Bohaterowie psychothrillera węgierskiego prozaika Benedeka Tottha to grupa nastolatków trenujących wyczynowo pływanie. Łączą ich szkoła i sport, dzieli status materialny. Ich życie jest puste, pozbawione treści i radości. Pełna seksu i przemocy opowieść, mimo zabawnych dialogów, nie rozśmiesza. Wszystko jest tu kompulsywnym działaniem, którego celem staje się zapomnienie albo irracjonalna rywalizacja. Chłopcy są przyrównywani do rekinów, które nie mogą przestać płynąć, bo wtedy duszą się i martwe idą na dno. Jednak w przypadku bohaterów Tottha ten niepowstrzymany życiowy pęd – za narkotycznym odurzeniem, pornograficznymi doznaniami i coraz okrutniejszymi żartami wobec słabszych – zamienia się w „trupi bieg”, a oni sami albo przegrywają i rzeczywiście idą na dno, albo stają się żywymi zombi.
Ritkán olvasok kortárs magyar irodalmat, és ha mégis, akkor is legtöbbször megtartom magamnak a véleményemet, ám Totth könyve mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Idejét nem tudom, hogy mikor olvastam ilyen kiválóan megírt, mind nyelvében, mind témájában letaglózó erejű regényt. Totth nyelvi képességeit fordításaiból ismertem már, mégis meglepett az a magabiztosság, amellyel megalkotta ennek a regénynek a nyelvét. Humora száraz, kesernyés, helyenként mégis börleszkbe illő, cselekményvezetése biztos: sokan tizedikre sem képesek olyan feszesen megírt regényt letenni az asztalra, mint Totth elsőre. Nem tudom, mivel áll elő legközelebb, de akármi legyen is az: az elsők között fogom megvenni és elolvasni, mert Totth az a szerző, aki minden figyelmet megérdemel.
Nekem bejött, azzal együtt, hogy ez kb egy Irvine Welsh stílusgyakorlat magyar kisvárosi-középsulis adaptációban, viszont szuperül működik. Veszprémet jól ismerem, bár az uszodában egyszer sem jártam, nemhogy versenysport közelében, de fiatal főleg nem voltam ott – azért így is meg voltam elégedve, hogy fölismertem. A szociokommentár jól lett adagolva a tinik drogos ámokfutása vad életéhez, érdekes tudott maradni akkor is, amikor én már kicsit öregesnek éreztem magam ehhez. Na meg örülhettem, bár ez nyilván nem dokuregény, hogy nem voltam tesis. És bár érzésem szerint a félelem-és-reszketés vonalon nyilván sok minden túl van húzva, a drogok, a szex és azt beárnyékoló pornó, az erőszak, (az uszodába pisilésre jobb nem is gondolni), és a végére váratlanul és durván besötétedik az egész, mégis elbírta az elbeszélő szövegfolyama, bár néhol csak épphogy, és messze nem tökéletesen. Azt hiszem, az elvárhatónál ritkábban röhögtem fel a poénokon, cserébe a srác visszatérő, alanyt-állítmányt tisztázó betoldásai elég idegesítőek voltak. Viszont erős részek is voltak, meg sodrás az pláne, a szövegnek és a füvescigiknek is, és elég jól rá is lehetett hangolódni, a szövegre mármint. De ha már ifjúsági trash-krimi mai szlenggel, akkor oké, legyen ilyen újrahasznosított irvinewelsh-es, sokkal rosszabbul is járhattunk volna.
via my blog: https://bookstalkerblog.wordpress.com/ 'As I snapped Mishy’s nose back into place, it made a huge cracking noise, then the poor bastard howled and had some kind of spasm.'
