami merénylet ellene, amit elmesélnek, nem pedig megmutatnak. Ekkora kihagyott ziccert! És ebből sok-sok van, túl sok, és a kihagyásuk kiheréli az izgalmat. Nem érdekel a száraz szájtépés politikáról, gazdasági érdekekről, Giin állítólagos pozíciójának aláásásáról, mert egyrészt azok önmagukban baromi unalmasak, másrészt nem sikerült engem meggyőzni, Giin valóan olyan kompetens személy-e hogy annyi überfasza pozíciót töltsön be, harmadrészt olyan jól meg nincsenek felépítve, hogy berántson és érdekeljen, mi sül ki belőle. Az emberekre gyakorolt hatás az, ami lekötne, de azt meg elrontják azzal, hogy nem mutatják meg.
Mintha ez a történet félne az élő, lélegző, szenvedélyes emberi megnyilvánulásoktól. Judin szüzességének elvesztése konkrétan nem téma, helyette valami lagymatag kötelességtudóan megtörténő házasélet betekintést kapok az ikszedik alkalomról. Csodás. Az meg, hogy elő van írva, egy elrendelt házasságban élő pár heti hányszor kötelezően feküdjön össze és prezentáljon koituszt, felháborító, lélekzsigerelő, érzésfelőrlő dolog. Vajon hogy jelentik le a dolog megtörténtét? Hüvelykenettel?! Vagy bepoloskázták a szobájukat?
Annyira érezni, hogy ez valakinek az első könyve, ráadásul egyből sokkötetes alkotása.
December 19, 2019
Második világháború kamaszoknak az űrben.
Amikor anno a trónok harcát olvastam, az járt a fejemben, hogy tényleges történelmi eseményeket miért nem lehet így megírni (bár biztosan vannak jobb történelmi regények, mint amiket én olvastam). De aztán arra jutottam, hogy azért, mert nem ismerheted igazán a szereplőket, az események alakítóinak tényleges tetteit és motivációit, és hogy ezek miért úgy csapódtak le a környezetükben, majd miért az történt, ami. De erre remek egy trónok harca, mert egy eseményláncolatot le tud követni, és ezzel lehetővé teszi az olvasó számára más eseményláncolatok felmérését, megértését. És ilyen Csodaidők is. Nem 30-as évek Európa, és nem második világháború - de közben meg de. Sokkal közelebb tudta hozni hozzám az akkori világot, mint bármilyen ténylegesen abban a világban és korban játszódó film vagy könyv, amihez eddig szerencsém volt. Ha a témában akar tájékozódni, előbb adnám egy kamasz kezébe ezt, mint a Sorstalanságot.
Amikor anno a trónok harcát olvastam, az járt a fejemben, hogy tényleges történelmi eseményeket miért nem lehet így megírni (bár biztosan vannak jobb történelmi regények, mint amiket én olvastam). De aztán arra jutottam, hogy azért, mert nem ismerheted igazán a szereplőket, az események alakítóinak tényleges tetteit és motivációit, és hogy ezek miért úgy csapódtak le a környezetükben, majd miért az történt, ami. De erre remek egy trónok harca, mert egy eseményláncolatot le tud követni, és ezzel lehetővé teszi az olvasó számára más eseményláncolatok felmérését, megértését. És ilyen Csodaidők is. Nem 30-as évek Európa, és nem második világháború - de közben meg de. Sokkal közelebb tudta hozni hozzám az akkori világot, mint bármilyen ténylegesen abban a világban és korban játszódó film vagy könyv, amihez eddig szerencsém volt. Ha a témában akar tájékozódni, előbb adnám egy kamasz kezébe ezt, mint a Sorstalanságot.
July 3, 2018
Most mar tudom, hogy az irono direkt kicsinalja az embert. Komolyan. Talan Backman utolso konyvenel anyaztam ennyit, siras kozben.
A masodik resz is hasonloan izgalmas, mint az elso, ha nem izgalmasabb. Baromi jo, tenyleg. Meg ma elkezdem a harmadik reszt, mert tudnom kell, hogy mi tortenik!
(Oregem, baromi jo ez a konyv, komolyan! Mindenkinek csak ajanlani tudom!)
A masodik resz is hasonloan izgalmas, mint az elso, ha nem izgalmasabb. Baromi jo, tenyleg. Meg ma elkezdem a harmadik reszt, mert tudnom kell, hogy mi tortenik!
(Oregem, baromi jo ez a konyv, komolyan! Mindenkinek csak ajanlani tudom!)
January 7, 2024
4.5 Wow this was good! Even better than the first one.
September 12, 2013
Miért? Miért kellett így alakulniuk az eseményeknek? Elsírtam az összes könnyem.
Mesterien gombolyított szálak, véres történések. Még számomra is, aki pedig utálja a csaták, háborúk és összeesküvések leírását, letehetetlennek bizonyult a második kötet. Hogy ebből mi lesz? Halvány lila gőzöm sincs. Mert a Csodaidők kötetekben sohasem az történik, amire számítasz. Meglepetten kiáltasz fel a váratlan fordulatoknál, dühödten csukod be a könyvet, amikor az általad legjobban utált szereplők nem méltóztatnak meghalni. Mégsem tudod félbehagyni, letenni. Merem remélni, hogy jobbra fordul a szereplők sorsa különben nagyon csalódott leszek.
Mesterien gombolyított szálak, véres történések. Még számomra is, aki pedig utálja a csaták, háborúk és összeesküvések leírását, letehetetlennek bizonyult a második kötet. Hogy ebből mi lesz? Halvány lila gőzöm sincs. Mert a Csodaidők kötetekben sohasem az történik, amire számítasz. Meglepetten kiáltasz fel a váratlan fordulatoknál, dühödten csukod be a könyvet, amikor az általad legjobban utált szereplők nem méltóztatnak meghalni. Mégsem tudod félbehagyni, letenni. Merem remélni, hogy jobbra fordul a szereplők sorsa különben nagyon csalódott leszek.
March 18, 2019
A legjobb sci-fi amit olvastam. Nagyon valóság szagú mégis sci-fi ;) mindenkinek ajanlom.
Displaying 1 - 10 of 10 reviews