Hrabal könyve

by Péter Esterházy

Az ​Úristen leküldi két angyalát a földre – akadályozzanak meg egy angyalcsinálást. Csocsó és Balázska emberi formában, állami rendszámú Ladában riogatja a környék lakóit. (Kelet-európai paranoia: az ember azt képzeli, üldözik – és tényleg üldözik.) Az író eközben mesterségével viaskodik: ezúttal egy másik kelet-európai író, Hrabal a tárgy. ("Mint két tojás, úgy különböztek.") Anna, az író felesége nem viaskodik a történtekkel, hanem éli őket. Beleszeret a cseh kollégába, megosztja vele gondolatait és történeteit. (A csaknem egészen közös Duna-táji sorsot, ezt a formás rémdrámát csakúgy, mint kétségeit afelől, világra akarja-e hozni negyedik gyermekét.) Az úristen pedig – aki epikus természetű, de van érzéke a drámai fordulatok iránt – walkie-talkie-n irányítaná az eseményeket. Bár mint köztudott: a Teremtő mindenható, de ember fájdalmán mégis csak a másik ember segíthet. Mi lesz a regény szereplőinek sorsa, s mi van, mi lesz ezzel az elfuserált teremtett világgal? Van-e „megváltás”, s ha igen, kint-é avagy bent? (Van-e a kettő között különbség?) S ha úgy vesszük, az is kérdés: ki kit vált meg ebben a történetben? – Zsámboki Mária

Genres: Hungarian Literature, Hungary, Novels, Fiction

189 pages, Hardcover

First published January 1, 1990

About the author

Péter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.

Reviews

[Argos · Rating 3 out of 5]

“Gürültülü Yalnızlık” adlı kitabını okuduğum yazar B. Hrabal’ın, roman kahramanlarından birisi olduğu “Hrabal’ın Kitabı”, baskıcı ve insanlığa karşı suç işlemiş yönetimleri (Hitler Almanya’sı ile Stalin Sovyetler’ini öne çıkarmakta), ayrıca yine roman kahramanlarından bir diğeri “tanrı” ile ve genelde inanış kavramını mizahi bir dille eleştiriyor P. Esterhazy. Ancak mizah dozunun kantarını fazlaca kaçırıyor, yer yer rahatsız edici boyuta vardırıyor. Ne yazarın dilini ne de öyküyü sevmedim. 2 ile 3 arasında bir yerde.

[kirstyandherbooks · Rating 3 out of 5]

Underneath all the eccentricity and at times difficult to follow narrative, there are some heavy themes tackled here; God, Communism and abortion (I was not prepared for the latter at all). There is no underlying plot, it seems to be a long contemplation on the above themes. I found it a difficult read, mainly due to the incredibly complex narrative and the frequent sudden changes in perspective and at one point I was close to giving up but I'm glad I stuck with it as it is certainly one of the most interesting styles I have read in a while!

[MARgOT]

Rutakas lugemine ei tee “Hrabali raamatule” au, kahtlustan, et vähemalt üle poole lugemisajast viibisin väljaspool kontekstivälja, õndsas teadmatuses, millest õieti jutt käib, ja laused vilasid mööda nagu Allegro rong kodupeatusest. Lugemagi meelitas rohkem Hrabal kui Esterházy. Süvenematus ei ole muidugi asi, millega kelkida, ent ehk on siiski omajagu tõtt ka selles, et eesti lugejal tulebki üsna kesise ettevalmistusega sellest postmodernistlikust tekstist jagu saada. Pealegi olen Hrabali teise tõlke, vähem kui kaheksakümneleheküljelise “Liiga valju üksinduse” lükanud järge ootama, las jääda mustemateks päevadeks, mil kõik maitseb nagu läbimälutud malts. Esmatutvus Hrabaliga (“Ma teenindasin Inglise kuningat”) oli hea, päriselt hea. Kompositsioon, keel, lugu. (Äkki õnnestuks Esterházy varjus veel Hrabalist heietada, ei oska “Hrabali raamatust” midagi kirjutada.) Muide, Hrabali esimene tõlge soome keelde tehti juba 1960-ndatel, aga nad on ka ainult ühe tõlke võrra eespool. Siiski, Esterházy. On kirjanik, tema naine Anna, Issand, tema inglid. Kirjanik kirjutab Hrabalist, kohustusest, Anna kirjutab Hrabalile, üksildusest. Sotsialismiaegse Ungari elu, märksõnadeks näiteks Trabant, “Perloni” sukad, tütarlaste seksuaalse kogenematuse glorifitseerimine, jälitustegevus ja muu jama. Nii, ajasingi end kotti. Puudub vaid kirjandusõpetajate lemmikküsimus “Mida kirjanik meile selle teosega öelda tahtis?”.

