Sokszor ajánlom fel magamban a fülszövegíróknak a kertemet, nem teázásra, hanem szívlapát okozta halál utáni végső nyughelynek, mert úúúgy elásnám őket… van, aki csúnyán spoilerez, más meg nem olvasta a könyvet, csak valahol felcsapta, és három bekezdés alapján írt pár mondatot. Ez az utóbbi eset áll fent most, a fülszöveg szerint ez egy humoros és színes szerelmi történet, pedig ebben a regényben a szerelemnél csak humor és színes események a ritkábbak.
Darius 43 éves, egy IT cég képviselőjeként él Berlinben a feleségével, egyetlen hetének története egészen közeli nézőpontból, ami annyira közeli, hogy néha változik az elbeszélő személye, mondatról mondatra úszik át külső elbeszélőből E/1-be, egészen külőnleges vibrálást, ritmust adva regénynek. Darius az a fajta ember, aki megpróbálja láttatni a cselekvést, miközben passzívan várja a dolgok megtörténtét, mindenben. A munkája, a házassága, a pénzügyei, a kapcsolatai csak a tehetetlenségtől jutnak valamire, persze nem feltétlenül arra, amerre Darius szeretné, és pont ez a hét az, ahol az élete minden ponton elkezd fennakadni. Magányos a házasságában, a munkájában, a családjában, az interneten, nem nagyon van olyan területe az életnek, amiért hajlandó lenne tenni valamit, viszont mindig jól megjutalmazza magát a szenvedéseiért. Flora… a feleség is megjelenik néha, passzívan, a háttérben, talán ő az egyetlen, akivel lenne esélye Dariusnak egy csapatot alkotni, de kihagyja, nem él a lehetőséggel.