Egyik pillanatról a másikra történt: 2027-ben a Nap eltűnt az égről. Helyén egy vörös törpecsillag ontja rőt fényét a Föld világos oldalára, míg a halott és fagyott sötét oldal fölött sosem látott csillagképek ragyognak. Az Ugrásnak nevezett jelenség oka ismeretlen, az emberi civilizáció beleremeg a sokkba: a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el, a világgazdaság összeomlik, az emberiség a túlélésért küzd. A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz év múlva a technikai fejlődés soha nem látott ütemre gyorsul, az élet friss és modern, a fiatal generációk számára a régi Föld már csak a legendákban létezik. Kerti Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai inkább a jövőbe tekintenek, ahol újabb fordulópont, a technológiai szingularitás várja az emberiséget. Egy esemény, ahol a fejlődés görbéje függőlegessé válik, amely mögé semmilyen előrejelzés nem láthat be, és ahol tudása az embert saját istenévé avathatja. De vajon valóban független-e egymástól a 2027-es Ugrás és a technikai fejlődés szédítő felgyorsulása, vagy a kozmikus színfalak mögött egy végletekig precíz kísérlet zajlik, melynek alanya maga az emberiség? A Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett új regényének hősei az általunk ismert emberi létezésen túl is elmerészkednek, hogy választ találjanak a rejtélyekre.
(HU/EN) Markovics Botond (Brandon Hackett), science fiction író, közgazdász, az SFmag.hu spekulatív fikciós portál társalapítója. 2012 óta az Agave Könyvek szerzője. Legutóbbi regényei: - Az időutazás napja, amely a mindenki számára elérhető, a globális időutazás őrült következményeiről szól. - Xeno, amely során az emberi civilizáció más idegen fajokkal kényszerül együtt élni a Földön egy magasan fejlett, titokzatos domináns faj, a migrátorok irányítása alatt. A regény számos ponton a mai világpolitikai eseményekből táplálkozik, ugyanakkor keményvonalas űropera is egyben. - 2020-ban jelent meg az Eldobható testek, amely egy olyan technológia körül bonyolódik, amely lehetővé teszi, hogy bárki megszabaduljon a test évezredes börtönéből, eldobható testeket nyomtasson magának, és ezeket úgy cserélgethesse, akár a ruhákat. A regény 2021-ben megkapta a Zsoldos Péter-díjat, a Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége az Év magyar nyelven megjelent science fiction regényének választotta. *** Hungarian science fiction writer, economist, and author of several bookcritics, essays and articles, co-founder of SFmag.hu, the hungarian speculativ fiction portal. From 2012 onwards, Markovics’s books are published by Agave Könyvek.
The English translation of Disposable Bodies is now available on Amazon's Kindle store!
Latest novels: - Az időutazás napja (Time Travel Day) is a mad experiment about time travel and its consequences that leaves the reader spinning. The book was a great success with critics and several professional reviewers declared it the best Hungarian science fiction novel of the new millennium. - Xeno: The human civilization is forced to coexist with other alien species on Earth under the control of a highly developed, mysterious dominant species. The novel draws on contemporary world political events in many respects, as well as hard-line space opera. - Eldobható testek (Disposable Bodies): In 2338 a new technology appears that allows anyone to get rid of the body’s millennial prison, print disposable bodies for themselves and change them like clothes. The novel won the Zsoldos Péter Award, and the Monolit Award in 2021.
Nem vagyok planetológus, de egy vörös törpecsillag körül keringő, kötött pályás Föld nem tűnik túlságosan életszerűnek. :) Na de könnyű szívvel túllendültem e furcsa nyitányon, mivel részleteiben egy nagyon klassz kis jövőbeli Budapestre csöppenünk: napszaktalan forró klíma, pálmafák a Városligeti fasorban, flerkitörések, a fagyos féltekéről érkező menekültáradat eredményeképpen igazi multikulti környezet, továbbá génmanipulációkkal és testbeépített kütyühegyekkel megidézett szoftos cyberpunk hangulat. Narrátorunknak köszönhetően persze már az elején sejthető, hogy a történet nem sokáig vesztegel ezen a síkon: mintha valaki hekkelné a Földi Életnek nevezett adást. Hamar kiderül, hogy bolygónyi otthonunk távolról sem egyedi és megismételhetetlen...
