Danton

by Norman Hampson

As a tale of espionage, passion, corruption, bravery, high politics and low intrigue set against a momentous background of revolutionary turmoil, "Danton" rivals the best historical novels for pace and excitement. Danton, the most charismatic of the French Revolution leaders was thirty in 1789 and had only five more years to live. In 1792 he was unquestionably the hero of France following his successful leadership of the French Army against Prussian invasion. He was irresistibly drawn into intrigue and was paid by Royalists as a double agent. In 1795 he was guillotined following a machiavellian plot against him.

Genres: History, French Revolution, Nonfiction, France

182 pages, Paperback

Published January 1, 1988

About the author

Norman Hampson was the Professor of History at the University of York from 1974 to 1989 and fellow of the British Academy in 1980. He specialised in the French Revolution and European Enlightenment. During the Second World War Hampson's service in the Royal Navy included two years as liaison officer with the Free French Navy.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Marha nehéz lehet a francia forradalomról érvényes történelmi munkát írni. A történelmi események egyébként sem a statikusságukról híresek, de ez új szintre emelte a képlékenységet a maga folyamatosan változó összetételű érdekcsoportjaival, akik folyamatosan változó mértékben részesültek a hatalomból, és ha kettő közülük sikerrel szövetkezett egy harmadik ellen, akkor (nyilván csak hogy matematikai értelemben egyszerűsítsék a képletet) megpróbálták guillotine-izálni őt. (Aztán persze jött Napóleon, és beszántotta az egész bagázst. Már aki életben maradt addigra.) Ráadásul ezek a csávók a precíz németekkel ellentétben nemigen foglalkoztak azzal, hogy dokumentálják a cselekedeteiket, vagy ha meg is tették, utódaik megsemmisítették a papírokat – így a kérdéskör szerelmesei kénytelenek bizonytalan visszaemlékezésekre, másodkézből való információkra, szélsőségesen pártos korabeli sajtóra, valamint zsigeri rosszindulattól csöpögő pletykákra támaszkodni. Természetesen ilyen körülmények között a történész számára nagy a kísértés, hogy a bizonytalan adatokat úgy csoportosítsa, hogy azok az ő előfeltételezéseit támasszák alá, valamilyen határozott előjelet csatolva a forradalom elé. Mondhatjuk, a francia forradalom közvetve vagy közvetlenül sokat tett az egyenlőség eszméért, a polgári jogokért, vagy azért, hogy az improduktív arisztokrácia veszítsen jelentőségéből. Ugyanakkor a francia forradalom teremtette meg annak politikai módszertanát is, hogyan uralkodhat egy kisebb csoport a semleges többségen (populizmussal), vagy épp az ellenséges társadalmi elemeken (terrorral).

Ami pedig Dantont illeti, ő még rá is tett egy lapáttal, hiszen a maga részérők kínosan ügyelt arra, hogy ne nagyon mondjon semmi konkrétumot – ám mindezt lángoló lelkesedéssel és nagy meggyőző erővel tette. Hampson már az első fejezetben leszögezi, hogy sok új információt nem tesz majd a közösbe – ami azt illeti, épp ellenkezőleg: inkább elbizonytalanít a már meglévő információkkal szemben. Ettől az egész szöveg meglehetősen sajátos hangulatú lesz: minden tagmondat elé nyugodtan odaképzelhet az olvasó egy talánt, egy elképzelhetőt, vagy épp egy "nem lehet kizárni"-t. Hampson célja inkább az, hogy ezeket a feltételezéseket, sejtéseket és fél-tényeket egy olyan logikus hálóban ábrázolja, ami mögött felsejlik Danton portréja. Nem könnyű olvasmány, helyenként zavarba ejtő adatmocsárra emlékeztet, amiben derékig elsüpped az ember, de cserébe megejtően életszerű Dantont mutat: egy olyan populista politikust, aki semmitől nem retten vissza, hogy a hatalomba kerüljön, ravasz, ügyes, ha úgy hozza szükség, szövetkezik bárkivel, és egyik napról a másikra megváltoztatja a véleményét. Nem áll érdekében, hogy minden összeomoljon, mert a káoszban nem sokat jelent a hatalom csúcsán lenni, úgyhogy már csak saját érdekében is mérsékletre int, és mivel az ő elvei meglehetősen rugalmasak, talán meglepődik, amikor jön valaki (Robespierre, Saint-Just), aki bazaltba vésett ideákkal nyomul előre, és ha kell, elmegy a falig. Erre nem számított – hogy valaki tényleg megteszi, amiről beszél. De akkor már késő, jön a nyaktiló. Csekély vigasz, hogy ugyanez a nyaktiló később vádlóival is végez. Tanulság: senki ne menjen politikusnak.

[Isabel Rebelo da Silva · Rating 5 out of 5]

The story of Danton tells us, once again, that story repeats itself over and over again! The heroes of the French Revolution ended up in the scaffolds, the same way the heroes of the Red Revolution in Russia, 125 years later, ended up being killed by Stalin.

Danton played on two fronts, on one hand he helped the revolutionaries and on the other helped Louis XVI and his monarchy. This man with "no price" received money "under the table", let alone from the Duke of Orleans, the King’s cousin, but for posterity the venal man disappears behind the politician. To the French, Danton is a hero. Robespierre does not. From Danton they only remember the great speaker, who knew how to galvanize the soldiers of 1792, who sent them to war, said to them: Audacity, always audacity, even more audacity ... " They remember the legislator who laid the foundations of numerous institutions, the astute diplomat and chief of the Indulgent, forgetting his intrigues, the dubious friends, the September massacres ...
Of the second, Robespierre, they only remember the Period of Terror that afflicted France. They forget the talent politician and the man who was incorruptible.

I enjoyed reading this book.

[Rach · Rating 3 out of 5]

A very helpful analysis of Danton ~ but like his book on Saint-Just, I'm just not crazy about Hampson's approach and writing style; not as well organized and coherent as a biographer should be. I feel like he gets a bit bogged down in multiple details, without sticking to one subject thoroughly at a time. It's difficult to explain what I mean; but in short I find it hard to follow him at times, and feel that in analyzing actions that his "subject" has taken, Hampson forgets to simultaneously give us a living, breathing Character. However, we have so relatively little ~considering his immense influence~ to go on about Danton, that it is more understandable. Helpful, but not enthralling.