What do you think?
Rate this book
Nonkonform: A jövő olvasókönyve
Ez itt a konformizmus kora. A sokszínűség zászlaja alatt globális monokultúra épül, amelyben minden iskolázott embernek ugyanazt kell gondolnia tudományról és vallásról, ökológiáról és technológiáról, nemzetről és nemzetközi kapcsolatokról, a helyes és üdvös életmód mibenlétéről.
Az önálló vélemény az ifjú városlakó számára ma stratégiai kockázattal jár.
Ez az olvasókönyv azoknak a fiatal magyaroknak szól, akik ambiciózusak, kíváncsiak, és a fontos kérdésekben nem fogadják el a vákuumcsomagolt válaszokat.
Az önálló vélemény az ifjú városlakó számára ma stratégiai kockázattal jár.
Ez az olvasókönyv azoknak a fiatal magyaroknak szól, akik ambiciózusak, kíváncsiak, és a fontos kérdésekben nem fogadják el a vákuumcsomagolt válaszokat.
300 pages, Hardcover
Published September 23, 2022
3 people are currently reading
14 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
June 3, 2023
A szellemi restség és bejáratott rutin világkép akkor szembetűnő, amikor előkerül egy olyan írás, ami nem a megszokott mederben tereli a témát, ismétléssel erősítve az igaznak és elfogadottnak gondolt jelen és jövőképet. Habár itt is sulykolásnak hatottak az olyan idézetek, amik később az apróbb betűs részben is szóról-szóra ugyanúgy szerepeltek, ezen hamar túllendültem. Ezzel a technikával is üdítően hatott a mondandó, mert nem megerősített a kényelmes vélekedéseimben, hanem megpiszkálta azokat.
És rájöttem, hogy kamaszként, illetve fiatal felnőttként bámulatosan nonkonformabb voltam, mint ma. Talán mert nagyobb ívben tettem arra mi lehet a különállásom következménye. Vagy kevesebb veszteni valóm volt, hiszen még nem értem el semmit, és odébb jártam attól, hogy el akarjak érni bármit. Vagy már szimplán betagozódtam annyira, amennyire a pénzkereső tevékenység és a számla meg adófizető attitűd megköveteli.
Épp mostanában kezdtem bele Görgey Etelka Csodaidők sorozatába, ahol eleve szerves része a világnak a vallás+közösség, és így itt sem ért meglepetésként, hogy itt külön fejezetet szentelnek annak, kifejtsék, miért összetartóbbak és sikeresebbek a szerző szerint a vallásosok, szimplán azáltal, hogy a vallás, mint olyan összeköt. Milyen előnyök járnak az elvárt viselkedésért, és milyen negatív következménye lehet a kötelezettségmulasztásnak. A rítusok és a történetek inspirálnak, növelik az ellenálló képességet.
Felvetődött, hogy ahol hanyatlik a termékenység, az a szekularizáció térnyerésének és egyben a hiányzó jövőképnek is a jele lehet. A válságtól nem megijedni kell azonban, mert benne van a megújulás lehetősége. A morális válsággal meg lehet szabadulni a ballaszttól. Hogy milyen ballaszttól, azaz szerinte mi lehet ballaszt, azt részletesebben is kifejthette volna.
Az öncélú progresszió létében veszélyezteti az embert, nem ad hajlandóságot a jövőhöz, ellenben öngyűlöletet serkent, emiatt pedig olyan szemüveggel hajlamosak nézni az emberek a világra, amiben nincs nagyszerűség csak pusztulás és pusztítás. Ezt sajnos nap mint nap hallom mások szájából és nem dob fel.
Szellemi rugalmatlanság megfigyelhető, és aki ambíciókkal rendelkezik, jobb, ha tudja, az konformitást kíván. Ezért van az, hogy nem feltétlenül kell valakinek kiemelkedően tehetségesnek lennie, ha be tud jó illeszkedni a menedzsmentbe (team fitting! igazodni a vízióhoz!), csopvez, főnök lehet...
