Igazolt hiányzás

by Márton Gerlóczy

Hungarian book

328 pages, Paperback

First published January 1, 2003

Reviews

[Àkos Györkei]

A könyv alatt végigkövethetjük, hogyan lesz Marci idegesítő vakarék gyerekből egy semmirekellő rohadék tinédzser és megkeseredett huszonéves. Szomorú ebben az, hogy ez önéletrajzi regény.

Természetesen mindenről a világ tehet, semmi nem tisztelt GM hibája, ő csak egy meg nem értett kiemelkedő intellektus, mindenki egy kispolgári szánalom rajta kívül. Akinek sikerül beilleszkedni és boldogul az életben az egy barom, az egyetlen hős pedig maga Marci. Aki hiába iszik és cigizik 11 évesen, tör össze mindent amit talál, lök el magától és néz le mindenkit aki csak egy kicsit is szereti, valamint ellógja iskolaévei 80%-át (aminek következtében mindenhonnan kicsapják és végigbukdácsol még ott is ahonnan nem) ennek ellenére úgy érzi, ő mindenkinél okosabb és különb. Vicc.

Ha nagyon ideges akarsz lenni 300 oldalon keresztül ajánlom, amúgy egy nagy siránkozás az egész, néhol arrogáns és lenéző monológokkal fűszerezve. Amennyire tetszett a Csemegepultos, akkora egy hulladék ez a kötet.

+1 csillagot megadtam, mert ugyan a tartalom teljesen kiverte a biztosítékot, ám nincs rosszul megírva.

[Nora]

A regény, melyben a libidó abjekt tárgya a magyar közoktatás.

Az első 60-70 oldal zseniális; gyanítom, hogy a laudációk (Jancsótól, Nádasdytól) is erre vonatkoznak, azaz ők sem jutottak ennél sokkal tovább. Bon mot-k, szabálytalan nevel(őd)éstörténet, alternatív heteró maszkulinitás, az osztály meglepő viszonyrendszere az örök kívülálló, és emiatt kvázi objektív megfigyelő rossz tanuló szempontjából. Aztán ez hirtelen átcsap parttalan, strukturálatlan, önismétlő, öntetszelgő nyavalygásba. Gondolatfolyam, persze; csak épp a Wanted magazin lapjait idézi. Érdekes, hogy rengeteg az elfojtás ebben az ún. önfeltáró szövegben: megy pl. a ködösítés az iskolai Mikulás-ajándékozásról: a felsős Marci az irreleváns osztálytárstól kapott obligát Garfieldos bögrét hazafelé ordítva a falhoz vágja. Félmondatban jegyzi meg, hogy nem elég a bögre: még a kiszemelt lány, akinek egy nem kevésbé visszataszító selyemdínót (?) vitt, még ő is elutasította. Itt egy szerkesztő rögtön megállítja a szöveget, ez a fontos pont, nem Garfield, bazdmeg. Nincsenek drámai csúcspontok, nincs mélység; van viszont ez az elfojtó, túlkompenzáló, közoktatás-szexuális, szégyellt szégyenlősség.

Felénél járok, egyelőre befejeztem.

[fióka]

Nem egy szokványos ember, az már biztos :).
Annak ellenére, hogy a regény időnként nem koherens és vannak benne olyan kifejezések, amik egyáltalán nem illeszkednek a szövegkörnyezetbe és a nyelvezetbe és ez némiképp rontja az élvezeti értékét – mint pl. a betolom az arcomba, jaj! :) –, na meg kicsit nagyképű és kicsit 21 éves és kicsit talán felnagyított az a sok-sok kaland meg ivászat (remélem…), a könyv jó. Biztos vagyok benne, hogy azóta Marci felnőtt, ez majd Márton további könyvei kapcsán kiderül. Vagy nem.
Elbűvölő képet fest a mindenkori, változatlan oktatási rendszerről és a benne nyüzsgő, sokszor inkompetens tanárokról. Sajnos nem mondhatom, hogy nem ismerős.
A mindenféle konvenciót felrúgó út tűnhet a könnyebbiknek, de nem az, legfeljebb kényelmesebb adott időben. Az íráshoz (és még egy csomó mindenhez) nem kell érettségi, ez tény :), a műveltség és tudás távolról sem ennek függvénye.
Egy szó mint száz, hogyne lenne benne potenciál :), kíváncsi vagyok a többire is.

[Lili]

Valamilyen titkos, perverz oknál fogva kellemes olvasni ifj. Gerlóczy Holden Márton kétségbeesett önigazolási kísérletét, de lehet, hogy szórakozásom annak volt köszönhető, hogy sosem kellett gimnáziumi éveim alatt találkozni a karakterével. Egy picit megfürdettem magam és egy picit önostoroztam tükrében, de csak arra jutottam, hogy itt az idő felnőni.
Az író stílusa kifejezetten sajátos, a tenyeredbe mászik rendesen ami néha szórakoztató, néha általa a történet önmaga paródiája lesz, (akkor is amikor ez nem cél). Egy darabig jót nevettem a fejlődés(?)történeten, de fel is borzolta az idegeimet az irigységgel kevert undor amit kiváltott ez a miliő.

[Noori]

Jól indult, de elég hamar nagyon egyhangúvá vált a cselekmény és még inkább a stílus. Lehet hogy velem van baj, de egyszerűen eluntam...