„Feleségemnek archimandrita vagy mi a mándruc volt a nagybátyja, akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy azzal verték agyon a bolsik, isten nyugtassa szegényt” – írta Móra Ferenc 1924-ben a Hannibál feltámasztása című regénye kéziratában. A mondat második fele A Magyar Nemzetben – ahol a kisregény 1949 végén először jelent meg – meglehetősen átalakult: „…akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy elég volt hordani neki.” De nem csak ezt a mondatott cenzúrázták. Az egész regényt durván meghamisították. Ceruzás zárójelbe került minden – s így ki is maradt –, ami a rezsimnek kínos volt (első sorban a Szovjetunióban uralkodó állapotokra tett ironikus megjegyzések), s bekerült jó néhány nem Mórától származó mondat, ami a proletárdiktatúrát s annak eszméjét igyekezett jó színben feltüntetni. Ez eredeti kézirat megszámlálhatatlan helyen tér el a nyomtatásban megjelenttől, amely aztán alapja lett a további kötet-megjelenésnek. Van, ahol a cenzor még ahhoz is vette magának a bátorságot, hogy saját ízlése szerint stilizálja Mórát. A hiteles szövegből egyértelműen kitűnik, hogy Móra Ferenc elutasít mindenféle diktatúrát és terrort, s az irónia halálos fegyverével le is számolt velük, legyen a színük akár vörös, akár fehér.A kézirat sorsa maga is igazi kelet-európai regény. 1924-ben Feleky Géza, a Világ főszerkesztője tíz évre „elvesztette” a Horthy-rendszert kipellengérező, vitriolos stílusú művet. Aztán Roóz Rezsőhöz került, akit üldözőbe vettek a nyilasok. Majd megjelent a megcsonkított-átalakított szöveg a Magyar Nemzetbe, s az eredeti „kutyanyelvek” ismét fél évszázadot illegalitásban töltöttek egy barna borítékban. 80 esztendőt várt szegény Hannibál, hogy megálmodója születésének 125. évfordulóján feltámadhasson, hogy végre csonkítatlanul megjelenhessen.
Ferenc Móra was born in Kiskunfélegyháza, into a financially poor family. His father Márton Móra was a tailor, and his mother Anna Juhász was a baker. He acquired his formal education under the most extreme hardships because of the financial poverty of his family. At the Budapest University he earned the degree of Geography and History education but worked as a teacher only for one year at Felsőlövő, Vas county. He was a prominent figure of youth literature in Hungary. His parallel career of museology started in 1904 at the combined library and museum of Szeged serving the county capital of Szeged and its surrounding Csongrád county. He was appointed as the director of the combined library and museum of Szeged and Csongrád county in 1917 and served in that post as director until 1934, when he died, aged 54, at Szeged. Today the museum is named in his honor as the "Móra Ferenc Muzeum" which can be seen on the internet at many websites
Rövid, olvasásra nagyon érdemes, gazdag szókincsű kisregény. Tele történelmi utalásokkal. Sokszor nevettem, néha hitetlenkedtem az abszurd történéseken, de a végére rá kellett jöjjek, hogy nem is volt annyira abszurd, most is ilyenek történnek- semmi nem változik. Ajánlom.
Nagyon kifinomultan vicces, rendkívül okos mű és ijesztően aktuális. Véletlen bukkantam rá és le se tudtam tenni, az utolsó betűig élveztem minden pillanatát.