What do you think?
Rate this book
André #1
A megmentő: Magyarország sorsa és egy szerelem a tét
Az orosz alvilág elől menekült Budapestről. Aztán a francia idegenlégió legendás mesterlövésze lett. André Calvi, akivel egy zűrös afrikai ország fővárosában találkozunk, amikor épp célba veszi a Kreml örökké rejtőzködő, rettegett fegyverkereskedőjét… A szálak Teheránon át egészen Budapestig vezetnek, a hidegháború idején elrejtett orosz miniatombombák rejtekhelyéig. Oligarchák, miniszterek, egy gyönyörű magyar nő Londonban, titkosügynökök, és egy elsöprő szerelem története – minden adott egy letehetetlenül izgalmas kémregényhez, ahol végül pár másodpercen múlik szinte minden…
Frei Tamás nagy sikerű akcióthrillerei a hatalomról és a pénzről, a politikai és érzelmi játszmákról szólnak. A szerző mesteri módon keveri a fikciót a valósággal, miközben izgalmas történetbe csomagolva tárja elénk a világpolitika mindig aktuális kérdéseit, és egészen elképesztő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Az események sodrában ráadásul bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé: megismerjük, miként köttetnek meg a tisztességtelen és korrupt politikai alkuk, hogyan gondolkodnak valójában a történelmet alakító kulcsszereplők.
Frei Tamás nagy sikerű akcióthrillerei a hatalomról és a pénzről, a politikai és érzelmi játszmákról szólnak. A szerző mesteri módon keveri a fikciót a valósággal, miközben izgalmas történetbe csomagolva tárja elénk a világpolitika mindig aktuális kérdéseit, és egészen elképesztő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Az események sodrában ráadásul bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé: megismerjük, miként köttetnek meg a tisztességtelen és korrupt politikai alkuk, hogyan gondolkodnak valójában a történelmet alakító kulcsszereplők.
592 pages, Paperback
First published January 1, 2010
32 people are currently reading
185 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 29 of 29 reviews
December 12, 2015
Pár éve vettem kezembe először a Megmentőt. Az első pár fejezet után nyilvánvaló volt, hogy Frei Tamás nem tud írni. Akkor nem volt türelmem végigolvasni, most mégis megint nekiveselkedtem. Szomorú vagyok, mert bár a történet jó, sokat rontott az olvasás élményén Frei írói stílusa. Már ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni. Amatőr, idegesítő.
Kár érte.
Kár érte.
June 20, 2020
Nagyon vegyesek a gondolataim a könyvvel és Freiel mint íróval kapcsolatban. Egyfelől lenyűgözött a felkészültsége. Ez nyilván a riporterként eltöltött évek hagyatéka, de igazából ez az egyetlen aspektus tette olvashatóvá a könyvet. A rengeteg részlet, legyen az politikai, földrajzi, geológiai, stb. Rengeteget tanultam ebből a könyvből, csupa rendkívül érdekes dolgot.
Itt viszont most jön egy nagy DE. De a karakterek csapnivalóak. A főszereplő érdekes sorsú, valahogy mégis teljesen jellegtelen, a személyisége (ha van neki egyáltalán) teljesen ismeretlen marad az olvasó számára. A női főszereplő egy hatalmas klisé. A gyenge, esendő, állandó megmentésre szoruló nő közhelye, akit Frei kétségbeesetten próbál szexinek és érdekesnek beállítani. A szerelmi szálat olvasva legszívesebben több réteg bőrt nyúztam volna le az arcomról...
Szembetűnő volt Frei kíméletlensége a magyarokkal szemben, ugyanakkor az, ahogyan istenítette a Franciaországba szökött, szerencsétlen "magyart". Nyilván ez önéletrajzi ihletésű volt, akkor is visszás nekem kicsit. Ééééértjük, Magyarország szar hely. Oké. Lépj túl rajta, kedves Tamás!
Végezetül száos szál maradt totálisan elvarratlan. Oké, megakadályoztak egy terrortámadást. Ennek a hatásáról viszont egyetlen szó sem esett már. Mit tett az OMV vezér? Hát a Gazprom főnök? Ki kereste egyáltalán meg "a Megoldót"? Mi lett Iránnal? És még tényleg hosszasan sorolhatnám... Feldobta a labdákat, de le már nem csapta őket senki...
