Disznótor / Kígyómarás

by Magda Szabó

Az író, hacsak új kiadás előkészítése nem kényszeríti rá, nem olvassa önmagát, én se forgatom már megjelent regényeimet. Most, hogy évtizedek elteltével újra szembesültem a Disznótor-ral, nem volt akármilyen élmény. A könyv amúgy is nyugtalanító emlékeim közé tartozott, mert megjelenése a nyugati könyvpiacokon mélyítette az előző sikerek emlékét, a marxista elemzők meg elérkezettnek látták az időt, hogy figyelmeztessenek, fékezzem pimasz írómagatartásomat, amely mindig belecsempész valamit történeteimbe, ami a rendszer riasztó fogyatékosságaira figyelmeztet. A hazai sajtó elhúzta a nótámat, a nyugati esztéták nemes irodalmi közegbe soroltak, az angol Brontë-k és az ókori görög drámaírók közé. Forró és hideg váltakozó áramában törtem a fejemet, miért ekkora izgalom gyerekkorom díszletei között lépegetett hajdani közeli-távoli családtagok és ismerősök számukra valóban szívszorító állásfoglalására a megváltozott világ kérdéseinek feltevésekor, miért a tant de bruit egy csak számomra megrendítő analízis kapcsán. Itt és most mondom el az olvasónak: a Disznótor a Régimódi történet első megközelítése, de az író még nagyon fiatal, csillapíthatatlanul felháborodott minden miatt, ami őt és övéit osztályidegenné, majdnem hogy ki is mondott ellenséggé alázta, és nem ismer irgalmat, mert 1948 és ’58 között neki se járt irgalom. Tíz esztendőt töltött önkéntes némaságban, ráment az elsődleges ifjúság, hogy nem volt hajlandó megköszönni Edward királynak egy idegen nagyhatalom al-társországává alázott walesi tartományát. A Disznótor persze még csak felvillantja anyám alakját, Veronka figurájában, dédanyámnál se vagyok még elég érett, hogy megértsem tettei motívumait, Kémery néven már itt a Jablonczay-klán, de hol az íróból a fontos elvont főnevek sora: részvét, megértés, amelyek alapján Jablonczay Lenke, családja és kora reálisan ábrázolható és értékelhető. A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával.

A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá. Ma csak azt érzem, amit Arany, mindünk édesapja, a Toldi szerelmében írt: „Oh, ha – nem a hírért, nem a dicsőségért, / Nem, hogy a világnak üssek vele cégért, / De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék – / Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!”

316 pages, Hardcover

First published January 1, 2001

About the author

Magda Szabó was a Hungarian writer, arguably Hungary's foremost female novelist. She also wrote dramas, essays, studies, memories and poetry.

Born in Debrecen, Szabó graduated at the University of Debrecen as a teacher of Latin and of Hungarian. She started working as a teacher in a Calvinist all-girl school in Debrecen and Hódmezővásárhely. Between 1945 and 1949 she was working in the Ministry of Religion and Education. She married the writer and translator Tibor Szobotka in 1947.

She began her writing career as a poet, publishing her first book Bárány ("Lamb") in 1947, which was followed by Vissza az emberig ("Back to the Human") in 1949. In 1949 she was awarded the Baumgarten Prize, which was--for political reasons--withdrawn from her on the very day it was given. She was dismissed from the Ministry in the same year.

During the establishment of Stalinist rule from 1949 to 1956, the government did not allow her works to be published. Since her unemployed husband was also stigmatized by the communist regime, she was forced to teach in an elementary school during this period.

Her first novel, Freskó ("Fresco"), written in these years was published in 1958 and achieved overwhelming success among readers. Her most widely read novel, Abigél ("Abigail", 1970), is an adventure story about a schoolgirl boarding in eastern Hungary during the war.

She received several prizes in Hungary, and her works have been published in 42 countries. In 2003, she was the winner of the French literary prize Prix Femina Étranger for the best foreign novel.

Her novel Abigél was popularized through a much-loved television series in 1978. Abigél was also chosen as the sixth most popular novel at the Hungarian version of Big Read. Her three other novels that were in the top 100 are Für Elise , An Old-Fashioned Story , and The Door .

Reviews

[Kristályfény · Rating 5 out of 5]

Szabó Magda regényei mély barázdákat szántanak lelkünkben. Ebben az esetben is így van.Nem egy könnyű olvasmány. Igazán mély gondolatokat és rengeteg kérdést vet fel. Talán a legnagyobb közülük az, hogy bűnös-e János? Erre nincs egyértelmű válaszom. Nem értek egyet János tettével, ugyanakkor át tudom élni azt a dühöt, ami ehhez vezetett.

