What do you think?
Rate this book
Nyughatatlanok #1
Nyughatatlanok
"Halálüvöltés.
Az életlen szekerce olyan erővel sújtott le, hogy egyetlen, pontosan kimért mozdulattal elválasztotta a nyaktól a női fejet. Ezúttal a hajkorona sem akasztotta meg a lendületét, mint az imént, a fiatalabb nőnél. A kontyos asszonyfej a kút kőkávájáról a földre esett."
1848 után Európát elborította a forradalmak törmeléke. Az emigrációra kényszerülő magyarok vagy Törökországba menekültek, mint Kossuth és a hozzá közel állók, vagy Amerika, illetve a kontinens liberális városai, London, Párizs, Brüsszel és Genf felé vették az irányt.
A negyvennyolcasok jelentős része afféle hivatásos szabadságharcossá lett, és Garibaldi oldalán vagy az amerikai polgárháborúban tüntette ki magát.
Idővel akadt, aki hazatért, mások új hazát választottak.
A megszállottak és hitükvesztettek között hamar lábra kapott a spiritizmus szenvedélye – felfordult világuk bizonytalanságaira az irracionálisban kerestek választ. Az asztaltáncoltatás Amerikából induló hóbortja a magyarok körében különös erővel hatott. Sokan akartak így értesülni családtagjaik hollétéről, mások arról faggatták a megtorlás mártírjainak szellemét, hogy milyen jövő vár Magyarországra.
A Nyughatatlanok rendhagyó történelmi regény. A forradalom Európában szétszóródó emigránsai közé, 1853-54 Franciaországába és Belgiumába vezeti az olvasót. Hősei nyughatatlan lelkek: két gyermekkori jó barát, egy hajdani rendőrspicli, egy szebb napokat látott skót nevelőnő, egy asztaltáncoltató magyar bárónő és médiumi képességekkel rendelkező francia komornája, egy szabadságharcosokért rajongó angol lady, két hűséges bajtárs – és a szabadságharc kísértetei.
Az életlen szekerce olyan erővel sújtott le, hogy egyetlen, pontosan kimért mozdulattal elválasztotta a nyaktól a női fejet. Ezúttal a hajkorona sem akasztotta meg a lendületét, mint az imént, a fiatalabb nőnél. A kontyos asszonyfej a kút kőkávájáról a földre esett."
1848 után Európát elborította a forradalmak törmeléke. Az emigrációra kényszerülő magyarok vagy Törökországba menekültek, mint Kossuth és a hozzá közel állók, vagy Amerika, illetve a kontinens liberális városai, London, Párizs, Brüsszel és Genf felé vették az irányt.
A negyvennyolcasok jelentős része afféle hivatásos szabadságharcossá lett, és Garibaldi oldalán vagy az amerikai polgárháborúban tüntette ki magát.
Idővel akadt, aki hazatért, mások új hazát választottak.
A megszállottak és hitükvesztettek között hamar lábra kapott a spiritizmus szenvedélye – felfordult világuk bizonytalanságaira az irracionálisban kerestek választ. Az asztaltáncoltatás Amerikából induló hóbortja a magyarok körében különös erővel hatott. Sokan akartak így értesülni családtagjaik hollétéről, mások arról faggatták a megtorlás mártírjainak szellemét, hogy milyen jövő vár Magyarországra.
A Nyughatatlanok rendhagyó történelmi regény. A forradalom Európában szétszóródó emigránsai közé, 1853-54 Franciaországába és Belgiumába vezeti az olvasót. Hősei nyughatatlan lelkek: két gyermekkori jó barát, egy hajdani rendőrspicli, egy szebb napokat látott skót nevelőnő, egy asztaltáncoltató magyar bárónő és médiumi képességekkel rendelkező francia komornája, egy szabadságharcosokért rajongó angol lady, két hűséges bajtárs – és a szabadságharc kísértetei.