A klímaszorongást is kritizálja. Érdekes felvetésként előhozza, hogy a klíma befolyásolja a civilizációt. Hogy valójában nem nő az emberek száma a végtelenségig, hanem tetőzés után csökkenni fog (itt hiányoltam az emberekre is vonatkoztatható különféle szaporodási stratégiákat, ami például megmagyarázza, miért van az, hogy vannak államok, ahol születik a sok baba, máshol meg csökkenő szaporulat miatt kongatják a vészharangot).
Rámutat, hogy nagyon belendült most a megújuló energiatermelés, azonban ez az iparág épp az élelmiszeripartól veszi el a területet, és ennek lehetnek csúnya következményei. A könyv szerint a klímaradikalizmus valláspótlék, a személyes boldogtalanság forrása (itt sajnos beláttam, hogy a klímaszélsőséges ismerőseimre ez ráillik).
Felveti, hogy a pánik megöli az innovációt, a pesszimista világkép nem lehet hatékony cselekvés megalapozója. Elektromos autó sem klímatudatosság miatt terjed, hanem mert az állam támogatja.
Az atomenergiát stigmatizálják, pedig talán nem kellene. Nemzetközi egyezmények helyett nemzetállam tehetne valamit hatékonyan.
Tévedés, hogy állam nélkül jobban hasítana az újdonságok térnyerése. Éppen az állam befektetése szükséges hozzá (lásd korábban elektromos autó...).
A háború nem a túlélésről szól, hanem az ambícióról.
Az euró bukás, a szuverén tagállamban nincs semmi kivetnivaló, nem kell erőltetni a globalizációt. A helyi politika ne rendelődjön alá a nemzetközi egyezményeknek.
Ha nincs autoritás és központi hatalom, összeomlás várható, nagy civilizációk is ezen vesztettek rajta.
Kitér rá, hogy a közösség őrülten rá tud cuppanni olyan újdonságokra is, amik nem sokat érnek: pl. woke, NFT, kriptovaluta, genderkérdés. A család funkciója a közösségi tanulás és a képességek kiteljesedése. Ha ez kiesik, nincs hit a jövőben, és a családot, munkát szórakozással helyettesítik (pl. jóga, drog, videojátékok). Lehet szapulni az egyházat, de mint közvetítő intézmény társaságot és célt adott (ettől nem lettem nagyobb egyház szimpatizáns).
A család, mint olyan erodálódik, identitás zavart okozhat, és a cégek is látják ezt. Nem véletlenül próbálnak mesterségesen identitást kreálni a dolgozóikkal: mi egy család vagyunk, és a többi szólam.
A kisebbségre szakadást sem tartja jónak, mert akkor nem lesznek az emberek nagyvonalúak egymással. A közösségbe vetett bizalom morális egyetértést és közös értékalapot ad. Ahol gyengül a család, a kapcsolatok, a közösség, ott a normák is gyengülnek. Ezen a woke sem segít, mert áldozat identitást kreál, felmenti az egyént a felelősség alól.
Kételkedik abban, hogy a versengés olyan jó lenne, inkább az együttműködésben látja a jövőt. Erős véleményt formál arról, hogy az írástudók mára véleményterroristákká torzultak, az egyetemek a rögeszme inkubátorjaivá váltak. Az egyetemek válságban vannak, szabadság helyett ideológiai konformizmus fojtogatja. Homogén az ideológia, szellemi ellustulás figyelhető meg, ami infantilizmust eredményez.
A nyugat technikailag stagnál, és középszerű, nincs kulturális innováció sem. Érthető, a konformista nem fedez fel semmit. Az innováció egy tartós folyamat, hosszú távon, nem a felfedezéssel egyenértékű.
A szabad beszéd ostrom alatt áll. Az internet nem a nép hangja. Elszánt kisebbségek hangját erősíti fel. A különféle mozgalmak nem kínálnak alternatívát vagy pozitív jövőképet.
A közösségi média hasonuláshoz vezet, minden sajátságos világnézetet gyűlölnek (nem véletlen, hogy sokan inkább hallgatnak egy vitában, mert nem akarják, hogy véleményük miatt bántsák őket a hangosak).
A virtuális tér csömört okoz. Kell az analóg, a kézzelfogható. Az önmagáért való technika elnyomja a használóját, és ebben a közösségre kényszerített divathullámok vastagon benne vannak.