Dead Heat is a wild coming of age story about teenage boys on a swim team in Hungary who also happen to spend most their days in a drunken, drugged out daze when they’re not having sex with any and every girl in their vicinity. Porn obsessed the boys see girls as nothing but ‘sluts’, there to please them. The girls themselves all too willing to ‘give it up’ any time and every which way. The boys feel invincible, as the youthful often do, able to maintain, for a time anyway, their strength for a highly competitive sport. Pushing through hardcore practices lead by their brutally hard coach, whose rage they have a gift for invoking, over time becomes harder fed by their many vices. Our narrator along with his loser pals Zoli-boy, Ducky, Buoy and Mishy are soaked in testosterone, playing violent video games, starting war with dealers, packing heat, stealing and speeding through the streets high as kites. The rot in their bond starts when they are involved in a serious accident, forced to pretend like nothing happened. Silence is for wise men, and they better all keep their mouths shut. Top of their game, they’ve been too free to prowl the town and their parents are either too high themselves to notice anything about the boys, or oblivious.
There is so much to rage against and the boys are each numb to their existence, not even taking beatings seem to shake them awake. Criminal behavior is second nature, what else fires the blood when you’re bored more than the thrill of the getting away from authority? What makes the heart pump faster than chasing girls, chasing highs? Are they afraid of anything or just pretending not to be? Before long, their criminal acts push them into murky waters of life and death. Violence is around every corner, when one of their friends goes missing, the heat intensifies and loyalties are pushed to breaking. Who can they trust? Just how far will they go? Swim meets are nothing compared to the pressure of enemies, and soon going into hiding may be the only way for our narrator to get his head straight, to make sense of what has happened, to examine his friends, to determine which direction threats are coming from.
It’s a raw, gritty, sordid read. It is a coming of age in a time when boys feel dead inside, when culture fuels the violence, and no cage is secure enough to stop them. It’s hard to find a redeeming quality, but maybe their is a slim chance at redemption for the narrator… very slim, if he makes it out alive. These boys are the crime scene you stop and stare at on the side of the road. It’s only a matter of time before they have to wake up to reality, and it’s going to be a brutal hangover!
If it wasn't for the superb writing style that manages to capture all these people in their ugly glory, I'd have given up on this. A vile collection of people engaging in vile actions for selfish, narcissistic, cowardly reasons. There is nothing redeeming about them, and barely any kind of plot to hang on their despicable, revolting actions. This made my head spin...and not in any way I enjoyed.
Nagyon erős nyelvezetű, ütős regény, amely a hitelesség illúzióját keltve mutatja be négy vidéki, kisvárosi tizenéves fiú durván beszűkült világát. Úszóedzés, drogok, pia, szex - nagyjából ennyi, változó sorrendben és kombinációban. A négy fiú között van egy milliomos apuka durván elkényeztetett, teljesen gátlástalan fia, Kacsa, egy nála nem sokkal jobb, vízilabdás gyerek, Bója, egy érzékeny, sérülékenyebb fiú, Zolika, aki a két másik fickó rendszeresen szívat, és végül a narrátor, akinek a nevét sosem tudjuk meg, és aki valahol a két "menő csávó" és Zolika között helyezkedik el: ő erősebb, keményebb srác, mint Zolika, de maradt benne némi empátia és szolidaritás a gyengébb iránt, ami a másik kettőből totálisan hiányzik.
Az egész történetet a narrátor szemszögéből kapjuk, és a figura és a nyelve nagyon el van találva: tulajdonképpen a regény az elején elkap, és erősen behúz, utána már szinte olvastatja magát. De azért bárkinek nem ajánlom: nemcsak a nyelvezete nagyon durva, de a cselekmény is, a lányokkal különösen megalázóan bánnak, bár a jelek szerint ők ezt magától értetődőnek tekintik. Eléggé ijesztő világba kapunk betekintést: rettentően amorális, nihilista közeg ez, ahol a szülők vagy hiányoznak, vagy egyáltalán nem törődnek a gyerekeikkel, még akkor sem, ha elárasztják őket pénzzel.