[Stephen Johnson · Rating 2 out of 5]

I was not ready for the idiosyncrasies of Peter Esterhazy's writing. But nor did I ever get used to them throughout the novel. In part, this translation seems rather wooden, but more significantly, I found myself getting lost too often in the changing characters, viewpoints, and purpose of the story.

If you enter into this novel prepared for a fluidity of writing and an almost absence of plot, then you will come out of it having been more immersed than I was. There are powerful sequences and musings on communism and motherhood, but not enough to sustain the whole.

[Rado · Rating 4 out of 5]

Az Úristen valóban mindenható volt. Egy valamit nem tudott. Nem tudott szaxofonozni.

[Happybalaga · Rating 4 out of 5]

ez valahogy azok a könyvek közé tartozik, amelyeket feldarabolhatnánk, összerakhatnánk újra, véletlenszerűen; és nem lenne túl sok különbség. vagy legalábbis első ránézésre (és második olvasásra, a könyv harmada felé) így gondolhatjuk.
egyébként egy hihetetlenül gondosan gondatlanul összerakott regényről beszélünk, amely pont olyan űrt hagy bennünk, mint az "úrban" a saját létezése.
pontosan ugyanannyira szól mindenről és semmiről, amikor azt hisszük, kitaláltuk, elfordul egy újabb, nem létező szögben.

a határozatlan szerepű, gyakran másokat idéző, megszólaltató elbeszélő hasonló logikával követ végig dolgokat, mint az "úr" szemei (bár én azt meg nem nevezem, hogy milyennel...)

szól egy kicsit a választott magányról, az esetlen férfiakról (és angyalokról), a mégesetlenebb úristenről, egy feleségről, bohumil hrabalról, filozófiáról, az abortuszról, no meg persze rengeteg "fölösleges" eszmefuttatásról.

szóval, hát... nem mindenkinek ajánlom.
ajánlom azoknak, akik szeretik a kísérleti prózát, akik szeretik a szabadszájú elbeszélést, akik szeretik a "szétesős" narrációt, és az értelmetlenségig folyó filozofálást.

rengeteg dolgot kihív, vagy "megsért" a regény egy-egy szólama, nem egy olyan mű, amivel egyet kell - sőt: lehet - érteni.

emberi, értelmetlen, pedzegeti a teljesség kérdését, és minden eszközt be is vet, hogy teljes legyen - míg minden össze nem folyik.

nekem egyébként a kedvenc könyveim közé tartozik.

[fióka · Rating 5 out of 5]

Anna-regény. EP-könyv. Angyalok missziója. Hrabal. Hommage a Hrabal. Pre-nekrológ. Elhrabalás, kihrabalás. Kaparás. Ó, lehet ez bármi, gyönyörű, sodró szófolyam, szerelem, nem élveztem még könyvét ennyire a Harmonia óta. Az meg rég volt.
S ha majd egyszer nagyon unatkozom, elolvasom, hogy mit is olvastam, bár jó nekem így is, csekélyértelműként (ah, Micimackó már foglalt), saját értelmezésben, akár szó szerint is véve a leírtakat. Merthogy ez a hrabal nem az a Hrabal. Ám egyelőre nem érdekel :-).
Pár oldallal odébb: Isten egészen szerethető, az Esterházy-féle legalábbis. Kár, hogy nem ex cathedra, pedig az. A kanonizált belefáradt önnön mivoltába. Kár érte.
És végül: „tehetetlenség, egyszeriség és teljesség”.
Szép volt.

[Lunca · Rating 5 out of 5]

Istoriile noastre sunt impregnate de spaime și de iubire de țară. Rectific: Istoriile noastre sunt hrănite mai degrabă cu spaime decât cu iubire de țară. Rectific: Spaimele noastre le numim iubire de țară. Asta ne este istoria.

[Nikolai · Rating 2 out of 5]

http://laurieesmaa.blogspot.com.ee/20...

[Riet · Rating 4 out of 5]

Een schitterend boek, maar je moet wel van deze schrijver houden. Het is geschreven als een ode aan de tsjechische schrijver Hrabal, maar gaat uieindleijk over Hongarije in de 80-er jaren en over de familie van de schrijver. Zoals in al zijn boeken wordt er veel verwezen naar andere schrijvers en neemt het verhaal af en toe absurde wendingen.

[!Tæmbuŝu]

Reviewed by The Complete Review

[Dorin Popovici · Rating 4 out of 5]

Sunt sub vraja lui Esterhazy ...

[Aron Kerpel-Fronius · Rating 4 out of 5]

Difficult to follow narrative, but a great homage to Hrabal and some of the most painfully beautiful paragraphs describing life in communist Hungary.