A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors?
A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.
A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen az 1970-es évekig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.
It was a very easy read. While the story was kind of banal and pretty obvious from the beginning, it was interesting to read about Hungarian reality in the early 20th century. A lot of little things we might have learned from history books but it was more interesting to read it through the eyes of people who actually lived it.
Kellemes, olvasmányos regény, amit élvezetes olvasni. Nekem tiniregényes érzést adott, ahol a sztoriban viszonylag kevés a fordulat, kiszámítható a befejezés és a karakterek relative fekete-fehérek.
Ami nem tetszett: (SPOILER) Voltak benne irreális elemek, pl 2 karakter beszélget franciául és a könyv leírja a beszélgetést magyarul és megtűzdeli egy-két francia szóval a végén, pl “cheri”. Ez működik egy Poirot regénynél, ahol a karakterek egymással eredeti nyelven angolul beszélgetnek és Poirot a végén mond 1 szót franciául. De ez nem reális ebben a helyzetben, ahol az egész beszélgetés franciául zajlik pl Gábor és Madeline között. Néhány dolog a külföldi részekkel kapcsolatban is szürreális volt, azt a benyomást keltette bennem, hogy az irónő még sosem élt külföldön. Például a regényben kiköltözik valaki Párizsba és kapcsolati háló nélkül azonnal befut a karrierjében.
Csalódás volt, 150 oldal után abbahagytam, mert untatott a sztori és úgy éreztem az időmet pazarlom vele. Fábián Janka későbbi regényeit (Utolsó boszorkány trilógia, Könyvárus lány 1-2.) sokkal jobban élveztem. Az “Emma szerelme” nekem bugyutának és csöpögősnek hatott… kicsit, mintha felső tagozatos diákoknak szóló, szerelmi regény lenne. A történelmi eseményekről alig esik benne szó, a fiktív főhősök szerelmi élete ledominálja a sztorit.
Nekem az írónő fent említett, más könyvei azért tetszettek, mert a kitalált főhősök részt vettek a valódi, nagy történelmi eseményekben és nagyobb hangsúlyt kaptak a világpolitikai események. Így kicsit felfrissítettem a történelmi tudásomat.
Az Emma szerelme kicsit mintha egy másik író műve lenne. Nem találtam sem informatívnak, sem izgalmasnak vagy szórakoztatónak.
It was a good read, but not great. It was quite entertaining. I liked the feeling of the book; the beginning of the 20th century is a great time to start the trilogy. However I find the characters are just too…perfect, the good characters. Everybody is beautiful, and nice and great, and of course our main character (Emma), is not just the most beautiful from all but also warmhearted, smart, talented, and naive. A little bit too much good for one person. I wish the characters would be more redolent to life, because I could not relate to such perfect characters. The characters are just too black or white, no personality development at all. But altogether a good read, my Grandparents loved it, they could relate to that time quite well. I also enjoyed myself too. I’m looking forward to the second and third book.
Szerintem teljesen rendben van ez a regény. Ugyan sosem olvastam Tiffanykat, de ha ilyenek, akkor nem lehet nagy baj a Földön. Ez a könyv amúgy százszor jobb volt, mint az a Nicholas Sparks, amit valamiért elolvastam egyszer, és csak a fejemet fogtam. Kellemesen gyorsan lehetett haladni vele, és nem is tudtam kitalálni előre, hogy merre tart a cselekmény. Nem zavart a szereplők kétdimenzióssága sem, attól még szerettem olvasni. Hiszen nem vártam 3D-mozi élményt a szereplők kidolgozottsága tekintetében, és ezért „szent csalódás” sem ért. Katarzis sem a végén, csak éppen annyira, amennyire éri az embert, ha végre sikerül eltalálnia valamit a céllövöldében (mondjuk nem feltétlenül azt, amit eredetileg kinézett, de valamit). Liget, léghajó, vattacukor, cupp cupp. Soha rosszabbat! :)
Nagyon tetszett. Imádom az olyan könyveket,ahol sok a visszaemlékezés,és itt ebben nem volt hiány:) Nagyon megszerettem ifj. Kóthay Gábor karakterét,olyan odaadó. Tetszett az is,ahogyan Emma növekedését ábrázolta. Sajnos sok volt benne a szomorú rész,de hát ilyen az élet,születünk,majd meghalunk. Jelentéktelen részleteknél nem időzött,eseménydús,fordulatos történet,alig várom,hogy a folytatást olvashassam:)
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nem tudom úgy elmondani a véleményem, hogy valami negatív ne kerüljön bele. Az a helyzet, hogy kicsit szappanoperásnak és szürreálisnak találtam a szerelmi szálat. A karakterek túl nagy fejlődésen nem mennek keresztül és inkább családi dráma, mint romantikus történet. A stílusa tetszett, a 20. századi magyarország leírását különösen élveztem, és voltak benne olyan karakterek, mint például Éva. Az olvasás simán, gyorsan ment, és végülis élveztem.
It is a true page-turner. The plot is fascinating, altough a bit on the unrealistic side, the narrative is engaging. Yet, in my opinion, the characters are not too well-rounded. They are romantic figures -- impeccable in their feelings, kind of stereotypes.