Yaan bebörtönzése után a Csillagunió hódításai megrekedtek ugyan, a küzdelmeknek azonban még nincs vége. Judy megtudja, hogy fia súlyos beteg, és kétségbeesetten veti magát a gyógymód megtalálását célzó kutatásba, mely végül messzebb sodorja otthonától, mint valaha álmodta volna. Az Oderut hosszas habozás után belép a háborúba, fővezérnek Giint szeretnék megnyerni, azonban felesége betegsége miatt nem akar közügyekkel foglalkozni. Amikor végül újra fellángolnak a harcok, Yaannak ismét szembe kell néznie az övéivel - de saját magával is számot kell vetnie. A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Észrevétlenül ragad magával sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével.
Még nem találok szavakat.... Az ember sokszor naívan azt gondolja, hogy na ez a rész majd gyengébb lesz, semmi átütő. Erre itt van ez egymillió fordulattal... Hihetetlen. Számtalanszor rázott a hideg, és futotta el a szememet a könny - mivel a munkahelyemen mégsem sírhatok!- miközben olvastam. Talán a legjobb mégis az benne, hogy sosem tudhatod előre, mi várható. Nem olyan, mint sok más regény, ahol kb tudod, mi az, ami történni fog. Itt nem. Csak folyamatosan arra eszmélsz, hogy leesik az állad. Mondanám, hogy a sorozat közül talán ez volt a legjobb rész, de önmagában mindegyik rész szenzációs, ezért ezt sem tudom csak úgy kiemelni. Hasonlóan izgalmas, mint az előző három és legalább ugyanannyira letehetetlen. A könyvek során a kedvenc karakterem Giin volt, a kiállása, határozottsága mellett nem mehet el úgy az ember, hogy ne ragadja meg.. Szereplők személyiségfejlődése a sorozat során nagyon szépen, aprólékosan van kidolgozva. A Raana Raas által felépített univerzum nagyszerű. Olyannyira az, hogy akinek lehet, csak ajánlom a könyvet, sőt a másik sorozatot (Időcsodák), amit még én sem kezdtem el, de a listámon van, így legkésőbb július végén befalom. Igen, falom, mert minden bizonnyal az is hasonló izgalmakban bővelkedik.
A maga módján világszínvonalú sorozat, hibái ellenére is jobb, mint egy csomó más agyonhájpolt "bestseller" marhaság. Ilyenkor szar, hogy magyar regények általában nem hódítanak külföldön, így megy ez. A történet világa rendkívül részletesen kidolgozott, mégis maradt bennem némi hiányérzet, főleg a Kaven hagyományaival és a vallással kapcsolatban. Szerettem volna ezekről sokkal többet megtudni. A politikai kavarás ellenben túl sok, sokszor nehéz követni. Érdekes, hogy a nagy horderejű események zömét hasonlóan említik, mint a Trónok harcában, általában csak utólag, valaki mondja, hogy ja, volt egy ilyen is. A folytonos kavarás, konspiráció, a rengeteg szereplő, a szerteágazó családfák is arra a emlékeztetnek, de a Csodaidők nincs kényszeresen százezermillió oldalasra dagasztva, nem túlírt - illetve nem úgy túlírt. Sok lett ez a négy kötet, három is elég lett volna. Egy idő után az addig izgalmas történet átmegy szappanoperába, a másfél-két tucat fontosabb szereplő mindenhol felbukkan, sokszor teljesen banális módon találkoznak egymással, nagyjából úgy, mintha egy alaszkai erdő közepén szembe jönne velem az anyukám, mert éppen arra járt. Az utolsó kötetben már bőven vannak logikátlanságok is, némelyik eléggé dühítő. Mindezek ellenére alapvetően jó sorozat a Csodaidők. Különösen tetszik, hogy a hagyományokat, a családhoz tartozást és főként a vallást tartja a legfontosabb értékeknek.