Ebben a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.
Remek kötet! Régóta szerettem volna már olvasni egy csak Popperest, a sok válogatás után, amikben csak egy-egy résszel szerepelt. Próbáltam lassan emésztgetni, olvasgatni, és nem győztem most sem rácsodálkozni, hogy Popper mennyire nagy műveltségű, nagy tapasztalatú ember, akinek minden helyzethez van egy története, egy példája, egy meséje. Teleraktam cetlikkel az egészet, annyi gondolatot tartottam benne jónak, megszívlelendőnek, fontosnak.
Egy nap alatt olvastam el, ami nálam sokat jelent. Popper egyszerűen zseniális. Én nagyjából a logika mentén élek és ítélem meg a legtöbb dolgot az életben és az ő pszichológiai okfejtései nagyon is logikusak és reálisak, ezért is tetszik annyira amiket mond. És tetszik, hogy önreflektív, önironikus és önkritikus, képes átértékelni saját igazságait az évek alatt összegyűjtött tapasztalatai vagy egy másik ember eltérő gondolata alapján. Ezen kívül még humora is van: jókat nevettem néha és amit nagyon megtanultam, hogy az őszinteség alap, de nagyon okosan kell vele bánni. És nem kell annyira komolyan venni magunkat, felejteni kell és nem kell mindig a boldogságot keresni :) (És persze ne legyünk birkák - de hát ez egyértelmű :P)
Másodjára is legalább annyira élveztem, mint az első olvasás alkalmával. Zseniális a stílus és mindaz, amire felhívja a figyelmünket cseppet sem kioktató módon, inkább tanácsolva, mint egy bölcs öreg, sokat látott róka.
A könyv nagy erössége, hogy pszihologiai kérdéseket magyar kultúrális példával magyaráz el, így közérthetöbbek és lélekközelibbek, mint mondjuk egy külföldi író hasonló témájú írásai.
Popper papa pont olyan volt, mint arra külleméből és különböző, magasztos témákat boncolgató nlcafé cikkekből következtettem (jeunge fiatalkorom árnyképe): a bölcs tanító, aki számos jó meglátással rendelkezik az életről; a sokat látott, sok helyen járt, dolgozott és élt ember, aki megőrizte szellemi függetlenségét és kritikus szemléletét. Több pontot „rezonáltam” vele, sok dologban egyetértettem – bizonyítja ezt a rengeteg kiemelés is – azonban a jó mellett bőven akadt rosszból és csúfból is.
A lila ködös gondolkodás, a vallási motívumok számomra tompítottak a könyv értékén, bár Popper maga nem tartotta magát egy bizonyos egyházhoz tartozónak, úgymond „szelektíven” válogatott a különböző tanításokból. A Freudra való visszautalgatás a mai tudományos előrehaladottságban nekem mint laikusnak inkább anakronizmusnak tűnik.
Kifejezetten ráncoltam viszont a szemöldököm, amikor moralizálásának alapjául az állati elmét, gondolkodást, tudatosságot használta fel. A konyhaasztal körüli beszélgetések az itthoni tudományos principátussal (jelen esetben Kati, anya) és saját emlékfoszlányaim egybehangzóan állítják, hogy számos állat esetében vannak arra utaló bizonyítékok, hogy rendelkeznek éntudattal, míg Popper papa teljesen negligálja a nézetet, az állatokat egy tökéletesen differenciálatlanul gondolkodó, csupán késztetésekre reagáló biorobotnak, az embert pedig szegény magányos, tudatos mindenhatónak könyveli el. Ez a nézet egyszerűen technikailag nagy valószínűséggel helytelen. Ahogy Kati mondta, az összes etológia vizsgája a következőképp zárult: „Az állatok rendelkeznek belső reprezentációval.”(felkiáltójel)
Popper Péter szórakoztató és elképesztően tájékozott – egy igazi markológép, ami a lezárt területeken is ás. Ez a két tulajdonság már önmagában garancia minden előadás sikerére, ugyanakkor egyszerűen képtelen vagyok magára a könyvre öt csillagot adni, mert bár remekül szórakoztam, sokat tanultam, nem tudtam elmenni a sok ismétlés, ismétlődés mellett. Természetesen ezek előadásoknál nem problémásak, de egy könyv olvasásakor igen zavaró, így a tanulási és felismerési élményt csökkentette, időnként kizökkentett, hogy "na, már megint ez". Sokkal jobb is lehetne a kötet szerkesztettsége.
Részletek jöttek szembe velem a közösségi médiában, amelyek arra buzdítottak, hogy olvassam el ezt a könyvet. Aztán amikor a kollégáimtól egy nagyobb összeget tartalmazó Libri ajándékkártyát kaptam búcsúzóul, megvettem és pár napon belül ki is végeztem.
Rengeteg jó gondolatot tartalmaz, amelyek egy pillanatra képesek az embert megállítani és elgondolkodtatni az addigi életén és cselekedetein. Nekem leginkább a félelemről szóló megnyilvánulások ütöttek nagyot; ezek segítségével döbbentem rá, mennyi félelmet is cipelek magammal, olyanokat is, amelyeknek a létezéséről sem volt tudomásom addig.
A Lélekrágcsálók kinyitott bennem egy kaput, amelyen keresztül rengeteg régi érzelem, sérelem, fájdalom, félelem kezdett el felszínre jönni, amelyeket ugyan rosszul élek meg, de ha egyszer mint kint van, biztos vagyok benne, hogy jobb lesz.
Hálával tartozom Popper Péternek ezekért az előadásokért. Sajnálom, hogy már csak így ismerhettem meg.
Van, hogy egy könyv rád talál, mert pont erre van szükséged, ez történt az esetemben is. Ritkán olvasok komolyabb pszichológiai könyveket, így kifejezetten rá tudtam hangolódni Popper Péter jóviális, esetenként fanyar humorral megfűszerezett bölcsességeire, amiket valós és életszagú példákkal hoz még közelebb.
Az utolsó fejezetet szinte egy levegőre olvastam végig, amiben igen sok bennem is felmerült kérdést és dilemmát lazít fel látványosan és elegánsan. Nem biztos, hogy valóban megoldási utat is mutat, de mindenképp unikumként hatott számomra pár házassággal kapcsolatos meglátása. Biztosan újra kell még ezt a részt olvasnom és emésztenem, de maradandó élményt és gondolatokat nyújtott első olvasásra is.
A selection of the famous Hungarian psychologist's lectures which gives a good cross section of his thoughts and beliefs. It's always a joy to read Popper even when you disagree with him on a specific question.