Egy legbrutálabb South Park volt, Beavis és Butt-Headdel ötvözve, csak annak is az a szintje, amikor már nevetni sem tudunk, csak állatias vonyítások hagyják el a szánkat a látottaknak köszönhetően. Persze lehet, hogy én csak egy kis mimóza lelkű olvasó vagyok, aki túl komolyan vette a Trainspotting-hatást. Mindenesetre én szigorúan csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlom. Köztük sok felnőttnek. Akik még észrevehetik, ha körülöttük szar van a palacsintában… Ez már nem a Zabhegyező szintű kallódó, lázadó kamaszok világa. Ez a mordállyal lyuggató, vadászkéssel gyilkolók pokla. Pofán csapott, na, nincs mit szépíteni, odatenyerelt rendesen. Mégis muszáj volt végigolvasnom, még ha beledöglök is… Törött akváriumnyit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu...
This book! I don't read much in my mother language now (hungarian), but lately there was this itching inside of me, that I should give it another chance. I chose this book mainly for 2 reasons: first: the story takes place in a rural city where I went to school too, and where I live now. The second reason was because I wanted to check this book out for the past 10 years. (Side note: there should be a third reason, and that's because the author is a well known translator in Hungary, who translated some of Stephen King's novels too.) The story is... there is not much of a story here to be honest. There are four teenager guys who are driving on a bypass near the city. They are high on weed and who knows what, there's a girl in the car with them, there are hands, some blowjobs, some other stuff happens, and suddenly they hit something or someone. It's either a wild boar, or a homeless, drunk guy. They boys don't have a clue, and they don't really know what to do, so they ditch the body and leave. And thus this book is starting. The boys go home, and they follow their routine after this: they go to school (or they skip it altogether), they go to the swimming pool to train (all four of them are either a swimmer or play water polo), party hard at one of the boys' home, and... well... some stuff happens. I can't really go into details, because there is not much. We follow one of the boys, a nameless boy and we see the world with his eyes. And that world is hard, cruel, brutal, full of vulgarism, and disgusting. And that's why this book is genius, because I absolutely loved it! The author has this keen sense of style where he mixes literature with the level of testosterone a high schooler guy has, and that makes this brutal novel. Sadly I don't have a more appropriate word for this, but brutal. The author is spot on about the city, about the feelings of the guys, about the huge weight of life, and shows absolutely the most perfect aspect of this: how to navigate in life as a teenager when your life sucks, when you can do anything if you have a lot of money (even kill somebody), how to search for a meaning in life. And you read this book, you read it, you continue it, and you have this sense that at the end, there will be something tragic. And when that tragic thing happens (somebody dies), you just look out in the world, and you think about how stupid, how meaningless was that murder, how preventable was it, like everything else in the real life. How stupid was everything else besides your friends, how REAL was it. And that's why, that is why this book is genius, because the author wrote something really great, something perfect, a feeling, and he opened it up, he got it right, that teenager angst, that inertia where you are stuck, and unable to do anything with your life, yet you feel you can do anything, be anything, the world is an open oyster to you until realisation hits that you probably can't even leave this god forsaken city. So... You get a feeling from this book. Like... Catcher in the Rye. THat kept popping up in my head. But this is unique. One of a kind. This author, Benedek is a genius. He knows words have meaning, weight, and he uses it perfectly. If you have a chance to pick this up in english (I think I saw an english edition of it), I highly recommend it. You can have a glimpse into an eastern european city, and how bleak everything is here. And also how great a writer Benedek is.
Legszívesebben azt tenném, (amikor ma éjszakára bemegyek dolgozni a koleszba), hogy mesélnék néhány diáknak a könyvről. De felmerült bennem néhány kérdés: kiknek beszéljek róla? Azoknak, akik jó tanulók, jó családból stb. és biztos (vagy remélhetőleg már) nem lesznek olyanok, mint a könyv szereplői, vagy azoknak, akik hadilábon állnak, nem csak a tanulással. Akiknek viszont lehetne bátran, akár idézni is a könyvből, hát ők meg már nincsenek a kollégiumban. (én ezt sajnálom egyébként, mindig mellettük szavaztam, ha az eltávolításukról volt szó), Nem tudom még mit tegyek, este 10-ig eldöntöm. Úszóim vannak, ez stimmel, de ők meg románok és „jelelve” beszélek velük, ha van valami. De félre a „tréfával”, még ha néhol vicces is a könyv. Se szülőként (már nem kamaszok a gyerekeim, bár az egyik éppen úgy tesz mostanában), se nevelőtanárként nem volt egyszerű ezt az ámokfutást megúszni, megfutni. Végül úgy döntöttem, miután elolvastam a könyvet, hogy a nagyobb fiamnak adtam a kezébe, azzal az ajánlással, hogy a vizsgaidőszak után remek olvasmány lenne.
