Nem olvastam mást az írónőtől, de ez a könyv sajnos nem győzött meg róla, hogy szeretnék. Az elején elvarázsolt a Gerbeaud cukrászda hangulata, illetve a korabeli Budapest, majd Abbázia felfedezése. Sajnos ahogy megjelent a kalandor tengerész, Hollósy Ármin, és elkezdődött az értelmetlen romantikus szenvedés, lejtmenetet vett a történet.
Először még szimpatikus volt Blanka, egy intelligens és talpraesett fiatal lánynak tűnt, aki határozott tervekkel vág neki az utazásnak. Szerette a munkáját, nem akart még férjhez menni, és sajnos ennyiben ki is merült a személyisége. A cukrászdai munkán és az Árminról való ábrándozáson kívül nem csinált semmit. Annamarit érdekesebb karakternek éreztem, róla szívesen olvastam volna többet.
A szerelmi háromszöget inkább hagyjuk, már az elején egyértelmű volt, hogy az orvostanhallgató Kornélnak semmi esélye nincs a tengerész Ármin ellen, aki kalandosabb életet kínál. Persze azt már korán sejtettem, hogy sok titkot rejtegethet "álmaink férfija"...
Az E/1. és E/3. személyű írásmód váltogatása pedig teljesen indokolatlan volt, főleg Blanka esetében.
Nekem egyszerűen túl unalmas volt ez a könyv, valószínűleg a 2. részt kihagyom.