„Mi lesz belőled?” – kérdezi Örkény István novellájának címe, ahogyan elhangzik az életben is unásig, pedig ez a kérdés, igazán komolyan véve, lehetne ennek a kötetnek a címe is. Milyen felnőni, szeretni, másként látni a világot, amikor már úgy hangzik a kérdés: mi lesz belőlem? Hogyan írtak erről száz éve? És hogyan most, a 21. században? A Tízig aludni című antológiában huszonöt olyan történet szerepel, amelyeket a szerzők még harmincöt éves koruk előtt írtak. Ciklusonként három kortárs és két „kortalan”, összesen tizenöt mai és tíz már klasszikussá vált szerző novellái szövődnek össze a válogatásban. Az első három ciklusban nő-férfi viszonyokról, anyákról, apákról és gyerekeikről, majd a negyedikben az emberek és az állatok kapcsolatáról szóló novellák olvashatók. Az utolsóban olyan történetek szerepelnek, amelyekből az derül ki, hogy „az élet nem igazságos”. A novellákat a Szívlapát, a Lehetnék bárki és a Szevasz című antológiák szerkesztője, Péczely Dóra válogatta. A borító és az illusztrációk Jásdi Juli munkái, akinek rajzain az együttérzés mellett gyakran megcsillan a humor és az élet derűs szemlélete.
Egy könyv amit a borítója és címe miatt vásároltam, viszont eléggé csalódás volt részemről ami csak a közhelyes mondás erősítése lett. Míg a kortalan novellák viccesen, szomorúan vagy semlegesen hatottak, addig a kortárs novellák java része nagyon kellemetlen olvasmány volt. A novellák gyűjtője hangsúlyozta hogy olyan, főleg kortárs novellákat szeretett volna hozni ami rezonál az olvasóval, viszont *szerintem* nagyon sok novellával pont az ellenkezőjét érte el *nálam*. Egy könyv természetesen jó ha érzéseket kelt az olvasóban, de nem biztos hogy az az érzés a fejfájást kéne jelentse amelyet a könyv megvételére kiadott pénz okoz. Sajnos a legtöbb novella a ebben a kötetben folyamatosan másodlagos szégyenérzetet kelt az olvasóban amiért szinte olvashatatlanná válik az egész, részemről azért telt több időbe az olvadása a kelleténél. Erősen javaslom hogy aki még nem olvasott de szeretne kortárs műveket olvasni, ne ezzel a kötettel kezdje hogyha nem akar megundorodni a műfajtól. A borítója meg az illusztrációka könyvben nagyon jó választások voltak, a betűméret is kellemesen nagy így gyorsan lehet haladni az olvasásával (a fent említett okokat leszámítva).