What do you think?
Rate this book
Jarle Klepp #1
Człowiek, który pokochał Yngvego
Jarle Klepp ma 17 lat i uczy się w liceum w Stavanger, małym mieście w zachodniej Norwegii. W jego życiu liczą się rock, seks i polityka. Razem z najlepszym kumplem gra w kapeli punkowej, ma świetną dziewczynę, chodzi w czarnym płaszczu i arafatce, a do tego cały czas stara się wyróżnić z tłumu. Wszystko zmienia się, gdy w jego szkole pojawia się nowy uczeń, Yngve – roztargniony marzyciel lubiący słuchać popu, grać w tenisa i czytać o starożytnym Egipcie. Nagle Jarle ze zdumieniem odkrywa, że nie może przestać o nim myśleć…
Człowiek, który pokochał Yngvego to pełna energii i uroku opowieść o zakochaniu, przyjaźni i dorastaniu w czasach, gdy nie znano internetu, a muzyki słuchało się z walkmanów. To porywająca, czasem zabawna, a czasem dramatyczna historia o dojrzewaniu młodego buntownika do miłości i odpowiedzialności. Historia o przeobrażającym się świecie i fascynacji, która zmienia wszystko.
Człowiek, który pokochał Yngvego to pełna energii i uroku opowieść o zakochaniu, przyjaźni i dorastaniu w czasach, gdy nie znano internetu, a muzyki słuchało się z walkmanów. To porywająca, czasem zabawna, a czasem dramatyczna historia o dojrzewaniu młodego buntownika do miłości i odpowiedzialności. Historia o przeobrażającym się świecie i fascynacji, która zmienia wszystko.
360 pages, Paperback
First published January 1, 2003
109 people are currently reading
2070 people want to read
About the author
Tore Renberg
49 books399 followersNorwegian author Tore Renberg (born 1972) made his literary debut in 1995 with the collection of short prose "Sovende floke".
His novel "Mannen som elsket Yngve" was made into a movie in 2008, and instantly became a major success in Norwegian cinemas.
Renberg is also a musician and a literary critic. He lives in Stavanger on the west coast of Norway.
His novel "Mannen som elsket Yngve" was made into a movie in 2008, and instantly became a major success in Norwegian cinemas.
Renberg is also a musician and a literary critic. He lives in Stavanger on the west coast of Norway.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 208 reviews
January 9, 2015
Jeg leste denne boka for første gang da jeg var 16 år, og den definerte hele opplevelsen min av videregående, hele mitt følelsesmessige liv. Jeg har lest den en del ganger, men det begynner å bli en stund siden nå. Den vil alltid ha en viktig plass i bokhylla mi, og en viktig plass i hjertet mitt. Sjelden har en bok fått meg til å ville skrike, gråte og le så mye som denne. Jeg ønsket til tider å brenne boka, og andre dager sov jeg med den under puta. Takk til Tore Renberg.
July 31, 2024
En veldig interessant bok, med mye som kan diskuteres og analyseres. Den ble til tider litt for uforståelig for meg, men samtidig måtte jeg lese videre. Jeg likte hvor ekte boken føltes, og den veldig originale fortellerstemmen!
February 23, 2020
Brutálisan jó könyv, vagy inkább úgy mondom, nekem brutálisan jólesett most. Eleve alig olvasok idén, ezért alig értékelek, de ezt a könyvet befaltam, és azt is alig vártam, hogy értékelhessem, hogy beszélhessek róla.
Nagyon régóta van a várólistámon, most megláttam a könyvtárban, és impulzusszerűen kivettem. És milyen jól tettem.
Talán azért működik ennyire, mert egyszerre nagyon specifikus, mégis nagyon egyemetes.
1990-ben játszódik, egy norvég kisvárosban, ilyen formán rettentő specifikusan érvényes erre a korra és helyszínre. Nem 1990-ben voltam kamasz és végképp nem Norvégiában, de amíg ezt a könyvet olvastam, mégis egy norvég kamasz voltam, ebben az időszakban.
