Jegyzetek az esőerdőből

by György Faludy, Eric Johnson

Reviews

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Faludy memoár-naplója nem tartalmaz „filler” anyagot, végig érdekes, minden részlete elgondolkoztató és idézhető. Ahhoz képest, hogy két szerző jegyzi, Eric Johnson jelenléte viszonylag periférikus, és persze furdal a kíváncsiság, hogyan osztották fel egymás közt ezt a négykezes írást. Mindenesetre éppolyan faludys írásnak hatott ez, mint a Víg napjaim, sőt, mivel önéletrajzírás mindkettő, nagy az átfedés. Mintha egy szerényebb, ám nem kevésbé szerethető kiegészítés lenne ez a dzsungelnapló.
Továbbra sem térhetek napirendre a klasszikus műveltségbeli hiányomra, mely folyamatosan végigkísért ezen az olvasmányon (is), ám nem mondhatom, hogy igazi akadályt vagy problémát jelentett volna, hogy nem tudok latinul, sem franciául… Faludy nem fitogtat vagy bunkóz kivételes, káprázatos hátterével, és bár következetesen megvető iróniával csap le minden pöffeszkedő, álszent, életveszélyesen ostoba emberi megnyilvánulásra, valahogy sosem feszélyezett különösebben ezzel. Ha nem is ért(het)ek mindent, amit olvastam, vagyis nem is értenék egyet feltétlenül minden sorral, azért mégis olyan érzés elmerülni ebben a (legalábbis sokhelyütt) bensőségesen közvetlen írásban, mintha egy régi, drága barátot hallgatnék, aki talán utoljára búcsúzik, ám sokkal érdekesebb ember annál, hogy keseregjen vagy elkeserítsen.

[Veroni · Rating 4 out of 5]

“Kinyitom a szemem és elfog a boldogság, hogy ide tett le a sors…”