Krisztina Tóth is one of the most highly acclaimed Hungarian poets. She is the winner of several awards, including the Graves Prize (1996), Déry Tibor Prize (1996), József Attila Prize (2000), and her poetry has been translated into many languages. She lives in Budapest.
Kezdem egy kicsit rosszul érezni magam, mert sem ez, sem Tóth Krisztina legutóbbi két könyve (Párducpompa, Fehér farkas) nem tetszett. Ugyan különböző okok miatt, de a lényeg az, hogy nem tetszettek. Ez a gyűjtemény például, azt a pár jó darabot kivéve, abszolút nőklapjás szintű és stílusú tárca volt. Nem a tárcával van baj, nagyon szeretem a tárcákat, hanem a minőségével. Valamikor a Nők Lapját is szerettem, de ez régen volt, azzal sincs baj. Ez a kötet pontosan úgy nézett ki, mint egy huszonötödik posztumusz kiadás a keservesen összekapart maradékkal. Ilyennek képzelem el azokat a Szabó Magda-kiadásokat, amit a keresztfia elővarázsol a szekrény mélyéről s évente meglepi vele a rajongókat. Ujjgyakorlatok, írások, amikbe túlzottan sok energia nem lett fektetve, amik nyilván elmennek, hiszen olyasvalaki írta, aki tud írni. De ez nem elég. Lehet, hogy én közelítem meg rossz oldalról a dolgot s ha annak venném ezeket a rövidkéket amik: szösszeneteknek, akkor már másképpen látnám és sokat javulna a megítélésük is. Nem várok senkitől Himnusz-súlyú szenvedelmeket, Isten ments, de attól, aki megírta a Pixelt meg az Akváriumot, attól többet.
Hármast is csak azért adok, mert nem szeretek senkit lehúzni. Kicsit olyan érzésem van, hogy az 5-6 nagyon jó novellát akarták kiadni, és mellé beraktak 30 semmitmondó történetet, és okosan tálalták. Amikor Már abbahagytam volna, jött egy jó. És ez ismétlődött vagy hatszor. Ami jó, az viszont nagyon ott van! Egyszer olvasós.
Valahogy többre számítottam. Kellemes és könnyű olvasmány volt, csak nem adott semmi újat, nem ásott soha mélyebbre. Legkevésbé azok a nőcis-összekacsintós (pasizás, gyereknevelés) történetek tetszettek. Nem a témával van a baj, csak annyit hallottam már ugyanezt, ugyanígy. Vagy 2009-ben ez még új volt? Az Örkény-átiratokat kifejezetten imádtam! És nagyon vicces is, szórakoztató helyenként még megható is. De egy nagy adag vattacukor, mire végzel vele, már el is felejtetted.