Ablak-Zsiráf: Képes gyermeklexikon

by Ferenc Mérei, Ágnes V. Binét

Ablak - Zsiráf / Classic Hungarian Picture Dictionary For Children 40th Edition

Hungarian
Az Ablak-Zsiráf gyermeklexikon első olvasói lassan már maguk is szülősorba lépnek. Ezer és ezer kisiskolás ismerkedett a világgal a kötet segítségével, amely nemcsak az anyanyelvi oktatásban vált hasznos kézikönyvvé. A több mint 1200 címszó felöleli mindazt az ismeretanyagot, amelyet a 7-10 éves gyerekeknek el kell sajátítaniuk ahhoz, hogy környezetükben eligazodjanak. A szómagyarázatok - ahol csak szükséges és lehetséges - egymásra épülnek, s a dolgok közti logikai összefüggés megtanítása egyik alapvető célkitűzése volt a szerzőknek. A kis olvasók tehát a konkrét ismeretszerzés mellett átfogó gondolkodást is tanulnak. A lexikon új címszavakkal és rajzokkal bővült.

Az Ablak-Zsiráf egy képes gyermeklexikon. Nevét az első (Ablak) és az utolsó (Zsiráf) szócikkről kapta.

German
Ablak-Zsiráf [ˈɒblɒk ˈʒiraːf] (Fenster-Giraffe) war ein enzyklopädisches Nachschlagewerk für sieben- bis zehnjährige Kinder ( die Kinderpsychologen Ferenc Mérei und Ágnes V. Binét) im Ungarn der 1970er Jahre. Das Buch erschien beim Móra-Verlag, dem ältesten Kinderbuchverlag Ungarns. Der erste Artikel des Lexikons hieß ablak, der letzte zsiráf. Die Lemmata und die Erklärungen spiegelten die damalige historisch-politische Situation neben Alltagsbegriffen wurden z. B. auch Begriffe aus dem Leben der Jungpioniere erklärt, und viele Artikel hatten einen Bezug zum damaligen politischen System. Das Buch wurde nach der demokratischen Wende neu aufgelegt und revidiert bzw. aktualisiert. Auf den Titel dieses Kinderlexikons spielt das prosaische Werk von Péter Zilahy „Die letzte Fenstergiraffe“ (Az utolsó ablakzsiráf. Ab Ovo Verlag, Budapest 1998) an, ein als ungewöhnliches Lexikon geschriebenes „Kultbuch“ über die Diktaturen in Osteuropa, das schon in mehrere Sprachen übersetzt wurde.

Genres: Hungarian Literature

Hardcover

First published January 1, 1971

About the author

Born in Budapest into a bourgeois family, Mérei often spent time in his parents' photography studio at the Garay Bazaar. He did not like school, where he felt excluded and his teachers' brutality caused him much pain. He read a lot, even 4-500-page books in one sitting. His mother's liaisons with several men disturbed him.

After graduating from high school, he studied at the Sorbonne from 1928, even though his mother wanted him to study in Berlin. He specialised in political economy, statistics and literature and studied eleven languages. It was child psychology and vocational guidance that really captivated his interest. Henri Wallon received him at the university as his pupil, and directed him in studying child psychology. He joined the French Communist Party in 1930.

He gave his first scientific lecture in 1932. The lecture, in which he criticised Jean Piaget, attracted Wallon's disapproval, and it was then that Mérei developed his key idea, the essence of which is the social determination of humans.

He obtained two degrees, one from a career advising college, and one from the Sorbonne Faculty of Arts in philosophy, sociology, psychology and pedagogy. He made lifelong friends in Paris, where they and his teachers shaped his ideals and his world view.