Élvezetes olvasmány volt helyenként, a végén mégis inkább csak csalódás maradt bennem és némi hiányérzet.
Itt viszont most jön egy nagy DE. De a karakterek csapnivalóak. A főszereplő érdekes sorsú, valahogy mégis teljesen jellegtelen, a személyisége (ha van neki egyáltalán) teljesen ismeretlen marad az olvasó számára. A női főszereplő egy hatalmas klisé. A gyenge, esendő, állandó megmentésre szoruló nő közhelye, akit Frei kétségbeesetten próbál szexinek és érdekesnek beállítani. A szerelmi szálat olvasva legszívesebben több réteg bőrt nyúztam volna le az arcomról...
Szembetűnő volt Frei kíméletlensége a magyarokkal szemben, ugyanakkor az, ahogyan istenítette a Franciaországba szökött, szerencsétlen "magyart". Nyilván ez önéletrajzi ihletésű volt, akkor is visszás nekem kicsit. Ééééértjük, Magyarország szar hely. Oké. Lépj túl rajta, kedves Tamás!
Végezetül száos szál maradt totálisan elvarratlan. Oké, megakadályoztak egy terrortámadást. Ennek a hatásáról viszont egyetlen szó sem esett már. Mit tett az OMV vezér? Hát a Gazprom főnök? Ki kereste egyáltalán meg "a Megoldót"? Mi lett Iránnal? És még tényleg hosszasan sorolhatnám... Feldobta a labdákat, de le már nem csapta őket senki...
Élvezetes olvasmány volt helyenként, a végén mégis inkább csak csalódás maradt bennem és némi hiányérzet.
February 8, 2014
Nagyon nehezen indult be. Nem tudtam könnyen megbarátkozni Frei stílusával, holott kiváló riporternek tartom. Úgy érzem szükség volt egy ilyen regényre hiszen megvan benne a háttérben munkálkodó erők leleplezése, a tényszerűség és a kémregényekből elmaradhatatlan romantika - mindez európai és főleg magyar vonatkozásban. A stílus, a folytonosan "idézőjelezett" kifejezések viszont nagyon nehezen olvashatóvá tették a könyvet. A tartalom viszont kárpótolt érte. Remélem a folytatásokban fejlődött a közlésmód, mindenesetre a regény végére eléggé kiváncsivá váltam a következő résszel kapcsolatban.
March 14, 2018
Könnyed, többnyire izgalmas, de kiszámítható. Az eleje kicsit lassan indul, nagyon sok részletességgel, ami kicsit vontatottá teszi. Egy laza nyaralásra/kikapcsolódásra ideális. Túl sokat nem kell tőle várni, mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet a sorozat folytatására.
January 29, 2025
Adrienn, légyszi járj terápiára.
July 28, 2021
Ez bizony fárasztó volt.
Alapötlete nem rossz, mindenképpen van potenciál ebben a több szálon futó sztoriban, érdekes háttérből származó, változatos szereplői gárdában. De ez a borzalmas szerkesztés, elírások, a dőltbetűvel szedett szinte minden egyes kiemelés és idézőjelbe tett szinte minden egyes képletesen értendő szó, gyakran egymás mellett, többször is egy mondatban, néha zavarosan (képletes szó dőltbetűsen, hangsúlyos szó idézőjelben)... hát ez már egy enyhébb kínzóeszköz. Arról nem is beszélve, hogy az olvasók intelligenciáját becsüli le. Amit meg lehet szokni egy idő után, hiszen csak úgy elsiklik a tekintet az ilyen "förtelmek" fölött. De az a végetnemérő, kioktató, agitált vezércikk-hangulat... brr. Kár, a benne levő tudásanyagból és az egyébként vonzó főszereplőkből az igényes szerkesztés egy nívós thrillert hozhatott volna ki.
Alapötlete nem rossz, mindenképpen van potenciál ebben a több szálon futó sztoriban, érdekes háttérből származó, változatos szereplői gárdában. De ez a borzalmas szerkesztés, elírások, a dőltbetűvel szedett szinte minden egyes kiemelés és idézőjelbe tett szinte minden egyes képletesen értendő szó, gyakran egymás mellett, többször is egy mondatban, néha zavarosan (képletes szó dőltbetűsen, hangsúlyos szó idézőjelben)... hát ez már egy enyhébb kínzóeszköz. Arról nem is beszélve, hogy az olvasók intelligenciáját becsüli le. Amit meg lehet szokni egy idő után, hiszen csak úgy elsiklik a tekintet az ilyen "förtelmek" fölött. De az a végetnemérő, kioktató, agitált vezércikk-hangulat... brr. Kár, a benne levő tudásanyagból és az egyébként vonzó főszereplőkből az igényes szerkesztés egy nívós thrillert hozhatott volna ki.
