Gyilkos Balaton

Véres Balaton #0.5

by Zoltán Zajácz D.

1972, Balatonakarattya. Egy nyári reggelen két kamasz egy fiatal nő holttestére bukkan a strand melletti nádasban. A rendőrség tanácstalan: a lánynál nincsenek iratok, és első ránézésre semmi sem utal idegenkezű­ségre. Valaki azonban egyértelműen meg akart szabadulni a holttesttől.
Az ügy hamar átkerül az Országos Rendőr­főkapitányság életvédelmi osztályához, amelynek a vezetője Lendvay István őrnagy. A nyomozásban pedig nemcsak a tehetséges újonc, Adorján Máté alhadnagy van a segítségére, de a lánya, Lendvay Laura is, aki váratlan érdeklődést mutat a rendőrségi munka iránt…

A méltán népszerű Balaton-trilógia előzménykötetében az olvasó bepillantást nyerhet az ifjú Adorján Máté egyik első nyomázásába, megismerkedhet a profilozás terén szárnyait bontogató Lendvay Laurával, és végigkövetheti az első közös ügyüket.

Genres: Hungarian Literature

312 pages, Paperback

Published June 5, 2023

About the author

Zajácz D. Zoltán 1966-ban született Kisvárdán. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt.
Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt. 2021-ben jelent meg nagy sikerű első regénye Véres Balaton címmel.

Reviews

[cloudyskye · Rating 4 out of 5]

Back to the early 70s, Eastern bloc Hungary!

I learned quite a few things here, I didn't know and found out from Google that Zsiguli was the old name of the Lada car. How have I lived this long without that knowledge, hehe. But to be honest, those cars all looked the same to me ... ;) And after 1990 they suddenly disappeared.

What very slightly bugs me: Everybody speaks in, I don't know, a very civilised and cultured manner. Sort of "high Hungarian". No social or geographical dialects as far as I discovered. That would make it even more enjoyable. (For the record: I'm half Hungarian, half German, born and raised in Germany, and I speak a rather unschooled provincial village version of southern Hungarian myself.)

Máté is young and handsome and perfect. (We are reminded every time he makes an appearance.) Laura is 16 and fancies him rotten. We get a glimpse into the future ...

But hey, I'm not complaining. It was a pleasure again and I'm sorry this was the last volume of the series. :)

[Szeee · Rating 2 out of 5]

Abban a pár krimiben, amit valaha olvastam, nem is a bűnelkövetőt, a gyilkost kerestem, hanem inkább a lélektant, a hangulatot, az emberit és szerencsére volt, hogy meg is találtam (Dennis Lehane egyes regényei pl. meglehetősen tetszettek).

Na, ebben viszont ezek közül egyik sem volt. Egy közepesen szerteágazó ügyről van szó, elég sok szereplővel, de számomra borzalmas, hogy ezek szinte csak nevek, karakterük nulla. A legfőbb szereplőkről mi derül ki?


Adorján Máté: jóképű, egész ügyes nyomozó, jóképű, befolyásos az apja, jóképű

Aradi Flóra: szép, vad

Lendvay Laura: 16 éves, okos

Garai Anna: szép

Lendvay őrnagy: Adorján főnöke, Laura apja...😀


A többiekről még ennyit sem tudok elmondani.

Aztán ott van a számomra fontos hangulat, ami itt amúgy nincs. Méghogy retró, 1972...! Nem csak attól lesz egy írás retró, hogy belepakolunk az adott korra jellemző tárgyakat, Zsigulit, tarisznyát, Fecskét, ez óriási tévedés. Fontos lenne például a szóhasználat (a 'rinyál' meg a 'diszkódrog' tuti nem korabeli...), meg az érzések, hogy az akkori emberek mit szerettek, mit élveztek az akkori életben, mi hiányzott nekik - azt hiszem ez a feeling. (Példát lehet venni pl. Ruff Orsolya Volt egy ház c. ifjúsági kötetéről, ahol az egyszerű nyelvezet ellenére jól átjön a retró, a gyerekkorom hangulata, pedig nem is akkor játszódik. Viszont direkt ezt az érzést akarja átadni, a régi pöttyös/csíkos könyvek hangulatát akarja megidézni és ez sikerül is neki.) Ebben az írásban nem voltak érzelmek. Még azt sem hittem el, amikor az áldozat anyja könnyekre fakadt, mert csak így le volt írva, de nem jött át a tragédia.



Az áldozatot én egyáltalán nem sajnáltam, nem is nagyon érdekelt, hogy meglesz-e a felelős a haláláért, mert kb. egy rongybaba volt a szememben, annyira nem adott neki az író személyiséget, valami emberit....

Aztán a Balaton, basszus. A Balaton, mint hangulat egy kincsesbánya, de ezzel egyáltalán nem élt a szerző. Jó kis vevőcsalogató hívószó, de itt nesze semmi, fogd meg jól... 😟 Egyedül a pártüdülő, meg az ottani ebédjegy említése hozott számomra minimális kis feelinget, de sajnos nem lett igazán hatásosan ábrázolva az ott folyó élet.


