Jump to ratings and reviews
Rate this book

A Danaida

Rate this book
„A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.

Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.

Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltűnődtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekrõl és az emberi szenvedélyekrõl megtanultam.” Szabó Magda

361 pages, Hardcover

First published January 1, 1964

11 people are currently reading
119 people want to read

About the author

Magda Szabó

79 books1,198 followers
Magda Szabó was a Hungarian writer, arguably Hungary's foremost female novelist. She also wrote dramas, essays, studies, memories and poetry.

Born in Debrecen, Szabó graduated at the University of Debrecen as a teacher of Latin and of Hungarian. She started working as a teacher in a Calvinist all-girl school in Debrecen and Hódmezővásárhely. Between 1945 and 1949 she was working in the Ministry of Religion and Education. She married the writer and translator Tibor Szobotka in 1947.

She began her writing career as a poet, publishing her first book Bárány ("Lamb") in 1947, which was followed by Vissza az emberig ("Back to the Human") in 1949. In 1949 she was awarded the Baumgarten Prize, which was--for political reasons--withdrawn from her on the very day it was given. She was dismissed from the Ministry in the same year.

During the establishment of Stalinist rule from 1949 to 1956, the government did not allow her works to be published. Since her unemployed husband was also stigmatized by the communist regime, she was forced to teach in an elementary school during this period.

Her first novel, Freskó ("Fresco"), written in these years was published in 1958 and achieved overwhelming success among readers. Her most widely read novel, Abigél ("Abigail", 1970), is an adventure story about a schoolgirl boarding in eastern Hungary during the war.

She received several prizes in Hungary, and her works have been published in 42 countries. In 2003, she was the winner of the French literary prize Prix Femina Étranger for the best foreign novel.

Her novel Abigél was popularized through a much-loved television series in 1978. Abigél was also chosen as the sixth most popular novel at the Hungarian version of Big Read. Her three other novels that were in the top 100 are Für Elise , An Old-Fashioned Story , and The Door .

Ratings & Reviews

What do you think?
Rate this book

Friends & Following

Create a free account to discover what your friends think of this book!

Community Reviews

5 stars
133 (68%)
4 stars
48 (24%)
3 stars
13 (6%)
2 stars
0 (0%)
1 star
0 (0%)
Displaying 1 - 8 of 8 reviews
Profile Image for Judit Komlos.
57 reviews2 followers
June 18, 2022
A Danaida az a fajta konyv, amit nem a tortenet
miatt erdemes olvasni, hanem a karakterek miatt. Ahogy haladunk elore a tortenettel (ami nem parhuzamosan halad az idovel), egyre tobb arnyalatat ismerjuk meg a karakterknek. Mindegyikojuk fokozatosan rajzolodik ki a tortenetben, es kap ujabb arnyalatokat.
Szomoru tortenet, de valahogy mashogy szomoru, mert Katalin nem feltetlenuk (csak) a korulmenyek aldozata, hanem igazi onsors-ronto, akinek viselkedese neha bosszantoan rossz dontesekre es meglatasokra alapul, de megis sokszor igazan szeretheto.
Profile Image for gofri.
57 reviews4 followers
March 3, 2024
Van valami végtelenül irritáló ebben az amúgy nagyon szépen megírt regényben – SPOILERFÉLE!!
Pl. a toxikus maszkulinitás, a passzív-agresszív férfiak és nők, tanár-diák, illetve nevelőapa – nevelt lány viszony, macskaverés, érzelmi zsarolás és végtelen, végtelen magány.
187 reviews2 followers
November 17, 2025
Szívbemarkoló küzdelem a hétköznapokért. Csándy Kornél levéltáros és Somos Aranka óvónő lánya, Katalin a maga jelentéktelenségében mutatja meg, hogy válik egy lépés, egy mozdulat jelentőssé, döntéseink visszhangja miként hallik évtizedek múltán, hogyan gyűlnek körénk halottaink, amit semmilyen költözés, semmilyen felforgató változás nem képes kitörölni. A könyvtárossá lett Katalin boldogtalan házassága végül egy halvány félmosollyal ér véget, nem útjába állni mások boldogságának, ha már a sajátját örökre elvesztette az ember. Ez a tétje ennek az életnek, amelynek végén egyedül kell szembenézni a múlttal.
Profile Image for Szilvia.
101 reviews
January 3, 2022
Borzasztóan szomorú könyv. Én rég sírtam ennyit olvasás közben.
Displaying 1 - 8 of 8 reviews

Can't find what you're looking for?

Get help and learn more about the design.