Douglas Adams óta tudjuk, hogy a Föld tulajdonképpen egy kísérlet, de van még lehúzható bőr erről a témáról és mi tagadás, Hackett tisztességesen lehúzza. Egyéb, valószínűleg tudatosan felhasznált, klasszikus sci-fi elemet is felismerni véltem, de a regény alapötlete szerintem így is kellőképpen ütős. Megjegyzem, hálás közönség vagyok, amennyiben nagyon kedvemre való témákat dolgoz fel a könyv: technológiai szingularitás, teremtő és teremtett viszonyának fejlődése az MI problémakörben, a kvantumszámítógépek/agyak pszichológiája, anyagmanipuláció... oh-la-la! Kedvenc poszthumán posztkünikosz? "karakterem" természetesen Benny lett, a Bárka kvantumkutyája, aki ugyan csak egyetlen jelenetben bukkan fel, de önmagából atomizálja naponta kétszer a kutyakaját! :)
Összességében többször húzogattam a szemöldököm, mint a A poszthumán döntés olvasásakor, de a történet gerincét adó alapötlet, és az ebből adódó sok-sok ötletleágazás olyan erős emléket ültetett a fejembe, hogy már el is feledkeztem a méltatlankodásaim okainak nagy részéréről. Az a benyomásom azért megmaradt, hogy talán egy hangyányit átlátszóan voltak előkészítve a nagy fordulatok és megfejtések - szerettem volna jobban meglepődni.
Egyetlen megalapozott kritikai megjegyzésem a nyelvek összekavarására vonatkozik. Már ott elakadtam, hogy az univerzális fordítószoftverek "gyakorlatilag összemosták a beszélt és az írott nyelveket", ami elég értelmetlen így önmagában, ha tényleg belegondolunk, mi a kettő közötti különbség. Azt viszont bizton állíthatom, hogy a nyelvek "véletlenszerű keveréke", amit a szerző rendszeresen hősei szájába ad, nem működik - legalábbis nem akármilyen nyelvvel, pláne ha kettőnél többről van szó. A nyelvek ugyanis nemcsak jelentéssel bíró szavakból állnak, amiket jól össze lehet kutyulni, hanem számos olyan elem építi fel a mondatokat, amelyeknek nem jelentése, hanem nyelvtani funkciója van, ezek egészen másképp valósulhatnak meg különböző, tipológiai szempontból egymástól távol álló nyelvekben, így nem igazán lehet szabadon kicserélgetni őket. Például ugyanazon grammatikai szerep kifejezésére az egyik nyelvben mondjuk egy segédigét használnak, addig a másikban egy szó belsejében található infixumot, harmadikban pedig pusztán egy intonációs jegyet (ti. jellegzetes hanglejtést). Két eltérő alapszórendű, ámde esetragokat nem használó nyelv összekeverése szintén komoly félreértésekhez vezetne. Van példa arra, hogy sci-fi író kellőképpen elmélyül a nyelvészet tudományos hátterében (is), így talán érzékenyebben is reagálok a témára az Életed története c. novella ismeretében .
Először még nem is esett le a magyar vonatkozása a műnek, de már az első oldalaknál éreztem jó történetet választottam. Az író szereti az olvasót nem untatni, erre még rá is segít a téma sűrűsége. Másodpercek alatt egy olyan világba kerülünk, ahol annyi minden újdonság veszi körül az embert, hogy érzi a súlyát. Nehéz, talán érthetetlen lehet a sci-fiben nem jártas érdeklődőknek a könyv. Igazán érdekes volt számomra, hogy egy olyan "univerzumba" repített el minket a történet, ahol nincsenek űrlények. Mégis "idegennek" érezhettem az embereket, akik hőseinkkel tartottak.
Szerencsére nagyon kevés kérdés maradt megváloszalatlanul, amiért igen hálás vagyok a rendezőnek.
Hazai szerzőkkel sok rossz tapasztalatot követően nagyon erős fenntartásaim voltak, Brandon Hackett regénye viszont pozitív ellenpélda. Hihetetlenül komplex és jól eltalált cselekmény, kiváló ötletekkel, remek stílussal, mindenképp igyekszem majd több anyagot beszerezni tőle.
Fajsúlyos témák ragyogó kombinációja a könyv, teli szenzációs ötletekkel és fordulatokkal valamint az eddigi kettő mellett még rengeteg olyan gondolattal (Chopra-elv, feketedoboz-gazdaság (A „fekete doboz” kifejezés a fizikában és elektronikában elterjedt megnevezése annak, aminek csak a be- és kimeneteit ismerjük, a belső felépítését nem.), epigonrészecskék, az anyagmanipuláció környezeti hatásai, géntechnológia, a technológiai szingularitás miatti társadalmi reakciók) amik önmagukban is megérnének egy saját blog-bejegyzést – ha jobban értenék a témához, meg is csinálnám. Egy olyan jövőképet bemutatva, ami – a túlzásokat (vagyis a központi nagy drámát) leszámítva – ijesztő, abszolút hihető és elgondolkodtató. A könyv tudományos, gépi és emberi fejlődéssel foglalkozó, hard-SF „rizsája” (más zsáner-könyvekkel összehasonlítva) viszonylag könnyen érthető, emészthető volt, és a legjobb részek közé számítanak. A történet több helyütt feszültté, kalandossá, űrutazásokkal tarkított űroperává válik, tehát aki az ilyen stílusú könyveket is díjazza (mint én), az sem fog hoppon maradni.