A digitális olvasás erodál figyelmet, kreativitást, az étkezési divatokat a cégek irányítják, és pénzt csinálnak a félelmekből. Veganizmus nem ment meg, műételeket csak gazdag, de szennyező cégek tudnak előállítani, a helyi termelő meg szív.
A világ beleszerelmesedett a számokba. Már nem értékelik a nem számszerűsíthető intuíciót. Mérésmánia, cégeknél pláne, alapvető felelősséget igyekeznek kikerülni vele, pedig ott a vezetői előrelátás, ítélőképesség, döntésképesség. Eluralkodott a funkcionalitás, a racionalitás túlzott tisztelete, és közben alulértékelik a lelki igényt. Öncélú intézményesítés és iparosítás zajlik, ami korrumpálja a közösséget.
Nem kell agyondigitalizálni az iskolákat. A kovid is megmutatta, az online oktatás nem olyan eredményű és hatékonyságú, mint a jelenléti. A való élethez való kapcsolatteremtő képesség nem fejlődik az okostábláktól...
Túlbecsülik az MI-t, alulbecsülik az emberi agyat. Az MI akadályokon nem dolgoznak, csak a sikersztoriként eladható részmegoldásokon. Az információ nem tudás, az adat nem bizonyíték. Bármit megtéveszthetővé lehet tenni.
A felkapott marvel/dc filmek debilizálják a fiatalokat, immúnissá tesz valóságra, elhiteti, hogy ha nem vagy szuperhős, akkor lokálisan nem tehetsz semmiért semmit. A sci-fi csak ott virágzik, hol érdekli az embereket a jövő.
Dübörög az amatőrizmus kultusza a minőség helyett. Kollaboráció helyett énközpontúság. A dilettanizmust összemossák a kiválósággal. Ma mindenkinek azt üzenik, fejezze ki magát, muszáj, mindegy mennyire megy neki, azt el kell ismernie és méltatnia másoknak. Valós teljesítmény helyett spekulációkra épülő kapitalizmus - máris ott vagyunk, hogy spektákulum... Túl sok minden történik rövid idő alatt, ami félelmet, stresszt okoz a jövőtől. Tartós emberi kapcsolatok csökkennek, az elvárások az emberrel szemben szintúgy, a felnőtté válás válságban van, kényszeres önkifejezéshez vezethet. Hiába, a megerősítés a legeladhatóbb termék.
Több bölcsész kell, kevesebb műszaki vagy természettudományos végzettségű személy.
Aki biztonságra és stabil fizetésre vágyik, az a konformizmusra vágyik.
***
Ezek kiragadott témák. A teljes képért jobb elolvasni magát a könyvet. Kinek ez a rész lesz érdekesebb, kinek az.
A könyv nem csak légből kapott eszmefuttatás. Minden fejezetnél van ajánlott idegen nyelvű forrás vagy olvasmány, és a könyv végén szintúgy.
Személyes útravalómnak ezt találtam: a társadalomkritika addig terjed, amíg a konformizmus engedi.
És milyen igaz is ez.
És rájöttem, hogy kamaszként, illetve fiatal felnőttként bámulatosan nonkonformabb voltam, mint ma. Talán mert nagyobb ívben tettem arra mi lehet a különállásom következménye. Vagy kevesebb veszteni valóm volt, hiszen még nem értem el semmit, és odébb jártam attól, hogy el akarjak érni bármit. Vagy már szimplán betagozódtam annyira, amennyire a pénzkereső tevékenység és a számla meg adófizető attitűd megköveteli.
Épp mostanában kezdtem bele Görgey Etelka Csodaidők sorozatába, ahol eleve szerves része a világnak a vallás+közösség, és így itt sem ért meglepetésként, hogy itt külön fejezetet szentelnek annak, kifejtsék, miért összetartóbbak és sikeresebbek a szerző szerint a vallásosok, szimplán azáltal, hogy a vallás, mint olyan összeköt. Milyen előnyök járnak az elvárt viselkedésért, és milyen negatív következménye lehet a kötelezettségmulasztásnak. A rítusok és a történetek inspirálnak, növelik az ellenálló képességet.