May 19, 2018
Hát nem tudom. Nem volt rossz, végig olvastam. De nagyon eredeti sem volt.
És mondja meg nekem valaki, hogy miért irt Frei allandoan Abramovicsrol. Allandoan felhozta, mintha szerelmes lenne belé es folyton rola akarna beszelni. Talan csinalt rola egy riportot és itt hasznalni akarta az infokat?
És egy idő utan elkezdett zavarni, hogy csak megvetően tudott beszelni a magyarokrol, mint népről. En is latom a hibainkat, zavarnak is, de azért néha egy konyvben, egy magyar konyvben lehetne valami pozitivat is irni rolunk.
És nagyon szajbaragos volt. Annyira megveti a magyarokat, hogy nem gondolja, hogy megertjuk a bonyolult dolgokat ezért mindig jol elmagyarazta. 3szor.
És akárhányszor használt egy érdekes írói fordulatot, rögtön idézőjelbe is rakta és ezzel el is rontotta.
És mondja meg nekem valaki, hogy miért irt Frei allandoan Abramovicsrol. Allandoan felhozta, mintha szerelmes lenne belé es folyton rola akarna beszelni. Talan csinalt rola egy riportot és itt hasznalni akarta az infokat?
És egy idő utan elkezdett zavarni, hogy csak megvetően tudott beszelni a magyarokrol, mint népről. En is latom a hibainkat, zavarnak is, de azért néha egy konyvben, egy magyar konyvben lehetne valami pozitivat is irni rolunk.
És nagyon szajbaragos volt. Annyira megveti a magyarokat, hogy nem gondolja, hogy megertjuk a bonyolult dolgokat ezért mindig jol elmagyarazta. 3szor.
És akárhányszor használt egy érdekes írói fordulatot, rögtön idézőjelbe is rakta és ezzel el is rontotta.
December 29, 2013
A részletessége, bár némelyek számára elrettentő lehet, nekem vonzóvá tette a könyvet, de pont ez a momentum okolható azért is, hogy nem tudtam azonosúlni a szereplőkkel. Az egész olyan volt, mintha egy hosszabb Frei Dossziét néznék. Komolyan hallottam még a hangját is, ahogy magyarázza, miért kell mellé célozni, mi az, amit az emberek nem tudnak, és persze jó is így nekik. Élmény volt!
http://napifalat.blogspot.hu/2012/03/...
http://napifalat.blogspot.hu/2012/03/...
September 22, 2014
Nagyon jó könyv, izgalmas cselekmény. Az ember kicsit másként kezdi globálisan nézni a dolgokat. Sokáig vártam bele kezdjek-e de ha tudom, hogy ilyen jó író ez a Frei már hamarabb is elolvasom. Tényleg jó kis kaland/akció!
September 2, 2020
Mestermű. A könyv, ami remélhetőleg hamarosan leváltja az egy évszázada uralkodó Egri csillagokat a kötelező olvasmányok sorában. Történelmi ihletésű, rengeteg háttérmunkával, nagyszerű pontossággal megírt fiktív történet. Méltó helye lenne minden diák polcain.
August 25, 2014
Nagyon izgalmas, Alig lehet letenni a konyvet. Az eleje picit lassan indul, de utana annyira felporognek az esemenyek, hogy az ember alig tudja kovetni :)
July 9, 2021
The story is okay, but the detailed description of places and cultures are awesome! Definitely widens your knowledge about the world.
