Русский лес

by Leonid Leonov, Леонид Леонов

The Russian Forest embodies all the most characteristic features of its author's style and manner. In this novel, which reads like a kaleidoscope of the twentieth-century Russian scene, the author emerges with consummate versatility as artist, philosopher, and citizen.

The plot is a simple one, based on the complex relationship between the girl Polya and her father Vikhrov, a professor of forestry, but the events which form the novel's background are described with an epic sweep charged with social meaning. We find here half a century of Russian life, the Great Patriotic War, the harsh clash of scientists, a maturing new generation, different life patterns, the timber merchant Knishev, who went through Russia's forests with the axe, leaving a trail of wanton destruction, the half-crazy landowner lady cheated by Knishev, Colonel Chandvetsky of the secret political police, and last but not least Professor Vikhrov's principal opponent, the mealy-mouth time-server flirting with liberalism - Gratsiansky. And all these, one way or another, are linked with the life of the novel's central character and his family, and ultimately with the history of the Russian forest, which Leonov treats as something inseparable from the history of the Russian S! tate itself.

The Russian forest here is a symbol of the national life. Embodied in the idea of self-perpetuation, it becomes a criterion of the Soviet man's moral purity, his patriotism and heroic stature at a calamitous time in his country's history.

Genres: Russian Literature, Russia, War, Novels

Hardcover

First published January 1, 1956

About the author

Леонид Леонов
Leonid Maximovich Leonov (Russian: Леонид Максимович Леонов; 31 May 1899 — 8 August 1994) was a Soviet novelist and playwright. He has been dubbed the 20th-century Dostoyevsky for the deep psychological torment of his prose.

Leonid was born in Moscow in 1899. His father, Maxim Leonov, was a self-educated peasant poet who was at one time the chairman of the Surikov Literary and Musical circle (Surikov was also of peasant origin). Maxim Leonov later joined the Sreda literary group of Moscow, which counted Maxim Gorky, Leonid Andreyev, and Ivan Bunin among its members.

Leonid's earliest memory was of 1905, when Grand Duke Sergei Alexandrovich of Russia was assassinated by the terrorist Kalyayev. In the same year Leonid's father was arrested for two pamphlets that he had published. Leonid was taken twice by his grandmother to visit his father in prison. After serving 20 months, Maxim Leonov was exiled to Arkhangelsk. Leonid visited him there several times, and his impressions and observations were later reflected in many of his works, especially Sot.

He attended the Moscow Third gymnasium from 1910 to 1918. His first poems, reviews, and news reports were published in 1915 in the journal Severnoe Utro. He had intended to study medicine at Moscow State University, but his plans were disrupted by the outbreak of the Russian Civil War.

Reviews

[Serge Stroynov · Rating 5 out of 5]

Пару раз слышал возгласы о том, что это самый слабый роман Леонова, что характеры плоские и повествование вязнет во многостраничных научных выкладках. Ничего подобного! Не верьте Д.Быкову, таким как он невыгоден этот роман, он их слишком раздражает. Прочитал только половину и пребываю в восторге! Удивительное полотно, а язык какой! Леонова нужно переоткрыть и включить в школьную программу.

[Kuszma · Rating 2 out of 5]

Ez egy olyan szocreál könyv, ahol az édes, ehető belet egy csaknem emészthetetlen (és rohadt vastag) héj takarja. Ez az édes bél egy nagyon értékes, meglepően modern elmélet a fenntartható fejlődésről: hogy az orosz erdő nyakló nélküli pusztítása a haladás nevében nagyon komoly ökológiai katasztrófákhoz vezet. Ezt a gondolatot hirdeti Vihrov professzor, és kap is miatta a pofájába rendesen, különösen riválisától, Gracianszkij professzortól, akinek elvei már csak azért sem lehetnek helytállóak, mert (a szocreál regény nemes hagyományait követve) már a szeme sem áll jól. Akinek pedig a szeme sem áll jól, annak bizonyára osztályidegen a származása, és akinek osztályidegen a származása, arról úgyis kiderül, hogy tévtanokat hirdet. Direkt. Gonoszságból. Leonov annyira fontosnak tartja Vihrov elméletét, hogy a hetedik fejezet 2. alfejezetét egy az egyben egy laza ötven oldalas tanulmánnyal helyettesíti, ami egyfelől bájos lelkesedésre utal, másfelől pedig okosabb lett volna ezt a tanulmányt húsz oldalasra megvágni, és egy erdészeti szaklapban elhelyezni – alighanem mindenki jobban járt volna. Sajnos az író inkább kikerekítette ezt a tanulmányt 900 oldalasra: írt hozzá egy kis családi drámát, egy kis második világháborút, és egy kis munkásmozgalmi tevékenységet a forradalom előttről, hogy súlya legyen. Csak sajnos ezekről a hozzátoldásokról üvölt, hogy Leonov nem tud mit kezdeni velük: egyrészt összehord egy csomó zöldséget velük kapcsolatban (persze ezek „hivatalos” zöldségek), másfelől az egészet valami hazug érzelmességbe göngyöli – és még a mű dramaturgiáját is agyonvágja azzal, hogy a szereplői lépten-nyomon harminc-hatvan oldalas visszaemlékezésekbe bonyolódnak. Ráadásul ezek a betoldások meglehetősen ad hoc módon követik egymást, kifejezetten gyengítve saját hatásukat.