„Az ember nem mondja – viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyűlni.Vannak, akik a szavaktól könnyűlnek.“

[Mencisenci · Rating 5 out of 5]

Én személyesen nagyon szeretem Szabó Magda írásait, olyan különlegesen, nyersen tud fogalmazni, teljesen magukkal ragadnak a művei, de a Disznótor egy teljesen új élmény volt. Először a színműt láttam és már akkor nagyon érdekesnek tartottam a történet kibontakozását, de könyvben valami elképesztő élmény volt. Oly sok érzelmet kihoztak belőlem ezek a szereplők: empátia, szánalom, megvetés, gyűlölet de leginkább hitetlenség. Nem tudom elhinni, hogy olyan személy, mint Paula élhet a mi világunkban is. Az ő karaktete számomra örök ellenszenvet fog kihozni. Tudom, a gyerekkora is szintén bonyolult volt, de ilyen rosszindulattal élni és hogy Andreát is így nevelte fel, kegyetlen.
Janó személyét szántam az egész történeten keresztül, hogy tud egy ilyen nő mellett élni, de ahogy jutottam előrébb a könyvben jöttem rá, hogy igazából magának köszönheti az egész végkimenetelt. Elhiszem, hogy a szerelem, imádat vagy dicsőítés (akármelyiket is érezte) sok mindent kihoz egy emberből, de Janó feláldozta a családját, a hitét és legfőbbként önmagát Pauláért. Ilyen szinten már nem tudtam sajnálni.
Aki viszont velem marad még sokáig, az Anti. Kiszolgáltatott, és apja cselekedete után az ő sorsa meg van pecsételve.
Köszönöm, ha ezt végig olvastad és ajánlom mindenkinek Szabó Magdát és magát a Disznótort is. A kedvenceim közé kerül Az Őz mellé.

[Csilla Kiss · Rating 4 out of 5]

Az egyik legjobb, mert nincs benne egyértelműen jó vagy rossz szereplő. Mindegyik megéri a pénzét és mindegyiknek van mentsége. A színdarabot nem szerettem: túl sok magyarázat van benne, amit nem lehet rendesen eljátszani. Későbbi darabjai sokkal jobbak.

A fia életét persze tönkretette Janó: nagyon szép, hogy milyen jól érzi magát Anti az apja családjánál, de majd nem lesz olyan jó, ha az apja nem megy érte, kiderül, hogy megölte az anyját és megy börtönbe. Mi lesz az iskolával. Egyedül a disznó járt jól egyelőre.<\spoiler>

[Kinga · Rating 5 out of 5]

uff, nehéz megszólalni ezután a regény után. egyszerűen letehetetlen. Viszonylag korai műve ez az írónőnek és saját bevallása szerint túl nyers, túl indulatos, hiányzik belőle az érett megfontoltság. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, talán pont az a nyers őszinteség amivel ábrázolj az egyes szereplöket. Még nem tértem igazán magamhoz attól, hogy az egyik főszereplő egy velejéig romlott, önző és kegyetlen nő. Mivel nem olvastam a Szabó Magda összest, biztosan nem állíthatom, de számomra Pólika az első gonosz szereplő akivel találkozom. Mert ugye ott volt Az őz, de a főszereplőt minden féltékenysége és megkeseredése ellenére valahol szántam. Itt nem tudom szánni Pólikát, a végtelenségig gonosz és önző aki úgy játszik az emberekkel, mintha bábok volnának. Felhasznál mindent és mindenkit a saját érdekében és még van képe azt mondani, hogy neki Andrea és Szalay boldogsága mindennél fontosabb. Simán kihasználja a férjét, aki persze valahol talán meg is érdemli, hiszen képes megtagadni a családját és önnön hitét, szemléletét az imádott és idealizált nő miatt. Gyenge jellem? Talán, de inkább békés és csendes, aki bár sok mindent lát, de inkább vaknak tetteti magát semmint szembeforduljon a feleségével vagy Andreával. Ezért talán valahol érthető, hogy a végén összeomlik és elveszti a józan ítélőképességét. Mert ugye kell lennie valahol egy szelepnek, ami kiengedi a gőzt, ahogy az a regényben többször elhangzik. És hiába tudtam, milyen valójában Paula, azért én is Jánossal együtt reménykedtem, hogy a végén tényleg megváltozik. Jellemző.
Andreát gyűlöltem, egy elkényeztetett szerencsétlen, aki a takarításban éli ki a mérgét és az örömét. Szerencsétlen, az egész világa egy pillanat alatt omlik össze és csak azt sajnálom, hogy ennek már nem lehetünk tanúi. Mint ahogy azt sem tudjuk, mi lesz Jánossal vagy hogy Iboly hogyan számol el a lelkiismeretével, hiszen ö indította el a mindent elpusztító lavinát. Mindennek ellenére én szeretem, mert tényleg csak a család érdekét nézi, dolgos és valahol Gizellára emlékeztetett a Régimódi történetből (SZM bevallása szerint ebben a regényben már megjelennek a Régimódi szereplői is). Győzőt pedig sajnáltam és nagyon szurkoltam, hogy végre találja meg a boldogságot. Érdekes, hogy ebben a regényben a nők erősek és önzőek, sőt gonoszak, valamilyen szinten mindenki, kivéve Veronkát, de öt hamar el is vesztjük, míg a férfiak puhányok, manipulálhatóak és jámborak.
Furcsa érzés volt olvasni ezt a könyvet, meglepetés volt és nagyon megszerettem. A belőle készült darabot pedig nagyon szívesen megnézném egyszer majd színpadon.

[Gaby Kozma · Rating 5 out of 5]

Nagyon erős, tömény regény és színmű, olyan végkifejlettel, amire nem számítottam.

[szofi · Rating 5 out of 5]

Brutális. Feledhetetlen.