(már nem ott élek és nem ott dolgozom, de diákok között, iskolában)
Nie znoszę nie doczytywać książek. Rzadko przerywam i całkiem odkładam. Tutaj wręcz skręcało mnie z ciekawości, co takiego znaleźli w tym tekście jurorzy „Angelusa”. Nadaremno.
Does playing sport as an adolescent build character and resilience? Such questions were part of my work for a number of years. The answer being, certainly it can do, but not necessarily so. Totth provides an example of the latter in this rather depressing novel. This is an often uncomfortable read about angry youth set in an unnamed Hungarian town Totth, himself a Hungarian born in Vancouver, seems to have Americanised a lot about the novel, from the language to the blind devotion the boys show to their swim team. In raw but satirical language and concealed in the frequently unpleasant scenes of drug taking, sex and violence, is the author’s message of how society treats the youth living at its edge, at arguably their most exposed age, their adolescence. These boys are elite sportsmen, attentive and high-achieving in school, yet their exposure to online porn and violent video games has blurred the line of what is real and what is not. As the group of (I guess) 15 year olds inevitably start to crash and burn, the question is whether the narrator has enough redeeming qualities to make it.
I was hoping...the critics were talking about one of the best contemporary novel from Hungary. Really? Are these characters are real? Are they exists? It was like a bad B-movie. Weak.
nepoznam ziadneho teenagera, ale ak ziju v realnom svete ako v knihe, no potes Panbuh. znesiem vela, ale kniha bola na mna prilis vulgarna a sexualna. mladi ludia prehanaju a nadnasaju, ale toto zaujme asi len mladych. ocakavala som, ze kniha bude mat jednu pevnu dejovu linku, no skor som to vnimala ako pribeh serie dni a ich zazitkov.
Drsná, odporná kniha. Z Hlavných postav sa mi chcelo grcať doslova a dopísmena. Hotová skaza spoločnosti, čo tie pubertálne decká robia. Áno, každý sme boli v puberte a snažili sme sa nadávať, tváriť drsne aj sa možno ukazovať a byť tí naj naj. Možno sme si aj navzájom robili zle a šikanovali sa, ale toto je totálny odpad spoločnosti. Pozatvárať tieto decká do ústavu kým je čas. Toto je aj vizitka rodičov. Totálny nezáujem o svoje deti, čo robia, s kým sa stýkajú proste nič. Jediným pozitívom tohto príbehu je šport, konkrétne plávanie,ktorému sa venujú, avšak ani tam sa poniektorí nesprávajú fair-play.
I don't know if you can really say you liked a book like this, but I thought it was compelling. I was so-so on it at first - it seemed to be one of those books that tries to shock you with the callousness of today's youth - but it got better as it went along and developed more of a plot. Some scenes, one in particular, were a little hard to read. Overall, I thought it was well-done and ended up being better than I expected at the outset.
Szerintem így érdemes írni a rettenetről. Hogy legyen remény, és közben a hitelesség se csorbuljon. Milliószor jobb, mint egy tévéhíradó. És a Legyek uránál is.