A regény úgy kezdődik, hogy Vihrov rég nem látott lánya, Polja megérkezik Moszkvába. Nos, ebben a Moszkvában olyan nagy emberbarátság uralkodik, hogy szegény apátlan lányt négyen kísérik haza a trolitól, mert sok a cókmókja, mindezt puszta jószolgálatiságból, hisz a szocialista embertípus az ilyen. Aztán mindenféle szirupban tocsogunk egészen az ötvenedik oldalig, amikor is megjelennek a szovjet égen a náci terrorbombázók – akiknek egyébiránt még sosem örültem ennyire, mert már kezdtem émelyegni. Na, innentől ide-oda ugrálunk mindenféle cselekményszál és retrospektív visszatekintés, partizánakció és ideológiai vita között, egészen a végéig, amikor az igazság győzedelmeskedik a nácikon éppúgy, mint az erdő pusztítóin. Leonov kétes dicsősége, hogy Polja személyében sikerül megteremtenie a világirodalom egyik legostobább nőfiguráját. Valószínűleg célja a lelkes, naiv kommunista ábrázolása, aki egyelőre tiszta lap, de övé a jövő – ám a végeredmény egy olyan hölgy, aki azért ad igazat apja riválisának az erdőgazdasági vitában, mert képtelen felfogni Vihrov könyveit, és a mauzóleumba jár gyónni Lenin bebalzsamozott testéhez – és még be is hallucinálja, hogy a bölcs tetem "kislányom"-nak szólítja. (Ezen kifeküdtem amúgy. Mondjuk már azt sem értem, hogy milyen ateista az, aki az egyik halhatatlan szellemet egy másikkal helyettesíti.)

Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem dobtam sutba ezt a könyvet már az elején. Nos, mert a maga módján érdekes. Persze nem ajánlom, hogy valaki ebből tájékozódjon a szovjet valóság felől – ez majdnem akkora marhaság lenne, mint a Ripostból következtetni gazdaságunk versenyképességére. Ugyanakkor nagyon tanulságos, milyen az önképe a sztálini rendszernek, és melyek azok az emberi tulajdonságok, amiket propagálni kíván. És külön élvezet észrevenni, hogyan telepednek rá a szocreál irodalmiság kötelező motívumai egy prózára (és lepik el végül), ami – feltételezzük a legjobbakat – valahol mélyen egy szuverén írót takar. Ebben már csak azért is bízom, mert néha Leonov akkora sületlenségeket ír, hogy az már-már gúnyos kikacsintásnak tűnik. Amikor Gracianszkij elvi síkon akarja tönkretenni Vihrov professzort, kantiánusnak, misztikusnak meg satöbbinek bélyegezve, azt akár a koncepciós perek paródiájaként is értelmezhetjük. (Akár…) Vagy amikor szereplőink (még a jó kommunisták is) összecsinálják magukat, ha egy akármilyen egyenruhás a felmenőik felől érdeklődik, az tudatosan vagy tudatlanul, de sokat elárul a korszak (okkal) paranoid hangulatáról. Szóval lehet, hogy Leonov tök bátor író. Mert ha nem, akkor ez egy szar könyv.

[Azat Tukhvatullin · Rating 5 out of 5]

Местами, особенно по началу персонажи кажутся не настоящими, а повествование затянутым, но если вы доберётесь до последней трети книги, то будете вознаграждены. Под конец складывается полное понимание душ и переживаний героев, то понимание, которое не передаётся прямым текстом, а складывается на страницах литературного текста.

[Slava · Rating 5 out of 5]

Fundamental, new russian classic. Read it in Russian, without translation. You will know a little about russian people (forest) and what it mean for world.

[Богдан Кљајић · Rating 4 out of 5]

Прави примјер класичног руског романа са пренаглашеном и веома занимљивом дескрипцијом