Megjelenik a politikai klíma, a szociális helyzet, Jarle, a főszereplőnk családi állapotában (elvált szülők, fiát egyedül nevelő anyuka küzdelmei), a háttérben ott húzódnak a kor nagy nemzetközi politikai témái. Azért magyarként nagyon éreztem a lemaradásunkat, sőt, még az első szavazás is megemlítődik benne, a poszt-szocialista országok kapcsán, itt olyan témák foglalkoztatják ezeket a kamaszokat, amik ide később értek el, közbeszédileg, mint pl. környezetvédelem, klímaváltozás. (Most lehet, hogy hazudok, mert igazából emlékszem rá, hogy gyerekként minket is foglalkoztattak ezek a dolgok, talán akkor lett téma az ózonlyuk és hasonlók, szóval mégis benne voltak a levegőben.) Ez még az internet előtti kor, annak minden nosztalgiájával és mára már idegenségével. (Én is net nélkül nőttem fel, de ma már erről olvasni olyan, mintha egy más bolygó lakóit figyelhetném meg.)
És attól lesz egyetemes, hogy egy kamaszfiú belső világát mutatja be. Aki volt kamasz, az tudja, miről van szó... zeneimádat (ez lehet más is, a lényeg, hogy valamit imádni kell), barátságok kialakulása, magányosság, elszigetelődés. Hatalmas szerelmek, amikor úgy leszünk szerelmesek, és meglátunk valakit a folyosó végén, és hónapokig tudunk epekedni utána, anélkül, hogy egy szót váltanánk vele. Az útkeresés, a "mások" utálata, az, hogyan határozom meg önmagam, milyen ügyek, zenekarok, elvek mentén, ezt ki is fejezem a külsőmön, lehetőleg minél feltűnőbb módon. A családdal való csatározások, de az oda való visszavonulások, ha minden elromlott, a megszégyenülések, a bulik, a kontrollvesztés, a határfeszegetések.
Majdnem minden ismerős volt, és nem, semmi pénzért nem lennék újra kamasz, még akkor is, ha a lelkem egy része mindig kamasz marad.
Ez a könyv kb. néhány hét eseményeit írja le, és igazából nem történik benne semmi különös. Nevezhetnénk közhelyesnek is a cselekményt, talán még banálisnak is. Egy zenekar kap egy fellépési lehetőséget, ez a koncert és az utána lévő buli a könyv csúcspontja (nem biztos, hogy pozitív értelemben :P), közben barátságokba láthatunk bele, szerelmi viharokba, egy család életének alakulásába. Banális - lenne, ha nem mindezt Jarle belső lelkivilágán átszűrve kapnánk meg. A konkrét események másodlagosak, a megélés a fontos, és ez a megélés sokszor teljes ellentétben áll a realitással. Erre a szubjektív nézőpontra ráerősít a narratív felépítés is. Elindul egy esemény "real time"-ban, majd Jarle sűrű asszociációs szövevénybe kezd, kapunk egy jó kis belső monológot, csak hogy oldalak után végre visszakapcsolódjuk a valós eseményekbe, és mondjuk elhangozzon egy feltett kérdésre végre a válasz. Ez menti meg mégis a banalitástól, mert egy lélek sosem banális, egy lélek egy egész, külön univerzum.
És a szerelem, hát persze, a szerelem. A szerelem, legalábbis a megszállott formája, pont ilyen, amikor az ember fejére köd száll, és igazából minden mindegy lesz. A cél szentesíti az eszközt, és hirtelen minden eszköz lesz arra, hogy lássuk a szeretett személyt, még akár a saját emberi kapcsolataink is. Ezt is jó volt olvasni, mert ilyenek vagyunk, mindenki volt már ilyen, aki szerelmes volt, és itt egyszerre látjuk kívülről, és értetlenkedünk (ó, aki épp nem szerelmes, annak olyan könnyű tiszta fejjel gondolkodnia), és éljük meg belülről és bólogatunk, hogy igen, ez ilyen.
Azt a bizonyos bulijelenetet meg nagyon-nagyon nehéz volt olvasni, rég volt valamit ennyire nehéz olvasni, mert az is emlékeket idézett, hogy milyen az, amikor elveszik a kontroll, és az ember nem ismer magára.
