egy nap alatt átügettem rajta, továbbra sem értek egyet se Fannival, se azokkal, akik ezt betuszkolták az érettségi tananyag közé;
EDIT: holnap jön az ítélet nap, (remélhetőleg) egy utolsó séta Fannikával a tesztpapíron. Nem, nem enyhítettek meg az olvasás közben készített jegyzeteim, a feljebb írottakat fenntartom,de büszkén kijelenthetem, hogy ezt a könyvtől se sikerült teljes ideg-gombóccal a torkomban búcsút vennem, ebből is viszek el valamit. Hogy mit is?
Kármán József íróbácsi történetét dióhéjban, egy incifinci darabkát belőle.
Hol volt, hol nem, kétszáz évvel ezelőtt élt egy József nevű emberke. Losoncon született, Losoncon halt meg. Pesten, Pozsonyban és Bécsben tanult ( egy másik József bácsi jó néven vette, ha állami hivatalra pályázók iskoláik egy részét a császárvárosban végezték ), mégis Pesten verte le a sátorfáját. Nagy álma volt, hogy megérje azt, hogy Pest-Buda a magyar irodalmi és szellemi élet központja legyen. Később barátaival irodalmi folyóiratot indítanak, így születik meg az Uránia. Főszereplőnk sajnos az első 3 szám megjelenése után (1794 ősz , 1795 tavasz) távozik az élők soraiból és fentről izgul tovább a magyar nemzetért. A három jóbarát folyóiratának alig akad vevője és olvasója, Kármán pedig ebben a tudatban hal meg.
1795. május 20.-án és június 2.-án a Vérmezőn kivégzik a politikai összeesküvésért hálálta ítélt Martinovics Ignác apátot és hat társát. Másnap Kármán József meghal. Az ország megszeppen, szinte minden magyar író börtönben ül, az Urániának és az első magyar színjátszó társaságnak befellegezett. Ferenc császár bácsi tartja a terrort, a megfélemlített alattvalók némán engedelmeskednek. Kármán műveit elfelejtik, mígnem ( legyen mégis egy icipici Happy end ) Toldy Ferenc irodalomtörténész fel nem támasztja hamvaiból Fanni érzelemtől tocsogó történetét és az író egyéb műveit.
én ezt érdekesnek találtam, és ezt pakoltam be a memória-szatyromba;