Read
December 1, 2022Többedjére olvasom André történetét, és most valahogy jobban tetszik mint elsőre. Elsőre is nagyon jó volt, csak kicsit lassan haladtam a politikusos részek alatt. Most meg úgy száguldok az olvasással mint ahogy a busz száguld alattam (utazás közben szoktam inkább elővenni). Még Valgyimir útja a halála felé is jobban izgat most hogy tudom mi lesz vele, és szinte örömmel tölt el, hogy Andrénak kicsit sikerült „javítania az arányokon”, az orosz megölésével
Frei Tamás meg hihetetlenül ír, még mindig. Miközben olvasom, az ő hangján csengenek a szavak, az ő hangsúlya érződik minden egyes sorban, és imádom (az lenne már csak az izgi, ha hangoskönyvként fel is olvasná legalább az első részét a sorozatnak :D) Ez az egyik, a másik meg az, hogy minden sorából süt, hogy hogyan érez Nizza vagy Afrika iránt, Andrén keresztül elmondja, hogy mit szeret bennük, miért érzi Nizzát is az otthonának, mint Magyarországot, és még egy kis kávét is csempészett a könyveibe. Kedvem támad autóba ülni és elutazni a Francia városba venni ott valami házacskát és megöregedni. Sajnos Tamással ellentétben ezt nem tehetem meg (most még). De most megint feltört bennem a vágy hogy találkozzam vele és elmondjam mennyire tetszenek a könyvei, amit már biztos sokaktól sokszor hallott.
Köszönöm az újbóli élményt, még pár oldal és jöhet a második rész :) Alig várom!
Frei Tamás meg hihetetlenül ír, még mindig. Miközben olvasom, az ő hangján csengenek a szavak, az ő hangsúlya érződik minden egyes sorban, és imádom (az lenne már csak az izgi, ha hangoskönyvként fel is olvasná legalább az első részét a sorozatnak :D) Ez az egyik, a másik meg az, hogy minden sorából süt, hogy hogyan érez Nizza vagy Afrika iránt, Andrén keresztül elmondja, hogy mit szeret bennük, miért érzi Nizzát is az otthonának, mint Magyarországot, és még egy kis kávét is csempészett a könyveibe. Kedvem támad autóba ülni és elutazni a Francia városba venni ott valami házacskát és megöregedni. Sajnos Tamással ellentétben ezt nem tehetem meg (most még). De most megint feltört bennem a vágy hogy találkozzam vele és elmondjam mennyire tetszenek a könyvei, amit már biztos sokaktól sokszor hallott.
Köszönöm az újbóli élményt, még pár oldal és jöhet a második rész :) Alig várom!
This entire review has been hidden because of spoilers.
November 13, 2022
Ilyen jó könyvet ritkán talál az ember...
Az elmúlt időszakban nagyon belekeveredtem ebbe a politikai krimi zsánerbe, teljesen lenyűgöznek az ilyen könyvek. Bár olvastam egyes értékelésekben, hogy nem teljesen valósághűek bizonyos apró részletek (pl. nem léteznek az oly sokszor említett "minitankok" stb.), de én a saját, minimális tudásommal és némely internetes rákereséssel pont az ellenkezőre döbbentem rá. A gazdasági és politikai szereplők igenis léteznek, az akkori OMV-vezérigazgatónak (Wolfgang Ruttenstorfer) Frei csak a nevét változtatta meg a regényben, a ruházatával kapcsolatos leírások a néhány kép alapján teljesen találók és ez egyszerűen lenyűgöző. Ez csak egy szinte jelentéktelen példa, az igazán lényeges információk gáztárolókról, gázmezőkről vagy éppen gázvezetékekről nehezen felülvizsgálhatóak egy laikus számára (szóval nekem), de az tény hogy csomó dolognak utánanéztem és így elképesztően bővült a tudás- és látóköröm.
És ennél többet én nem várok egy fiktív regénytől.
A szerelmi szál teljesen megdobogtatta szívem, olyan szépen volt megírva és tökéletesen illeszkedik a történetbe.
Nagyon kíváncsi vagyok a könyv folytatásaira, habár kissé bele vagyok betegedve hogy ennek az első résznek már vége is van.
Az elmúlt időszakban nagyon belekeveredtem ebbe a politikai krimi zsánerbe, teljesen lenyűgöznek az ilyen könyvek. Bár olvastam egyes értékelésekben, hogy nem teljesen valósághűek bizonyos apró részletek (pl. nem léteznek az oly sokszor említett "minitankok" stb.), de én a saját, minimális tudásommal és némely internetes rákereséssel pont az ellenkezőre döbbentem rá. A gazdasági és politikai szereplők igenis léteznek, az akkori OMV-vezérigazgatónak (Wolfgang Ruttenstorfer) Frei csak a nevét változtatta meg a regényben, a ruházatával kapcsolatos leírások a néhány kép alapján teljesen találók és ez egyszerűen lenyűgöző. Ez csak egy szinte jelentéktelen példa, az igazán lényeges információk gáztárolókról, gázmezőkről vagy éppen gázvezetékekről nehezen felülvizsgálhatóak egy laikus számára (szóval nekem), de az tény hogy csomó dolognak utánanéztem és így elképesztően bővült a tudás- és látóköröm.
