Nem hagyhatom ki ezt a szójátékot. :D Hihetetlen, hogy ez a könyv hányszor tudott meglepni, pedig teljesen sablonos történetnek látszott.
Első döbbenet után, miszerint ez nem is Booker könyve, elkezdtem ráhangolódni Cole-re. Felelevenítettem, hogy ki is volt ő, milyen is volt és rájöttem, hogy jó lehet ő is. :D Nem az a tipikus macsó, akiket megszokhattunk, de sok-sok más tulajdonsága van, amiért megszerethetjük. Hatalmas szíve van, mindenkinek önzetlenül segít, kétbalkezessége miatt, pedig még jobban megkedveltem. Olyan jókat mosolyogtam, amikor még a füle is elvörösödött és ez elég gyakran megesett. A könyv végére tudott igazán kibontakozni, kilépett a csigaházából és elkezdte élni az életét. Nyitott lett minden új dologra és sokkal boldogabb lehetett, mint eddig valaha. Lilah nagyon érdekes karakter. A párosítása Cole-al kifejezetten szórakoztató. Mintha a tűz és a víz szeretne egymásba. Ez a lány spontán, életvidám, a pillanatnak él. Pont ő tudja kimozdítani Doki az életéből.
Sokáig vívódtam, hogy pontosan hány csillagot érdemel a könyv. Megérdemelne fél csillaggal többet is, de most úgy érzem elég a 4. Egyet kell értenem másokkal, mert sokszor untam a cselekményt, kicsit lassan zajlott a történet. Már az elején elkönyveltem, hogy mi lesz a végkimenetel. Elég egyértelműnek tűnt, de ahogy haladtam, mindig jött egy csavar, ami akár várható is lehetett volna, de sose akkor, amikor bekövetkezett. Ezt mindenképp értékelem az írónőtől. :) Már a könyv közepén nem tudtam mi jöhet még, mert a nagy bomba már akkor „robbant”. Csak a végét sajnáltam, mert az megint lehetett volna kicsit terjedelmesebb. :)
Na meg még egy dolog zavart. Booker volt a kedvencem az első részben, de most irritált. Teljesen megértem, hogy miért ilyen gyanakvó és óvatos. Biztosan még jobban belelátunk a lelkébe a saját könyvében. De nagyon idegesített, hogy így viselkedett Lilah-val. Szerencsére azért, főleg a történet elején, megcsillogtatta szerethető énjét is, de ha nem szedi össze magát a következő kötetre akkor mérges leszek. :S