A vége meg. A végével még nem tudom, hogy is állok, de megérintett, az is, és azt hiszem, értem, mindent értek.
Megérte ennyit várni erre a könyvre. Talán, mert igaz, egy pillanatnyi hamisságot nem éreztem benne. És azért ehhez bátorság kellett, ennyire igaz módon leírni ezeket a dolgokat.
Nagyon régóta van a várólistámon, most megláttam a könyvtárban, és impulzusszerűen kivettem. És milyen jól tettem.
Talán azért működik ennyire, mert egyszerre nagyon specifikus, mégis nagyon egyemetes.
1990-ben játszódik, egy norvég kisvárosban, ilyen formán rettentő specifikusan érvényes erre a korra és helyszínre. Nem 1990-ben voltam kamasz és végképp nem Norvégiában, de amíg ezt a könyvet olvastam, mégis egy norvég kamasz voltam, ebben az időszakban.
Megjelenik a politikai klíma, a szociális helyzet, Jarle, a főszereplőnk családi állapotában (elvált szülők, fiát egyedül nevelő anyuka küzdelmei), a háttérben ott húzódnak a kor nagy nemzetközi politikai témái. Azért magyarként nagyon éreztem a lemaradásunkat, sőt, még az első szavazás is megemlítődik benne, a poszt-szocialista országok kapcsán, itt olyan témák foglalkoztatják ezeket a kamaszokat, amik ide később értek el, közbeszédileg, mint pl. környezetvédelem, klímaváltozás. (Most lehet, hogy hazudok, mert igazából emlékszem rá, hogy gyerekként minket is foglalkoztattak ezek a dolgok, talán akkor lett téma az ózonlyuk és hasonlók, szóval mégis benne voltak a levegőben.) Ez még az internet előtti kor, annak minden nosztalgiájával és mára már idegenségével. (Én is net nélkül nőttem fel, de ma már erről olvasni olyan, mintha egy más bolygó lakóit figyelhetném meg.)
És attól lesz egyetemes, hogy egy kamaszfiú belső világát mutatja be. Aki volt kamasz, az tudja, miről van szó... zeneimádat (ez lehet más is, a lényeg, hogy valamit imádni kell), barátságok kialakulása, magányosság, elszigetelődés. Hatalmas szerelmek, amikor úgy leszünk szerelmesek, és meglátunk valakit a folyosó végén, és hónapokig tudunk epekedni utána, anélkül, hogy egy szót váltanánk vele. Az útkeresés, a "mások" utálata, az, hogyan határozom meg önmagam, milyen ügyek, zenekarok, elvek mentén, ezt ki is fejezem a külsőmön, lehetőleg minél feltűnőbb módon. A családdal való csatározások, de az oda való visszavonulások, ha minden elromlott, a megszégyenülések, a bulik, a kontrollvesztés, a határfeszegetések.
Majdnem minden ismerős volt, és nem, semmi pénzért nem lennék újra kamasz, még akkor is, ha a lelkem egy része mindig kamasz marad.
Ez a könyv kb. néhány hét eseményeit írja le, és igazából nem történik benne semmi különös. Nevezhetnénk közhelyesnek is a cselekményt, talán még banálisnak is. Egy zenekar kap egy fellépési lehetőséget, ez a koncert és az utána lévő buli a könyv csúcspontja (nem biztos, hogy pozitív értelemben :P), közben barátságokba láthatunk bele, szerelmi viharokba, egy család életének alakulásába. Banális - lenne, ha nem mindezt Jarle belső lelkivilágán átszűrve kapnánk meg. A konkrét események másodlagosak, a megélés a fontos, és ez a megélés sokszor teljes ellentétben áll a realitással. Erre a szubjektív nézőpontra ráerősít a narratív felépítés is. Elindul egy esemény "real time"-ban, majd Jarle sűrű asszociációs szövevénybe kezd, kapunk egy jó kis belső monológot, csak hogy oldalak után végre visszakapcsolódjuk a valós eseményekbe, és mondjuk elhangozzon egy feltett kérdésre végre a válasz. Ez menti meg mégis a banalitástól, mert egy lélek sosem banális, egy lélek egy egész, külön univerzum.