És ennél többet én nem várok egy fiktív regénytől.
A szerelmi szál teljesen megdobogtatta szívem, olyan szépen volt megírva és tökéletesen illeszkedik a történetbe.
Nagyon kíváncsi vagyok a könyv folytatásaira, habár kissé bele vagyok betegedve hogy ennek az első résznek már vége is van.
September 24, 2021
Nagyon izgalmas sztori sok reszlettel es hellyel amiket nagyon Freiesen mutat be a szerzo. Ket negativum, egyreszt a szerelmi szal nekem nagyon gyenge resze volt a sztorinak. A masik, hogy az elejen azzal kezdodik, hogy a sztoriban nagyon sok minden egyezik a valosaggal, emiatt sok mindenre rakerestem, de igazabol a nagy vonalakon tul a szemelyek pl nem valosak. Pedig nagyon tetszett volna, ha egy alternativ valosagot olvasok megtortent esetekrol.
August 24, 2024
Eltekintve attól, hogy a cím, alcím és könyvajánlás - "Frei egy okos, művelt, intelligens pasi." - nem túl szerencsés (roppant együgyű), a könyv végig izgalmas marad és ritkán járt területekre kalauzol. A végére nagyon hollywoodi lett, néha túl direkt, a "főhősnő" karaktere sajnos ékegyszerű, de összességében nagyon élvezhető olvasmány, a politikai-gazdasági meglátásai és feltevései egyedülállóak és rendkívül elgondolkodtatóak.
February 9, 2023
2.5
Az írás stílusa nem volt rossz, az ütemezéssel már voltak problémák, túlságosan hosszúra nyúlt el az egész könyv és volt benne néhány helyesírási hiba.
André karaktere amikor kegyelmesnek akarták mutatni.. Nem igazán volt kegyelmes. Az a tény pedig, hogy elsőre vonzónak találja Adriennt, aki egy modell, aki gyönyörű koránt sem volt annyira extra, mint amilyennek feltűntették.
Az írás stílusa nem volt rossz, az ütemezéssel már voltak problémák, túlságosan hosszúra nyúlt el az egész könyv és volt benne néhány helyesírási hiba.
André karaktere amikor kegyelmesnek akarták mutatni.. Nem igazán volt kegyelmes. Az a tény pedig, hogy elsőre vonzónak találja Adriennt, aki egy modell, aki gyönyörű koránt sem volt annyira extra, mint amilyennek feltűntették.
August 21, 2021
2.5 stars
dnf
September 30, 2025Dnf 40. Oldal
Hát amennyire érdekelt a politika és Frei Tamás összefogó tudása, annyira idegesített az írói stílusa.
Hát amennyire érdekelt a politika és Frei Tamás összefogó tudása, annyira idegesített az írói stílusa.
September 20, 2019
Prepotens giccs.
August 4, 2014
Mi is az, amit vártam Frei Tamástól?
Hogy hozzon valami pikáns, megcsavart, mégis hihető sztorit a nagyvilági tapasztalatai alapján.
Mi is az, amit nem vártam Frei Tamástól?
Hogy tudjon írni.
Végülis pontosan azt kaptam, amit vártam. És talán **-ot is megérdemelne a könyv. Talán. De egyszerűen agyamra ment ez a rettenet sok dőlt betűs kiemelés, meg a ..., időnként a "talán" halmozása, és a regény első száz(?) oldalán a sok "idézőjeles" szó. (Magyartanárom azt tanította, ha valamit csak idézőjelben tudok kifejezni, akkor nem találtam meg a megfelelő szót, keressek tovább.) Párom azt is utálta (ő előbb olvasta, mint én), hogy a fejezetek rendre úgy fejeződtek be, hogy "De rosszul gondolta." vagy "Nem tudta, hogy tévedett." stb. Egyszer-egyszer rendben van, de hamarosan fojtogató lett az ilyesféle befejezés.
