Emma lánya

Emma-trilógia #3

by Janka Fábián

A trilógia harmadik, befejező része a hírhedt ötvenes években kezdődik. A kommunista diktatúra évei, majd az ötvenhatos forradalom után a Kóthay család tagjai ismét elszakadnak egymástól. Emma a lányával, Évával és az unokájával Amerikába emigrál, Tamásék azonban az otthonmaradás mellett döntenek.
A század második felének eseményeit a szélrózsa minden irányába szétszóródó Kóthay gyerekek és unokák mind különbözőképpen élik meg. A forradalmat követő megtorlás, 1968 Párizsa, a szögesdróton inneni világ szürke, nyomasztó hétköznapjai, a Kádár-korszak békés álarca mögött a szabadság fájó hiánya, a nyolcvanas évek színes, ám sekélyes időszaka, majd pedig a rendszerváltás éppen úgy főszereplői a könyvnek, mint az egyre népesebb, sokszínű család tagjai. A különböző szálakon futó cselekmény és a szereplők sorsa sokszor találkozik, néha egybefonódik, máskor újra külön utakon megy tovább, mindvégig a már megszokott izgalmakkal, váratlan és meghökkentő fordulatokkal.
Végül, a rendszerváltás esztendejében egy boldog-szomorú esemény során újra összegyűlik az egész család a régi, Balaton-parti házban, és az is kiderül, hogy habár végleg lezárult egy korszak, azért lesznek, akik továbbviszik Emma örökségét.

510 pages, Paperback

First published January 1, 2010

Reviews

[Bea Costin · Rating 3 out of 5]

"Emma szerelme" nagyon jó volt, de valahogy ez a 3. rész nem nyerte el a tetszésemet.
Habár 400 oldalas a könyv, valahogy úgy érzem hogy mégsem fejtette ki a storyt rendesen az írónő. Nagyon sok a szereplő és sok évet ír le. Idegesített, hogy egy csomó fontos esemény azokban az években történik amit kihagy.
Azt az érzést keltette bennem végig mintha nem tartana a szereplőihez. Olyan tárgyilagosan volt leírva a haláluk, maga pár rész is olyan wikipédiás bejegyzéshez hasonlított.

[Veronika · Rating 4 out of 5]

"Nehéz tisztességesnek maradni, de néha még nehezebb tisztességtelennek lenni."

[Nóri Somogyi · Rating 5 out of 5]

Hát vége…Tökéletes befejezése egy tökéletes sorozatnak. Nagyon örülök,hogy belevágtam a történetbe, mert nagyon sok szerethető karakterrel találkoztam. Minden kötetben megtaláltam a magam kedvencét. Ébresztett bennem ellenszenvet sőt utálatot is egy-egy szereplő iránt,akik erre rá is szolgáltak. Emma csodálatosan hosszú élete során rengeteg örömöt és bánatot tapasztalt meg. Elveszített szerelmet,gyermeket,barátokat, de égül boldogan mehetett el. Évát nagyon sajnáltam az elején,majd a későbbiekben is, amikor ismét át kellett élnie egy tragédiát. Megemlíteném még a fiát,Jancsit,aki talán a legszimpatikusabb volt nekem ebben a kötetben. Bár mondjuk annyi szereplő és családtag volt,hogy nem is igazán tudnék kiemelni senkit. Mindenki belopta magát valahogyan, valamely tulajdonságával a szívembe. Az epilógust olvasva belegondoltam,hogy tényleg milyen hosszú időt ölel fel a történet. Ha úgy vesszük már én is 7 éves voltam akkoriban.
Az hogy el kellett hagyniuk Magyarországot nekem szívfájdalmam volt,és hihetetlenül boldog voltam, amikor visszatértek a balatonkörtvélyesi Krisztina-lakba,amit a végén át is kereszteltek. Igazából még rengeteget tudnék írni erről meg arról a szereplőről,és hogy mi fogott meg bennük,de nem teszem. Mindenki olvassa el maga ezt a csodálatosan szép és igazán életszerű történetet. Mert megéri!!!!!

[Judit Rozsonits · Rating 5 out of 5]

Újraolvasva is nagyon-nagyon szerettem.