És a szerelem, hát persze, a szerelem. A szerelem, legalábbis a megszállott formája, pont ilyen, amikor az ember fejére köd száll, és igazából minden mindegy lesz. A cél szentesíti az eszközt, és hirtelen minden eszköz lesz arra, hogy lássuk a szeretett személyt, még akár a saját emberi kapcsolataink is. Ezt is jó volt olvasni, mert ilyenek vagyunk, mindenki volt már ilyen, aki szerelmes volt, és itt egyszerre látjuk kívülről, és értetlenkedünk (ó, aki épp nem szerelmes, annak olyan könnyű tiszta fejjel gondolkodnia), és éljük meg belülről és bólogatunk, hogy igen, ez ilyen.
Azt a bizonyos bulijelenetet meg nagyon-nagyon nehéz volt olvasni, rég volt valamit ennyire nehéz olvasni, mert az is emlékeket idézett, hogy milyen az, amikor elveszik a kontroll, és az ember nem ismer magára.
A vége meg. A végével még nem tudom, hogy is állok, de megérintett, az is, és azt hiszem, értem, mindent értek.
Megérte ennyit várni erre a könyvre. Talán, mert igaz, egy pillanatnyi hamisságot nem éreztem benne. És azért ehhez bátorság kellett, ennyire igaz módon leírni ezeket a dolgokat.
June 23, 2020
I remember having read that being in one's teens equals a form of insanity; growing older, we seemingly begin to see the world without a protective filter of delusions of omnipotence, which help us survive the years when we're leaving the protection - of our parents, the educational system, the society - behind.
This book conveys the madness of being a teen quite well; the sensory overload (the raw and the sublimated), the sheer incomprehension of the feelings of others, the acute sense of social injustice, which, with time, transforms into a resigned or irritated response. It also draws a parallel between being in love and being mentally ill.
While I understand some might find this book irritating, to me, it was really rewarding; I may even read one of the sequels.
This book conveys the madness of being a teen quite well; the sensory overload (the raw and the sublimated), the sheer incomprehension of the feelings of others, the acute sense of social injustice, which, with time, transforms into a resigned or irritated response. It also draws a parallel between being in love and being mentally ill.
While I understand some might find this book irritating, to me, it was really rewarding; I may even read one of the sequels.
February 18, 2024
Lesen for fyrste gong i 2009. Slukt på eit par dagar i 2019. Kan framleis haugevis med sitat på rams. Denne boka sparka på mange måtar i gang litteraturinteressa mi på nytt, etter at eg ikkje las så mykje tidleg i tenåra. Umogeleg å seie kva eg hadde syntest om eg hadde lese ho for fyrste gong no, men eg elska ho då, og eg elskar ho no.
July 19, 2017
Så blev jeg, for anden gang i år, færdig med at læse Mannen som elsket Yngve. Det er, uden tvivl, den mest troværdige, velskrevede og velkomponerede ungdomsroman, jeg nogensinde har læst. Jeg tror ikke, jeg har brugt ordet "pageturner" om en bog før, men denne gang har det virkelig sin berettigelse. Romanen er umulig at lægge fra sig; hans sætninger, lange som godstog, tryllebinder læseren fra side ét, og har man glemt, hvordan det er at være forelsket, husker man det «med en gang» når man læser om hovedpersonen Jarles forelskelse i Yngve. Renbergs skrift er lige så vanedannende som at ryge, hvis ikke mere; ja, jeg kan vel lige så godt bare sige det, som det er: Jeg er forelsket. I Tore Renberg.
May 11, 2025
Jeg vil banke Jarle Klepp
July 21, 2022
Brukte litt lang tid på denne, men likte den fortsatt veldig godt. Har bare vært litt lite tid å sette av til lesing. Utrolig morsom bok, lo høyt flere ganger. Så høyt at jeg kanskje forstyrra kollegene mine noen ganger. Helge Ombo er en av de beste karakterene i norsk litteraturhistorie!