Felvetődött, hogy ahol hanyatlik a termékenység, az a szekularizáció térnyerésének és egyben a hiányzó jövőképnek is a jele lehet. A válságtól nem megijedni kell azonban, mert benne van a megújulás lehetősége. A morális válsággal meg lehet szabadulni a ballaszttól. Hogy milyen ballaszttól, azaz szerinte mi lehet ballaszt, azt részletesebben is kifejthette volna.
Az öncélú progresszió létében veszélyezteti az embert, nem ad hajlandóságot a jövőhöz, ellenben öngyűlöletet serkent, emiatt pedig olyan szemüveggel hajlamosak nézni az emberek a világra, amiben nincs nagyszerűség csak pusztulás és pusztítás. Ezt sajnos nap mint nap hallom mások szájából és nem dob fel.
Szellemi rugalmatlanság megfigyelhető, és aki ambíciókkal rendelkezik, jobb, ha tudja, az konformitást kíván. Ezért van az, hogy nem feltétlenül kell valakinek kiemelkedően tehetségesnek lennie, ha be tud jó illeszkedni a menedzsmentbe (team fitting! igazodni a vízióhoz!), csopvez, főnök lehet...
A klímaszorongást is kritizálja. Érdekes felvetésként előhozza, hogy a klíma befolyásolja a civilizációt. Hogy valójában nem nő az emberek száma a végtelenségig, hanem tetőzés után csökkenni fog (itt hiányoltam az emberekre is vonatkoztatható különféle szaporodási stratégiákat, ami például megmagyarázza, miért van az, hogy vannak államok, ahol születik a sok baba, máshol meg csökkenő szaporulat miatt kongatják a vészharangot).
Rámutat, hogy nagyon belendült most a megújuló energiatermelés, azonban ez az iparág épp az élelmiszeripartól veszi el a területet, és ennek lehetnek csúnya következményei. A könyv szerint a klímaradikalizmus valláspótlék, a személyes boldogtalanság forrása (itt sajnos beláttam, hogy a klímaszélsőséges ismerőseimre ez ráillik).
Felveti, hogy a pánik megöli az innovációt, a pesszimista világkép nem lehet hatékony cselekvés megalapozója. Elektromos autó sem klímatudatosság miatt terjed, hanem mert az állam támogatja.
Az atomenergiát stigmatizálják, pedig talán nem kellene. Nemzetközi egyezmények helyett nemzetállam tehetne valamit hatékonyan.
Tévedés, hogy állam nélkül jobban hasítana az újdonságok térnyerése. Éppen az állam befektetése szükséges hozzá (lásd korábban elektromos autó...).
A háború nem a túlélésről szól, hanem az ambícióról.
Az euró bukás, a szuverén tagállamban nincs semmi kivetnivaló, nem kell erőltetni a globalizációt. A helyi politika ne rendelődjön alá a nemzetközi egyezményeknek.
Ha nincs autoritás és központi hatalom, összeomlás várható, nagy civilizációk is ezen vesztettek rajta.
Kitér rá, hogy a közösség őrülten rá tud cuppanni olyan újdonságokra is, amik nem sokat érnek: pl. woke, NFT, kriptovaluta, genderkérdés. A család funkciója a közösségi tanulás és a képességek kiteljesedése. Ha ez kiesik, nincs hit a jövőben, és a családot, munkát szórakozással helyettesítik (pl. jóga, drog, videojátékok). Lehet szapulni az egyházat, de mint közvetítő intézmény társaságot és célt adott (ettől nem lettem nagyobb egyház szimpatizáns).
A család, mint olyan erodálódik, identitás zavart okozhat, és a cégek is látják ezt. Nem véletlenül próbálnak mesterségesen identitást kreálni a dolgozóikkal: mi egy család vagyunk, és a többi szólam.
A kisebbségre szakadást sem tartja jónak, mert akkor nem lesznek az emberek nagyvonalúak egymással. A közösségbe vetett bizalom morális egyetértést és közös értékalapot ad. Ahol gyengül a család, a kapcsolatok, a közösség, ott a normák is gyengülnek. Ezen a woke sem segít, mert áldozat identitást kreál, felmenti az egyént a felelősség alól.
