Azt már a Boney M óta tudjuk, hogy ó, ezek az oroszok, és hogy ez a Raszputyin még a többi orosznál is óbb. Radzinszkij kötete arra törekszik, hogy megismertesse velünk a világtörténelem e páratlan figuráját, kissé mélyebben, mint ahogy azt a legendás popzenekar dalszövege* tette. Első észrevételem ezzel a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy a szerző csak ebben a műben annyi felkiáltójelet használt el, mint a komplett angolszász történészszakma Gibbontól egészen napjainkig – bevallom, ez kicsit gyanakvóvá is tett. Nézetem szerint ugyanis a felkiáltójelek és a Caps Lock segítségével nyomatékosított szavak ("AZ ÜGY") nem kifejezetten történelmi szakmunkákba valóak.
Radzinszkij könyve valahol az objektív ismeretterjesztő monográfia és a szubjektív vélemény határán kötéltáncol, és nehezen tudom eldönteni, melyikhez áll közelebb. Egyfelől szemre ez a kötet tárgyszerű, mert elképesztő mennyiségű citátumot használ fel mindenféle korabeli visszaemlékezésből illetve ügynöki jelentésből** – ám egy közös van valamennyi idézetben: kivétel nélkül mindegyik elfogult. Vagy így, vagy úgy. Motoszkált is bennem a kisördög, hogy ha Raszputyinról gyökeresen eltérő profilképet akarunk alkotni, akkor azt is megtehetnénk, csak éppen más értelmű idézeteket kéne beleollózni a szövegbe – biztos olyanok is akadnak a róla szóló visszaemlékezések tengerében. Meg egyáltalán: úgy általában véve Radzinszkij túl erősen sugalmazza a saját hipotéziseit – gyakran úgy, hogy azokat nem támasztja alá kellőképpen tényekkel, illetve visszakereshető forrásokkal.
Ami miatt mégis azt mondom, hogy ezt a könyvet érdemes elolvasni, az a korszak atmoszférájának érzékelteltetése. Mert akár elfogadom Radzinszkij elméletét, akár nem, azt meg kell hagyni, hogy Raszputyin pályafutása tényleg nehezen magyarázható a szokásos sémák szerint, és innentől kezdve ha igaza van a szerzőnek, ha nem, hipotézise végtére is megérdemli a figyelmet. Van ez a muzsik, aki valahonnan a szibériai őserdőből odakeveredik Szentpétervárra, becsámpázik a felséges cár felséges színe elé, és az ujja köré csavarja őt. Hogy lehet ez? A híres hipnotikus tekintet az oka? Vagy az egyéb X-aktákba illő varázslatok – például hogy kézrátétellel gyógyítja a trónörökös vérzékenységét? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy Miklós cár és felesége túlságosan beleszédültek az orosz néplélek tanulmányozásába, meg a misztikumba, és túl sok Müller Pétert olvastak, amit aztán egy minden hájjal megkent szélhámos sikerrel ki is aknázott? Ki tudja. Az biztos, hogy a Radzinszkij által felvázolt/megálmodott Raszputyin izgalmas alak: egy igazi jurogyivij, egy „szent őrült”, olyasvalaki, aki a gazdag orosz szektahagyományból emelkedett ki, és hiszi, hogy a bűnbánat bűn nélkül nem ér semmit – imáink csak akkor találják meg Istent, ha először a lehető legmélyebbre bukunk a szégyenbe és a piszokba. És nem mellesleg példátlanul karizmatikus személyiség, aki ezen hitét képes átsugározni környezetére – köztük a cári családra, így olyan magas polcra emelkedik, amire muzsik még sosem az orosz történelemben. Csak hát – mint az köztudott – magasról lehet a legnagyobbat esni.
Ráadásul Radzinszkij az önmagában is erős történet mögé magabiztosan szövi oda a korszak világvége-hangulatát: a Duma és a cár közti folyton növekvő feszültséget, a liberálisok, forradalmárok és reakciósok állandó küzdelmét, a forrongó Moszkvát és Szentpétervárt, ahol nemsokára történni fog valami… valami, ami romba dönti majd az egész birodalmat. A szerző az apokalipszis ezen ígéretét jól érezhetően összeköti Raszputyin hihetetlen felemelkedésével és szörnyűséges bukásával – persze hogy a két esemény valóban így össze volna nőve, azon lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a könyvnek jól áll ez az analógia.
* Amúgy az megvan, hogy a Boney M frontemberét, Bobby Farrell-t egy szentpétervári hotelszobában találták holtan – abban a városban, ahol Raszputyin is oly sok bajt kavart? (Csak ha valakit vonzanak az összeesküvés-elméletek.)
** Az „elképesztő” ebben a kontextusban azt takarja, hogy túl sokat is. Új információt ugyanis egy idő után ezek a kiragadott szövegek nem közölnek.