egy nap alatt átügettem rajta, továbbra sem értek egyet se Fannival, se azokkal, akik ezt betuszkolták az érettségi tananyag közé;
EDIT: holnap jön az ítélet nap, (remélhetőleg) egy utolsó séta Fannikával a tesztpapíron. Nem, nem enyhítettek meg az olvasás közben készített jegyzeteim, a feljebb írottakat fenntartom,de büszkén kijelenthetem, hogy ezt a könyvtől se sikerült teljes ideg-gombóccal a torkomban búcsút vennem, ebből is viszek el valamit. Hogy mit is? Kármán József íróbácsi történetét dióhéjban, egy incifinci darabkát belőle. Hol volt, hol nem, kétszáz évvel ezelőtt élt egy József nevű emberke. Losoncon született, Losoncon halt meg. Pesten, Pozsonyban és Bécsben tanult ( egy másik József bácsi jó néven vette, ha állami hivatalra pályázók iskoláik egy részét a császárvárosban végezték ), mégis Pesten verte le a sátorfáját. Nagy álma volt, hogy megérje azt, hogy Pest-Buda a magyar irodalmi és szellemi élet központja legyen. Később barátaival irodalmi folyóiratot indítanak, így születik meg az Uránia. Főszereplőnk sajnos az első 3 szám megjelenése után (1794 ősz , 1795 tavasz) távozik az élők soraiból és fentről izgul tovább a magyar nemzetért. A három jóbarát folyóiratának alig akad vevője és olvasója, Kármán pedig ebben a tudatban hal meg. 1795. május 20.-án és június 2.-án a Vérmezőn kivégzik a politikai összeesküvésért hálálta ítélt Martinovics Ignác apátot és hat társát. Másnap Kármán József meghal. Az ország megszeppen, szinte minden magyar író börtönben ül, az Urániának és az első magyar színjátszó társaságnak befellegezett. Ferenc császár bácsi tartja a terrort, a megfélemlített alattvalók némán engedelmeskednek. Kármán műveit elfelejtik, mígnem ( legyen mégis egy icipici Happy end ) Toldy Ferenc irodalomtörténész fel nem támasztja hamvaiból Fanni érzelemtől tocsogó történetét és az író egyéb műveit.
én ezt érdekesnek találtam, és ezt pakoltam be a memória-szatyromba;
It was a compulsory book to read in high school. It was written with charming words/language but I could not stand how the main character suffer and suffer and suffer... I know, this short book is played in a different era but for a God s*ke... it killed my nerves...
Roviden tomören a plot: Fanni vagy magaban depizik vagy a barátnöivel (nem tudom, hogy lehet valaki egy ilyennel jóban). Emellett van, hogy a természetröl beszel. Kb ennyi.
Mondanam azt, hogy nem tetszik de hazudnek. Valamennyire eggyüttérzek a csajjal. Szépen meg van írva a köny de nagyon el van túlozva és alig értheto pár résznel.
Egy nagyon érzelmes, de egyben nagyon igényes szentimentalista én-regény. Suli miatt kellett elolvassam, de teljes mértékbe megérte. Akár az eddig olvasott könyveim legjobjának is besorolnám. Természetesen én még nem tapasztaltam az első szerelmet(tudom szégyen 16 évesen), lehet, hogy ezért is tetszett ennyire, de így minden idillikus volt. Egyes résznél pl mikor a barátnő a szerelemről ókította vagy mikor Fanni próbálta definiálni milyen érzés el se tudtam hinni, hogy ezt egy férfi írta, mivel én személy szerint éreztem (képzelegtem) így crushaimról, s a tény hogy ez 1794-ben lett kiadva még érdekesebbé teszi. Számomra ez egy felejthetetlen mű lesz, nagyon tetszettek a természetből vett memoforái.
Nem volt rémes, de a csaj egy mentális beteg volt... Kicsit szappanopera hangulata volt, ami egy ideig nem volt zavaró, de ha a könyv tovább tartott volna, biztosan elegem lett volna belőle. Késztetést éreztem az olvasása közben, hogy segítsek neki helyrejönni mentálisan, estleg ajánlani neki egy pszichológust. Voltak részek, amikkel együtt tudtam érezni, de sok olyan is, ami már-már felháborító és idegesítő volt. Számomra ez egy nagyon középszerű könyv, csak azért adtam neki 3 csillagot, mert valamely részeknél érzelmeket váltott ki belőlem.
We were reading this in Hungarian literature class and I liked it so muchhh I had to read the whole thing. Best book I have to read for my 12th grade Hungarian exam.
"Az ember az embernek legfőbb ellensége... Nincs oly tiszta öröm, melyet keserűvé nem tesznek. Mint a pók az édes gyümölcsöt, megmásszák undok lábaikkal, és csúf mérgeikkel béköpik."