Revans

by Kata Tisza

Tisza Kata is very rude to men. Even thought she gives herself to them, she forgives them they always betray her.
Tisza Kata's outspoken book is shocking and tells the naked truth about us, about man and women.

170 pages

First published January 1, 2007

Reviews

[Kata · Rating 4 out of 5]

Első Tisza Kata könyvem (eddig csak a verseit olvastam) de én egyből beleszerettem és basszus, tényleg ilyen tud lenni az egész élet. Nem csak a szex, meg a kapcsolatok, hanem a minden. Szokás mondani hogy minden a szexről szól, kivéve a szex, mert az a hatalomról, és nekem ez az érzésem volt végig ennél a könyvnél. Maga a szex nem kell, csak az eleje és a vége, a reménye hogy jó lesz és utána is kellek majd.

[Andi · Rating 1 out of 5]

Az első ami eszembe jutott, olvasás közben, hogy mi nők nagyon buták vagyunk, és a legtöbb esetben mindig olyan selejtes férfit választunk, akit értelmes nő nagy ívben kerülne. Hát a főszerkesztő konkrétan pont ilyen alak. Ahogy más is írta már, a könyv a gyomrot is megdolgoztatja, a főszerkesztő leírásánál mindenképp, külseje visszataszító, modortalan, lelki gyenge, önző és mérhetetlenül közönséges.
Érdekes a fülszöveg, valószínűleg férfi, vagy férfias nő írhatta, mert női szemmel cseppet sem kegyetlen a férfiakkal, épp ellenkezőleg. Nála állandósult az, ami egy átlagnőben csak időszerűen van meg: áldozat. De nem a kihasználóké, hanem önmagáé. Szintje alatt választ partnert, és anélkül, hogy az bármit teljesítene ő máris beleszeret. Tipródik, hisz nem emberbe szerelmes, hanem a szerelembe.
A könyv összhatása olyan, mintha totál részegen írta volna meg az írónő, csapong, nem odaillő párbeszédekkel tarkítja a tökéletesen másról szóló elmélkedéseit.
Használ benne olyan mondatokat, amikből azt lehetne leszűrni, hogy ő egy erős nő, mindent kibír, nagyon dögös. De ez a könyv soha nem jött volna létre, ha ez igaz lenne. Ez önvigasztaló írása egy olyan nőnek, aki összefekszik bármilyen undorító alakkal, csak két percre ne érezze a magányt, és ezt a külvilág felé úgy adja elő, mintha ő uralná a helyzeteket.
A férfi szereplők viszont nagyon is valóságosak, önzők, indokolatlanul beképzeltek. Pontosabban nem is indokolatlan, hiszen a könyvben lévő karakterek éppen attól vannak eltelve maguktól, hogy tökéletes férfiatlanságuk ellenére tisztában vannak azzal, hogy mindig akad egy buta liba, aki annyira retteg a magánytól, hogy még az ilyen alja emberekkel is összeáll.
Divat manapság a homoszexualitás, így hát azt is megpendíti… divat a trágárság, úgyhogy jól megtűzdeli vele a kötetet.
Összességében úgy gondolom kár volt pazarolni a papírt erre az agyrémre, a világ koránt sem ilyen közönséges, legalábbis egészséges lelkivilággal rendelkezők számára semmiképp. Szerencsére rövid, így túl sok időt nem vesz az embertől.
Az utolsó, ami eszembe jutott mikor végre vége lett, hogy szerencsére nem minden nő ilyen…

[lézengő reader · Rating 1 out of 5]

Csak félig olvastam, Andi véleménye után meg nem sok írnivaló maradt róla. A Doktor Kleopátra humoros volt, ha nem is remekmű, de jókat heherésztem, ez viszont ugyanaz erőlködve, magából majmot csinálva, humortalanul, unalmasan.