Jenő Rejtő (born Jenő Reich, pseudonyms: P. Howard, Gibson Lavery) was a Hungarian author, fiction writer, playwright and journalist, who died as a forced labourer during the World War II. He was born in Budapest, Austria-Hungary, on March 29, 1905, and died in Yevdokovo, Soviet Union (then under Axis occupation) on January 1, 1943.
He studied drama before traveling across Europe. When he returned to Hungary he became a successful playwright, responsible for such operettas as "Who Dares Wins" (1934). He then went on to write adventure novels parodying the Foreign Legion, which often featured his somewhat bizarre sense of humor. He reportedly died in 1942 in a labor camp after he was taken from hospital whilst seriously ill. The stamp issued in his honor depicts various images such as a North African sunset (a reference to his Foreign Legion stories), a cafe he frequented and a copy of Nagykorut - the newspaper he edited hanging on the stand.
Logikusabb lett volna A három testőr Afrikában előtt olvasni, de így is nagyon élveztem. Erre sokkal kevésbé emlékeztem (szinte egyáltalán nem), így annál jobban beszippantott a fordulatos történet, elcsodálkoztam a váratlan fordulatokon. Meglepett, hogy Tuskó személyisége mennyire különbözik a folytatásban megismerttől, noha ugyanabban az évben született a két történet... És Csülök meg Senki Alfonz is keményebb bűnözőnek tűnnek, még ha humorosan is van leírva. Az Albatrosz-kiadásban olvastam a könyvet, ami sajnálatosan sok hibát tartalmaz, de ez összességében nem ront a Rejtő-élményen.
Mindig is szerettem Rejtő Jenő könyveit, annak ellenére is, hogy ponyvairodalomnak neveztetik. Mellesleg a manapság megjelenő könyvek jelentős része is az, azonban mindenféle zsánernek meg istentudjamilyen kategóriának mondják. Na ja, sokat számít a csomagolás. Számomra jó könyv van,meg rossz. A többi az embereknek kell, a végtelen cizellálás, mert elmondhatják, milyen faszák vagyunk és okosak, de ez csak az elme játéka, az élet meg nem abban van. De visszatérve e könyvhöz, amit nem olvastam, hanem hallgattam, Kern András kiváló tolmácsolásában, mit mondjak, remek volt. Rejtő mindig tartogat váratlan fordulatokat, bár, ha sokat olvas tőle az ember, azért sejteni véli a történetek közben, hogy a rosszfiúk nem is olyan rosszak, nő, az mindig van, vagy egyik, vagy másik oldalon, és persze a becsület, illetve az álruhás herceg, nemes, ilyesmi, is elengedhetetlen kellék. Ez is ilyen könyv volt, mégis élvezhető. Remek humor, direkt és indirekt módon. Remek jellemek, remekül megrajzolva, akik közül sokra magunkra is ráismerhetünk. Egy szónak is száz a vége: olvasd el, ha még nem olvastál, pardon, hallgattál Rejtőt, akár ezzel is kezdheted. Van olyan komoly, mint bármi más.