To prawdziwa jazda bez trzymanki. Mamy tu grupę nastolatków. Niewiele dzieje się w ich życiu. Szukają wrażeń, by cokolwiek poczuć. Testują wszystko. Ciężko im obrać azymut. Poruszają się siłą inercji. Żyją w poczuciu, że brakuje im sensu i celu. Tu zaczyna się ta historia, bo ich życie niebezpiecznie zaczyna przypominać grę i film sensacyjny. Rzeczywistość robi ostry zakręt. Wyrzuca ich poza szlak. Niesieni chwilą podążają w bardzo niebezpieczne rejony. Czy z tej drogi da się jeszcze zawrócić? Jest tu wszystko. Jest gęsto, szybko i intensywnie. Obraz pozbawionej sensu życia młodzieży jest przytłaczający. Bo jeśli nic nie ma sensu, to po co i na co to wszystko? To można pozwolić sobie na cokolwiek, bo i tak nic na nas nie czeka. Konfrontacja z tą rzeczywistością jest trudna, ale skłania do refleksji.
Czy to jest Nowy Europejski Kanon Literacki. Wątpię. Czy to obraz współczesnej młodzieży? Również wątpię. Eskapizm dotyczy nas wszystkich. Nie ważne w co uciekamy. Ważne, że jest przed czym.
Elolvastam néhány értékelést és interjút a szerzővel. Én Kaposvárt ismertem fel a vidéki városban. Az Orrszarvú, a sávház, a négysávos 48-as Ifjúság útja, az uszoda elhelyezkedése stb. Kaposvárt juttatták eszembe, ahol a főiskolás éveimet töltöttem. Ennyi év távlatából érdekes volt felidézni az ismerős helyeket. A könyvet hol szórakoztatónak, hol szomorúnak, hol gyomorforgatónak találtam. Némelyik jelenet elmenne egy Tarantino filmben. A történet kamaszokról szól, akik együtt úsznak, együtt járnak iskolába és szabadidejükben is együtt lógnak. Egyikük, Kacsa, egy gazdag családból való. Az apja egy alvilági fazon, akinek az ügyvédei mindent elsimítanak. Kacsa mindenkit a markában tart. Kacsán és Bóján kívül mindenki rossz családi háttérrel rendelkezik. A szülők nem tudják, hogy gyerekeik mivel múlatják az időt, de nem is érdekli őket, pedig a fiatalok drogoznak, szexelnek, balhékba keverednek...
Nem tudom, hogy ez genderalapú vélemény-e... De míg olvastam, több férfi is megjegyezte, hogy “Hú, az egy jó könyv” :)
Az eleje és a vége viszonylag érdekes volt, de nöként nem szippantott be és nem is fog túl nagy nyomot hagyni rajtam. Hiányoztak a nagy jellemek, a történetmesélés és a pozitiv gondolatok.
Remélem nem ilyen a tinédzser fiúk élete ma Magyarországon!
Megérdemelt a Margó-díj: ennek a könyvnek erős sodrása van, hozza a flow-élményt. Az a fajta regény, amit egy nap vagy egy hétvége alatt be kell fejezni. Jók a párbeszédek, érdekesek a szereplők - annak ellenére, hogy mindegyik karaktert sok erősen megkérdőjelezhető döntést hoz. Nem nagyon akad felesleges oldal, meglepő fordulatok viszont igen.
Emlékszem, amikor elolvastam, akkor nem akartam elhinni, hogy valami ösztönszerű igazságot, olyan archetípusokat sikerült ebben a könyvben papírra vetni, akiket egyszerűen nem akarja elhinni az ember, hogy létezhetnek ilyenek. Már pedig de, léteznek és aki ismerő őket az rá fog ismerni ebből a könyvből is.
Tetszett, de nem tudtam szeretni. Csíptem a narrátor jól eltalált hangját, de egy idő után már sok volt a trágárság és a szókimondás. Meghökkentem jópár eseményen, de valahogy érzelmileg nem kavart fel igazán.
A saját műfajában élvezetes regény, de elég sok benne a kidolgozatlan ötlet, az elvarratlan szál. Itt-ott - különösen a végéhez közeledve - sematikus kissé a történetalakítás.
Jó könyv, érdekes és nem mindenkinek való, ez tény. Viszont van egy kérdésem, amire nem kaptam választ, bár lehet saját figyelmetlenségem miatt: Hogy hívják a főszereplőt?