436 pages, Hardcover
First published May 1, 2011
2 people are currently reading
35 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
December 4, 2024
Önálló kötetként olvastam, és így is működött. 1848 után külföldre menekült (khm) emigrált magyarok boldogulása idegen helyen, idegen elvek mentén, akik közül nem egy személy titkon besúgó, saját pecsenyéjét sütögető. Bárdy csóró, míg Almássyék külhonban is jómódban élik napjaikat. Hol itt töltenek iksz évet, hol ott, de mégis mindenhol összetalálkoznak - kicsi a világ. Aztán csak kibújik a szög a zsákból, ki milyen múlt árán jutott oda, ahová, és a nyitó jelenet brutalitása is megalapozza a későbbi drámát. Néha leült azért a ritmus, és untam, ki min vekeng, pletykálkodik. A spiritizmus hűen visszaadta a korabeli ezospiri vonalat. Senkit se találtam szimpatikusnak, de nem is az volt a cél, innen bárki kedvencet válasszon. A cím hűen visszaadja az országról-országra, társaságról társaságra járó szereplőkben vibráló nyugtalanságot.
April 18, 2015
Eredetileg: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/20...
A Kőszívű ember fiai óta – igen, én szerettem – az egyik kedvenc magyar témám a szabadságharc, mert az olyan romantikus lehetett. Ezért aztán nagyon kíváncsi voltam, egy fiatal írónő mit tud kihozni belőle, illetve ha nem is konkrétan az 1848-49-es évről, de az azt követő időszakról, az Európában emigrációban élőkről, ami még inkább izgalmas témaválasztás.
Nagy kedvvel álltam neki a könyvnek, hogy aztán a 2. oldalon már majdnem abba is hagyjam. A Nyughatatlanok ugyanis elég erős, hogy mit ne mondjak, durván erőszakos előhanggal indul, amit ki se néztem volna egy női íróból. De meggyőztem magamat, és a Kőszívűeknél bevált technikát alkalmazva átlapoztam az előhangot – a nagyját úgyis megértettem abból a két oldalból -, s indítottam az első résznél. Innen aztán már nem volt megállás, eléggé olvastatta magát a regény.
A cselekmény több szereplő körül forog, igazából talán nincs is kiemelkedő főhős, mert akikről a legtöbbet megtudunk, azaz Bárdyék, még csak nem is mozgatórugói a történeteknek. Igazából azt is lehet mondani, hogy nincs is komoly története a regénynek, csupán elmesél közel egy évet, egy maroknyi magyar emigráns életéből. Miközben végig valami megfoghatatlan baljósság lengi be őket. Igazán sehol, senki se boldog. Az elbukott szabadságharc után haza nem térhető nemesek viselkedése tipikusan magyar az 1850-es évek Európájában. Sehol se érzik jól magukat, mindent kritizálnak, csak a régi szép időket éltetik, ugyanakkor másoktól várják a megoldást, hogy megnyíljanak a kapuk végre és visszakaphassák ami őket megilleti. Ez sokszorosan igaz az egyik központi alakra, Bárdy Rudolfra is, akinek egyre inkább fogy a pénze, pedig feleségét és két gyermekét kéne eltartania, de ő csak arra vár, hogy családja küldje már az apanázsát és végre ismét hazamehessen, de csakis egy osztrákmentes Magyarországra. A másik alak, akinek fokozatosan tárul fel az élete, Bárdy felesége, a skót származású nevelőnő, Aimee, aki bár szerelemből házasodott, férje hazáját sose tudta megszeretni, nyelvét elsajátítani, s hidegen és lenézően viseltetik, még nyomorúságában is a nemesek társaságával szemben. Amelynek tagjai állandóan egymásra gyanakodnak, hogy vajon ki kém közülük, ki az, akire irigykedni kell, mert arra is van pénze, hogy Párizsban élje az emigránsok életét. Míg a férfiak ezzel foglalkoznak, addig a nők asztalt táncoltatnak és misztikus dolgokba lovallják bele magukat, amelyek egy része szintén nem más, mint szemfényvesztés. Bárdy és Aimee közt lévő kapcsolat nagyon fura: Bárdy a tipikus melankolikus magyar, Aimee többet is tudna tenni, ha hagynák, de hogy szerelem már nincs köztük és csak a szükség tartja össze őket, az biztos, s viselkedésükből nehéz azt is elhinni, hogy a kezdeti fellángoláson túl bármi is összekötötte őket.