Továbbá van ez a közepesen bonyolult cselekmény, ami elvezetett az áldozat halálához, hát oké, ezt értékelem, hogy ezt így ki kellett találni, de csak olyan hármasra...😀 Az viszont eléggé bosszantott ahogy ez le volt írva: korrekten fogalmazva ugyan, de szikáran, csak a nyomozás cselekményére koncentrálva, robotszerűen. Egyik helyszín gyorsan követte a másikat, mindenféle körítés nélkül kihallgatták ezt a tanút, majd pikk-pakk megtalálták azt a tanút, őt is kihallgatták, átmentek egy másik helyre ahol szintén nagyon gyorsan, szinte akadály nélkül kiderült valami, mert itt mindenki nagyon közlékeny és szószátyár volt és tádámm, ügyesen eljutott a jóképű nyomozónk és csapata (a 16 éves remek ötletei segítségével!) a megoldásig.


Hú, de izgi volt....ja, nem. Ha a krimiírást szakmunkásképzőben tanítanák, akkor az első év végén ezzel az írással vizsgázó 15 évesnek azt mondanám, hogy kezdetnek nem rossz, adok rá egy 3/4-et...
De ez itt sajnos nem egy vizsga, hanem komoly és az emberek pénzt adnak érte.

[Virág Vöröss · Rating 3 out of 5]

Kicsit örülök, hogy most nincs több könyv, mert így egymás után egysíkúvá vált a dolog.
Máté Kahina utáni sóvárgása zavaró, és az is, hogy az előzmény történet igazából nem ad hozzá semmit a későbbi karakterekhez.
Ez mind a négy könyvre elmondható, hogy az én ízlésemnek szájba rágós, az "xy most tudta, hogy nem szabad megszólalnia" mondatból egész jó ivós játékot lehetne csinálni. :)
Ugyanaz a problémám, mint a korábbi könyvekkel: a karakterek felszínesek, a cselekmények ismétlődnek.
Minden könyvben rettenetesen elakadnak a nyomozással, aztán hirtelen minden megoldódik.
Az tetszett, hogy nő a gyilkos, viszont az nem, hogy megint nem túl sok köze van a két halálnak egymáshoz (jó, most nem teljesen függetlenek egymástól). De valahogy ezen például egyszerű lenne változtatni, és akkor kevésbé érződne az, hogy mindig ugyanaz történik a könyvekben.

[Roberto · Rating 2 out of 5]

Nagyon nehezen tudom értékelni ezt a könyvet, mert nincs mit értékelni rajta.
Maga a történet még úgy-ahogy elment, de a kivitelezés egy általános iskolás fogalmazás szintjén van; nincs egységes nézőpőpont, nincs narrátor, nincs egységes szerkezet, ugrál a szereplők nézőpontjai között, egyik bekezdésben az egyik nézőpont, aztán hirtelen átvált a másikba, közben próbálja a karaktereket jellemezni, építeni, de egyik sem ment.
Egy nagy katyvasz az egész, még akkor is, ha emlékszem arra, hogy micsoda ritkaság és kincs volt a banán, meg a dollárbolt elérhetősége milyen volt, vagy milyen nem, és a többi, de maga könyv egyszerűen vacak, élvezhetetlen, így a többit, a folytatásokat már biztosan kézbe sem veszem.
Nagyon amatőr munka.

[Annamária · Rating 4 out of 5]

Első Balaton sorozatos könyvem, melyet egy író-olvasó találkozót követően olvastam el úgy, hogy bár jelenleg a Líra könyvesboltok kirakatában kiemelt helyet kap az író, én mégsem hallottam róla korábban. Nagyon pozitív meglepetés volt számomra ez a krimi: egy nap alatt elolvasós, könnyen haladós, nehezen letevős. Alig várom, hogy a többi könyvet is elolvassam ebből a sorozatból, mert a karaktereket igen könnyű megszeretni. Azért nem öt csillag, mert érzek benne elvarratlan szálakat és mert a végére valahogy reménykedtem még egy nagy csavarban, mely nem érkezett meg. Ettől függetlenül nagyon érdekes, jól felépített, követhető, izgalmas krimi. Tetszett!

[Zita · Rating 1 out of 5]

Szépen le lett darálva az amúgy nem túl izgalmas cselekmény, elcsattant pár spontán pofon a szívtipró, szupermegamaszkulin főszereplő részéről. Volt egy kis romantika, na meg annyi teljesen irreleváns, névvel megjelenő mellékszereplő, hogy a harmadik fejezet után elengedtem őket, mert úgyse volt személyiségük.

Külön piros pont, hogy az összes megszólaló úgy beszél, mintha egy közepesen sikerült tizenkettedik osztályos szépirodalmi stílusgyakorlatot olvasnánk, ami az “abszurd és modoros” hívószóra íródott. Volt itt nyelvhelyességi és mondatszerkezeti hiba is bőven, recseg-ropog szegény magyar nyelv háromszáz oldalon keresztül.

[Emese Tóth · Rating 5 out of 5]

Balatonparti nyáresték krimije. Semmi extra, mégis letehetetlen

[Bobek · Rating 4 out of 5]

Tetszett, bár az furcsa volt, hogy a “fő” szálon végül nem is volt bűncselekmény. De aranyos volt az eredeti trilógia szereplőinek fiatalabb verzióit megismerni, meg Laura apját.

[Tamás Szarka · Rating 5 out of 5]

Kockázatos volt de bejött. Egy előzmény sztori az előző három részhez. Jó hangulata volt úgy olvasni a könyvet, hogy pontosan tudtam mi lesz a sorsa a szereplőket, de ez cseppet sem vont le az élvezeti értékéből.

[Zimmermann Luca · Rating 3 out of 5]

Best best best