Az bánt leginkább, hogy ez inkább a szerkesztő hibája, mint az íróé: egy jó szerkesztő ezeket az allűröket kiirtotta, minimalizálta volna. Egy jó szerkesztő azonban pár más apróságot is átírt volna. Kétszer van például leírva benne, hogyan halt meg André étteremtulajdonos-társa, ráadásul a két leírás egész közel van egymáshoz. De vannak dolgok, amik fölöslegesen vannak boncolva a történetben (pl hogy Iránnak PMU2 kellett volna), mások viszont nincsenek megmagyarázva (mi is a különbség a PMU1 és PMU2 közt).
Ez az egész rémesen bosszantó. Már a 100. oldalon jártam, de még mindig nem szoktam hozzá a dőltbetű-özönhöz, és türelmetlenül, rosszkedvűen járkáltam fel-alá otthon, mert ki illene olvasni ezt a vacakot, pénteken vissza kell vinnem a könyvtárba... Kérdezgettem a páromat, ő mikor szokott hozzá a "stílushoz", mikortól nem zavarta, mert én már nem bírom soká, szégyenszemre lerakom ma, ha nem szokom meg... Végülis a 150. oldal "környékén" már nem volt gyomorgörcsöm olvasás közben. Talán.
Ez tehát a második része a dolognak.
Az első, a sztori.
A történet jó. Ami furcsa, hogy főleg a vége felé nagyon rövidek már a fejezetek, azaz hirtelen ugrások vannak benne, megakasztja az olvasást. Az egész tényleg hiteles, néha túlzottan is (sok az olvasást nem előresegítő részlet, inkább, mintha FT tudását szerette volna megosztani, ami egy regényben nem odaillő - csak épp annyi részletet kérünk, amennyi a megértéshez kell!). Egyetlen ötlet nem tetszett benne csupán:
Hát, így állunk. Olyan jó könyv lehetett volna...
Hogy hozzon valami pikáns, megcsavart, mégis hihető sztorit a nagyvilági tapasztalatai alapján.
Mi is az, amit nem vártam Frei Tamástól?
Hogy tudjon írni.
Végülis pontosan azt kaptam, amit vártam. És talán **-ot is megérdemelne a könyv. Talán. De egyszerűen agyamra ment ez a rettenet sok dőlt betűs kiemelés, meg a ..., időnként a "talán" halmozása, és a regény első száz(?) oldalán a sok "idézőjeles" szó. (Magyartanárom azt tanította, ha valamit csak idézőjelben tudok kifejezni, akkor nem találtam meg a megfelelő szót, keressek tovább.) Párom azt is utálta (ő előbb olvasta, mint én), hogy a fejezetek rendre úgy fejeződtek be, hogy "De rosszul gondolta." vagy "Nem tudta, hogy tévedett." stb. Egyszer-egyszer rendben van, de hamarosan fojtogató lett az ilyesféle befejezés.
Az bánt leginkább, hogy ez inkább a szerkesztő hibája, mint az íróé: egy jó szerkesztő ezeket az allűröket kiirtotta, minimalizálta volna. Egy jó szerkesztő azonban pár más apróságot is átírt volna. Kétszer van például leírva benne, hogyan halt meg André étteremtulajdonos-társa, ráadásul a két leírás egész közel van egymáshoz. De vannak dolgok, amik fölöslegesen vannak boncolva a történetben (pl hogy Iránnak PMU2 kellett volna), mások viszont nincsenek megmagyarázva (mi is a különbség a PMU1 és PMU2 közt).
Ez az egész rémesen bosszantó. Már a 100. oldalon jártam, de még mindig nem szoktam hozzá a dőltbetű-özönhöz, és türelmetlenül, rosszkedvűen járkáltam fel-alá otthon, mert ki illene olvasni ezt a vacakot, pénteken vissza kell vinnem a könyvtárba... Kérdezgettem a páromat, ő mikor szokott hozzá a "stílushoz", mikortól nem zavarta, mert én már nem bírom soká, szégyenszemre lerakom ma, ha nem szokom meg... Végülis a 150. oldal "környékén" már nem volt gyomorgörcsöm olvasás közben. Talán.
Ez tehát a második része a dolognak.
Az első, a sztori.