Túl sok volt a szereplő és a 430 oldal még mindig amolyan előhangnak tűnt, mert igazi cselekmény, konfliktus, tehát klasszikus regényre utaló felépítés. Pedig olvasmányos regény, Szécsi Noémi magával ragadóan ír, nem volt unalmas rész a sehol, csak miután még 400 oldalt követően se tűnt úgy, hogy lesz valami konfliktus, megoldás, kicsit lankadt a lelkesedésem. Amiben még nagyon erős a könyv, az a jellemrajz, főleg ami az emigránsokat illeti, érzelmeiket, hozzáállásukat illeti. Még rövid ideig megjelenő szereplők is hatásosan vannak megfestve, s majd mindegyik külön regényért kiáltana (elhanyagolt angol feleség, lengyel mártír, meleg párocska, ) Ráadásul a regény egyik alaphangját megadó nyitó jelenet mibenlétére hamar rájön az olvasó és talán ha nem a végén lebben fel konkrétan a fátyol, akkor sokkal jobban lehetett volna vele játszani, de így ez is kiaknázatlan lehetőség maradt. Amúgy jó lenne, ha valaki még olvasná és beszélnénk róla, mert én nagyon nem értettem egy csomó dolgot, főleg a végén. Most akkor ki terhes? Ki szült? Ki halt meg? Ki kivel van?
Nem bírom én, ha valami túlzottan titokzatos és a végén még magyarázatot se kapok egy csomó kérdésemre (lásd: Angyali játszma), mert ebből nem az jön le nekem, hogy az író rám, az olvasóra hagyja, hogy egészítsem ki fejemben a történetet, hanem hogy fogalma se volt arról mit is kezdjen bizonyos történetszálakkal. Egy kérdés maradjon nyitva, az még oké, de hogy semmire se kapok választ az nekem nagyon levon a könyvélményből.
Szóval a Nyughatatlanok sodró lendületű, roppant olvasmányos könyv, igazi nagy regény, vagyis lehetne, ha felnőne hozzá. Így csak túlburjánzó ötletek sora, amelyek jól vannak megírva, de nem ártott volna, ha valahol kerek egésszé válnak.
A Kőszívű ember fiai óta – igen, én szerettem – az egyik kedvenc magyar témám a szabadságharc, mert az olyan romantikus lehetett. Ezért aztán nagyon kíváncsi voltam, egy fiatal írónő mit tud kihozni belőle, illetve ha nem is konkrétan az 1848-49-es évről, de az azt követő időszakról, az Európában emigrációban élőkről, ami még inkább izgalmas témaválasztás.
Nagy kedvvel álltam neki a könyvnek, hogy aztán a 2. oldalon már majdnem abba is hagyjam. A Nyughatatlanok ugyanis elég erős, hogy mit ne mondjak, durván erőszakos előhanggal indul, amit ki se néztem volna egy női íróból. De meggyőztem magamat, és a Kőszívűeknél bevált technikát alkalmazva átlapoztam az előhangot – a nagyját úgyis megértettem abból a két oldalból -, s indítottam az első résznél. Innen aztán már nem volt megállás, eléggé olvastatta magát a regény.