Kételkedik abban, hogy a versengés olyan jó lenne, inkább az együttműködésben látja a jövőt. Erős véleményt formál arról, hogy az írástudók mára véleményterroristákká torzultak, az egyetemek a rögeszme inkubátorjaivá váltak. Az egyetemek válságban vannak, szabadság helyett ideológiai konformizmus fojtogatja. Homogén az ideológia, szellemi ellustulás figyelhető meg, ami infantilizmust eredményez.
A nyugat technikailag stagnál, és középszerű, nincs kulturális innováció sem. Érthető, a konformista nem fedez fel semmit. Az innováció egy tartós folyamat, hosszú távon, nem a felfedezéssel egyenértékű.
A szabad beszéd ostrom alatt áll. Az internet nem a nép hangja. Elszánt kisebbségek hangját erősíti fel. A különféle mozgalmak nem kínálnak alternatívát vagy pozitív jövőképet.
A közösségi média hasonuláshoz vezet, minden sajátságos világnézetet gyűlölnek (nem véletlen, hogy sokan inkább hallgatnak egy vitában, mert nem akarják, hogy véleményük miatt bántsák őket a hangosak).
A virtuális tér csömört okoz. Kell az analóg, a kézzelfogható. Az önmagáért való technika elnyomja a használóját, és ebben a közösségre kényszerített divathullámok vastagon benne vannak.
A digitális olvasás erodál figyelmet, kreativitást, az étkezési divatokat a cégek irányítják, és pénzt csinálnak a félelmekből. Veganizmus nem ment meg, műételeket csak gazdag, de szennyező cégek tudnak előállítani, a helyi termelő meg szív.
A világ beleszerelmesedett a számokba. Már nem értékelik a nem számszerűsíthető intuíciót. Mérésmánia, cégeknél pláne, alapvető felelősséget igyekeznek kikerülni vele, pedig ott a vezetői előrelátás, ítélőképesség, döntésképesség. Eluralkodott a funkcionalitás, a racionalitás túlzott tisztelete, és közben alulértékelik a lelki igényt. Öncélú intézményesítés és iparosítás zajlik, ami korrumpálja a közösséget.
Nem kell agyondigitalizálni az iskolákat. A kovid is megmutatta, az online oktatás nem olyan eredményű és hatékonyságú, mint a jelenléti. A való élethez való kapcsolatteremtő képesség nem fejlődik az okostábláktól...
Túlbecsülik az MI-t, alulbecsülik az emberi agyat. Az MI akadályokon nem dolgoznak, csak a sikersztoriként eladható részmegoldásokon. Az információ nem tudás, az adat nem bizonyíték. Bármit megtéveszthetővé lehet tenni.
A felkapott marvel/dc filmek debilizálják a fiatalokat, immúnissá tesz valóságra, elhiteti, hogy ha nem vagy szuperhős, akkor lokálisan nem tehetsz semmiért semmit. A sci-fi csak ott virágzik, hol érdekli az embereket a jövő.
Dübörög az amatőrizmus kultusza a minőség helyett. Kollaboráció helyett énközpontúság. A dilettanizmust összemossák a kiválósággal. Ma mindenkinek azt üzenik, fejezze ki magát, muszáj, mindegy mennyire megy neki, azt el kell ismernie és méltatnia másoknak. Valós teljesítmény helyett spekulációkra épülő kapitalizmus - máris ott vagyunk, hogy spektákulum... Túl sok minden történik rövid idő alatt, ami félelmet, stresszt okoz a jövőtől. Tartós emberi kapcsolatok csökkennek, az elvárások az emberrel szemben szintúgy, a felnőtté válás válságban van, kényszeres önkifejezéshez vezethet. Hiába, a megerősítés a legeladhatóbb termék.
Több bölcsész kell, kevesebb műszaki vagy természettudományos végzettségű személy.
Aki biztonságra és stabil fizetésre vágyik, az a konformizmusra vágyik.
***
Ezek kiragadott témák. A teljes képért jobb elolvasni magát a könyvet. Kinek ez a rész lesz érdekesebb, kinek az.
A könyv nem csak légből kapott eszmefuttatás. Minden fejezetnél van ajánlott idegen nyelvű forrás vagy olvasmány, és a könyv végén szintúgy.
Személyes útravalómnak ezt találtam: a társadalomkritika addig terjed, amíg a konformizmus engedi.
És milyen igaz is ez.
Displaying 1 of 1 review