A történet jó. Ami furcsa, hogy főleg a vége felé nagyon rövidek már a fejezetek, azaz hirtelen ugrások vannak benne, megakasztja az olvasást. Az egész tényleg hiteles, néha túlzottan is (sok az olvasást nem előresegítő részlet, inkább, mintha FT tudását szerette volna megosztani, ami egy regényben nem odaillő - csak épp annyi részletet kérünk, amennyi a megértéshez kell!). Egyetlen ötlet nem tetszett benne csupán:
Hát, így állunk. Olyan jó könyv lehetett volna...
August 15, 2024
Pár éve olvastam először, aztán most ajánlotta valaki, én meg már nem is emlékeztem a sztorira, csak valami légiós fickóra, hát elolvastam újra. 4 csillag, mert sok munka van benne és mert én mindig felülértékelem a könyveket :) Pedig nem tetszik, milyen arrogánsan ír rólunk, magyarokról, milyen szájbarágós, milyen sok fontos szál maradt elvarratlan és milyen béna a szerelmi rész. André persze, de még ő is kidolgozatlan, a szegény Adrienn meg csak egy lehetetlen kliséhegy lett. Sok nagyon az életrajzi áthallás, ami engem nem zavar, csak mondom. De azért tetszik, hogy ennyit kutatott és dolgozott vele és izgalmas is, úgyhogy -ha meg nem is venném- az ismerősöm ajánlatát elfogadva, végigolvasom a sorozatot, az ő könyveit kölcsönözve!
February 10, 2017
The most exciting book I've ever read!
July 11, 2021
A történet maga érdekesnek tűnt, de valahányszor Adriennel volt jelenet sikíthatnékom volt attól ahogy az amúgy is csak elmegy szintű íráskészsége Freinek a Tartaroszig zuhan. Inkább ne legyen egy darab női karakter se, mert meg az is jobb lett volna annál amit Frei románc címén művel. Fel is adtam a könyvet amikor Andre Londonba megy Szudán után. Nem tudtam tovább elviselni.
S akkor ne is beszéljünk arról, hogy mennyire lehetetlen azonosulni egy könyv főszereplőjével, amikor zéró személyisége van.
S akkor ne is beszéljünk arról, hogy mennyire lehetetlen azonosulni egy könyv főszereplőjével, amikor zéró személyisége van.
January 30, 2013
Összességében kellemes csalódás volt ez a könyv, különösen annak tükrében, hogy első könyve a szerzőnek. Az elején számomra kicsit sok volt a felesleges részlet (pl. a különböző ejtőernyőkről, vagy az írek teázási szokásairól), de később ezt sikerült levetkőzni.
Jó, pörgős történet, jól kitalált hiteles karakterek. Ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas-, napi aktualitással is bíró könyvre vágyik. Kíváncsi leszek a folytatásra.
Jó, pörgős történet, jól kitalált hiteles karakterek. Ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas-, napi aktualitással is bíró könyvre vágyik. Kíváncsi leszek a folytatásra.
January 17, 2015
Nagyon esetlen a könyv stílusa, kétszer is neki kellett futnom, hogy elolvassam. A téma jó, de a párbeszédek esetlensége gyakran felnyomták a vérnyomásomat... Főleg a romantikus száltól forgott a szemem, azt jobb lett volna kihagyni. Egy "Dosszié" típusú riportot szívesebben olvastam volna a témában, és talán elsőre sikerült volna átverekedni rajta magam :)
November 1, 2013
Ez azért elég vagány volt...:) És okos. És izgalmas. Rakéták, bombák, légiósok, titkosszolgálatok, maffiózók, minden. És hát André... Ő meg az az igazi, izmos, titokzatos, szótlanul szenvedő exlégiós, amilyennek lennie kell :)
Jöhet a Bankár.
Jöhet a Bankár.
January 5, 2013
Szabadságok, ünnepi semmittevések, nyaralások agykikapcsolós, gyorsanolvasós könyve.
Sokat nem érdemes várni tőle, de egy átlagos sodró lendületű kriminek megteszi.
Sokat nem érdemes várni tőle, de egy átlagos sodró lendületű kriminek megteszi.
November 28, 2015
Érdekes és izgalmas volt; tetszett. A többi könyvét is szeretném elolvasni.
Displaying 1 - 29 of 29 reviews