A cselekmény több szereplő körül forog, igazából talán nincs is kiemelkedő főhős, mert akikről a legtöbbet megtudunk, azaz Bárdyék, még csak nem is mozgatórugói a történeteknek. Igazából azt is lehet mondani, hogy nincs is komoly története a regénynek, csupán elmesél közel egy évet, egy maroknyi magyar emigráns életéből. Miközben végig valami megfoghatatlan baljósság lengi be őket. Igazán sehol, senki se boldog. Az elbukott szabadságharc után haza nem térhető nemesek viselkedése tipikusan magyar az 1850-es évek Európájában. Sehol se érzik jól magukat, mindent kritizálnak, csak a régi szép időket éltetik, ugyanakkor másoktól várják a megoldást, hogy megnyíljanak a kapuk végre és visszakaphassák ami őket megilleti. Ez sokszorosan igaz az egyik központi alakra, Bárdy Rudolfra is, akinek egyre inkább fogy a pénze, pedig feleségét és két gyermekét kéne eltartania, de ő csak arra vár, hogy családja küldje már az apanázsát és végre ismét hazamehessen, de csakis egy osztrákmentes Magyarországra. A másik alak, akinek fokozatosan tárul fel az élete, Bárdy felesége, a skót származású nevelőnő, Aimee, aki bár szerelemből házasodott, férje hazáját sose tudta megszeretni, nyelvét elsajátítani, s hidegen és lenézően viseltetik, még nyomorúságában is a nemesek társaságával szemben. Amelynek tagjai állandóan egymásra gyanakodnak, hogy vajon ki kém közülük, ki az, akire irigykedni kell, mert arra is van pénze, hogy Párizsban élje az emigránsok életét. Míg a férfiak ezzel foglalkoznak, addig a nők asztalt táncoltatnak és misztikus dolgokba lovallják bele magukat, amelyek egy része szintén nem más, mint szemfényvesztés. Bárdy és Aimee közt lévő kapcsolat nagyon fura: Bárdy a tipikus melankolikus magyar, Aimee többet is tudna tenni, ha hagynák, de hogy szerelem már nincs köztük és csak a szükség tartja össze őket, az biztos, s viselkedésükből nehéz azt is elhinni, hogy a kezdeti fellángoláson túl bármi is összekötötte őket.
Túl sok volt a szereplő és a 430 oldal még mindig amolyan előhangnak tűnt, mert igazi cselekmény, konfliktus, tehát klasszikus regényre utaló felépítés. Pedig olvasmányos regény, Szécsi Noémi magával ragadóan ír, nem volt unalmas rész a sehol, csak miután még 400 oldalt követően se tűnt úgy, hogy lesz valami konfliktus, megoldás, kicsit lankadt a lelkesedésem. Amiben még nagyon erős a könyv, az a jellemrajz, főleg ami az emigránsokat illeti, érzelmeiket, hozzáállásukat illeti. Még rövid ideig megjelenő szereplők is hatásosan vannak megfestve, s majd mindegyik külön regényért kiáltana (elhanyagolt angol feleség, lengyel mártír, meleg párocska, ) Ráadásul a regény egyik alaphangját megadó nyitó jelenet mibenlétére hamar rájön az olvasó és talán ha nem a végén lebben fel konkrétan a fátyol, akkor sokkal jobban lehetett volna vele játszani, de így ez is kiaknázatlan lehetőség maradt. Amúgy jó lenne, ha valaki még olvasná és beszélnénk róla, mert én nagyon nem értettem egy csomó dolgot, főleg a végén. Most akkor ki terhes? Ki szült? Ki halt meg? Ki kivel van?
Nem bírom én, ha valami túlzottan titokzatos és a végén még magyarázatot se kapok egy csomó kérdésemre (lásd: Angyali játszma), mert ebből nem az jön le nekem, hogy az író rám, az olvasóra hagyja, hogy egészítsem ki fejemben a történetet, hanem hogy fogalma se volt arról mit is kezdjen bizonyos történetszálakkal. Egy kérdés maradjon nyitva, az még oké, de hogy semmire se kapok választ az nekem nagyon levon a könyvélményből.
Szóval a Nyughatatlanok sodró lendületű, roppant olvasmányos könyv, igazi nagy regény, vagyis lehetne, ha felnőne hozzá. Így csak túlburjánzó ötletek sora, amelyek jól vannak megírva, de nem ártott volna, ha valahol kerek egésszé válnak.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews