Pompásan buszozunk!

Egy lemur vallomásai #2

by László Garaczi

„Apám aláírásában a kezdőbetű fél oldal, több helyen átszaggatja a papírt, ezzel a fergeteges és grandiózus Gé-vel nem tanácsos viccelődni. Aki egyszer találkozik Apám Gé-jével, más szemmel néz rá, ez az ember még sokra viszi. Aláírás­hamisítás szóba sem jöhet, évekig gyakorolok, silány utánzatokra telik csupán. Csodálom és imádom őt ezért a Gé-ért. Sokszor csak úgy öncélúan, az élvezet kedvéért megkérem, vesse papírra a nevét, a nevünket, másodpercekig szánkázik a toll föl-alá, hurkok csapódnak jobbra-balra; dupla szaltó és svédcsavar, de nem ám csak úgy össze-vissza, hanem egy tökéletesen begyakorolt és indulatos terv szerint, és egyszer csak ott áll megint ez a különös, vad ábra, ami távolról sem emlékeztet arra a Gé-re, amit én írok, amit nekem kell írni, ám mégis az, extatikus, földöntúli, isteni változatban. A lenyűgöző iniciáléhoz elvékonyodó, jelentéktelen kis farkat rezzent, a név fölös maradékát, így vet tőrt a nagyra törő szándéknak az elbizonytalanodó akarat.” (Garaczi László)

Genres: Contemporary, Fiction, Hungarian Literature

134 pages, Hardcover

First published January 1, 1998

Reviews

[Dani Dányi · Rating 4 out of 5]

Dühös és szórakoztató kamaszodás-regény, ahogyan egy felnőtt nagyon élesen és érzékletesen megidézi. NAgyon jó próza, bár szerintem néhol messze kileng a fiatalkorúság stílushatárain túlra. Klassz olvasmány, és óriási szocreál-nosztalgia egyenesen a hatvanas évekből, szinte már túladagolás volna, csak közben röhögünk, úgy meg elmegy. Persze nem csak móka és kacagás van, hanem a kamaszodás mindenféle családi és kortárscsopoti jellegzetes súrlódásait is megírta Garaczi, az intőhazavivési-szorongástól az alfahímvetélkedés változó erőviszonyain át a kiskamaszok szexuális prüdériájáig. Gyakori toposzból egy nem egy tipikus könyv. Klassz!

[Zoltán · Rating 5 out of 5]

Lehet nem ötös, de akkor 4.51, és úgyis oda kerekítünk :)

Garaczi Lacival pompásan buszozunk, előre-hátra időben, ha kell, előre-hátra emlékek és az eljövendő között. A kissrác aki Lemur vagy Lemur Miki barátja épp, emlékszik arra ami lesz.

Ez egy olyan kisregény, amit élvezni kell. Elengedni a gyeplőt, a bicikli kormányrúdját s csak száguldani vele. Amit sikerül felcsípni belőle, jó, ami nem, azt engedd el, majd visszatérhetsz, ha ez a baj, de ne ragaszkodj görcsösen a tökéletes megértéshez, mert elveszted az utazás szépségét. Vagyis vidámságát. A néhol hangosan röhögést gyerekkori önmagadon, amivel akarva-akaratlan megvonod a párhuzamokat.

A felnövő gyermek néhol ártatlan, legtöbbszőr vicces és néhol véresen komoly gondolatai. A felnőtt visszatekintése minderre ...

Felnőni ráfizetés, lemondani arról, ami elegáns, nagyvonalú, szellemes, szabad, játékos és eleven. Felnőni annyi, mint megtanulni bárkinek engedelmeskedni, aki ostoba, gyáva, boldogtalan, elnyűtt és oktondi.

[David Karacsony · Rating 3 out of 5]

Újabb szocializmus-nosztalgia, ezúttal a hatvanas évekből. "Lelőttem a kontyos macát." Kicsit rázósabb kamaszkor, mint Háy Bogyóskertészgyümölcsfiúja, kisiklott és kisiklani készülő életutak, családi tragédiák és generációs traumák, kissé sötét tónussal megfestve. Van benne mikrohumor is, de nagyobb a nyomasztás.

[Mergenc Pater · Rating 3 out of 5]

Tobbet vartam.

[Eszteranna · Rating 5 out of 5]

asszem erre mondják azt, h besírtam.
kurvajóvolt

[Elizabet Lőrincz · Rating 4 out of 5]

Az elején nem értettem, bevallom. Segítség kellett ahhoz, hogy bármiféle háttértudás hiányában is megértsem.
Viszont a nyelvezete már az elején megfogott. Kirívó és más, talán ez teszi szórakoztatóvá, olyannyira, hogy hangosan felkacagtam a buszon. Tetszett a kritikussága, a gyermeki nézőpont és ahogy a szocialista érát ábrázolja. Viszont annyira gazdag a ritkán használt szavakban, hogy külföldinek, vagy gyengén magyarul tudónak nem ajánlanám. Igazábol azt sem tudom elképzelni, hogy a fordítást hogyan lehet úgy megoldani, hogy ne vesszen el a lényeg. Talán ebből a szempontból páhuzamot lehrt vonni az Ulysessel. De ott a régebbi kiadásokban elveszett a lényeg.
A történet szempontjából, nos valjunk be ilyen nincsen. A gondolatok, történések nagy része mondjuk kapcsolódik, de vannak olyan részek, amikor az ember csak elveszett. Kapcsolódik de közben mégsem.
A kedvenc részem az volt amikor számadatokkal kifejezte az akkori híres férfiak rajongóinak a számát. Fel is olvastam a nagyimnak. Ő kivétel volt! Nem tetszett neki se Koós János, se Kádár János!
De sokszor jót mulattam a könyvön!