June 20, 2025
Følte meg litt sårbar allerede, men de siste kapitlene som jeg leste nå nettopp var skikkelig hjerteskjærende. Denna boka er både morsom og sår, den gjenspeiler hvordan det er å være 17 og å føle seg annerledes enn alle, å være tøff og utfordrende men usikker. Vår hovedperson Jarle blir betatt av den nye gutten på skolen, Yngve Lima fra Haugesund. Følelsene han får for Yngve skaper problemer i alle hans relasjoner, med kjæresten Katrine, kompisen Helge og familien. Renberg er ikke det jeg vil kalle kortfattet, men jeg liker at han drar oss med på Jarles tankestrømmer. Det interessante er at det er Jarle 30 år som forteller om noen uker av hans liv da han var 17. Han lener seg inn i følelser han hadde som tenåring, samtidig som han noen ganger kommenterer på sin egen oppførsel med etterpåklokskapens perspektiv. Dette gjør at boka føles veldig relevant for meg fremdeles, selv om jeg er ute av de mest turbulente ungdomsårene. Jeg hadde egentlig tenkt å hoppe rett over på en ny bok, men kjenner at jeg trenger en pustepause for å klarne tankene etter dette. Dette var en bok son gjorde et stort inntrykk. Anbefaler denne!
August 1, 2025
Delen om kor sjølvopptatt (og -medlidande) ein blir etter å ha drite seg ut sosialt er sterk. Jarle er kanonirriterande, men det fungerer bra. Slutten blir for billig synest eg, og eg klarar ikkje å sjå forbi maktasymmetrien i det avsluttande kysset. Kjekk bok å lese! 3,5⭐️
This entire review has been hidden because of spoilers.
December 3, 2023
Det finnes ikke noe annet adjektiv å beskrive denne boka med enn «sårt.» Og det finnes ikke noe annet å si enn: «au!» Som tenåring var jeg på mange måter 2000-tallets kvinnelige svar på Jarle Klepp og skal jeg være ærlig er jeg det vel ennå. (🚩) Kanskje det er derfor det gjør vondt. Ellers så gjør det vondt fordi YNGVEEEEEEEE!!!!!! (Nå skal jeg roe ned anmeldelsen igjen.) Dette er en av de bøkene jeg: 1) vil få alle jeg kjenner til å tvangslese og 2) vil komme til å måtte si "Ja jeg vet det ikke er bra men du forstår ikke!!" til de etterpå om. Definitivt ikke siste gang jeg leser (eller ser på) dette. Og nå må jeg vel ta fatt på resten av serien selv om ingen av bøkene kan toppe hvor vondt og vakkert dette var. Mer norsk (LGBT) seksuell frustrasjon i utgivelsene så skal jeg egenhendig holde Gyldendahl i business. Og før jeg går: DU VETKJE KA SOM SKJER MEN SKA FÅ KJENNA DETTE HER: FITTESATAN ANARKIKOMMANDO, RADARKAOS KRAFTKOMMANDO!! 🕺🕺
October 22, 2025
Ideelt sett skulle jeg jo ha lest denne da jeg var 16, men det skjedde av en eller annen mystisk grunn aldri. Nå skjønner jeg i hvert fall hvorfor den står seg som kultklassiker hos norsk ungdom!
Det jeg først og fremst bemerka meg ved å lese boka er hvor stor del musikken utgjør av både språket og forfatterskapet til Renberg. Låtene trenger seg inn i de fleste samtaler, og de symboliserer både tidsånden, men også Jarles indre (identitets)krise. Etter han møter Yngve går han fra å religiøst dyrke ebba grön til å få sansen for duran durans ”kommerse pop“, og ting ser ikke bra ut i hans frikete SU-dager..
Renberg har en forfriskende og appellerende skrivestil. Et klart og enkelt språk som gjenspeiler intensiteten i denne hodestupse forelskelsen stakkars Jarle strir med. For boka er virkelig trist og jævlig til tider, men både dialogen og tankestrømningene er skrevet med en sånn letthet det ellers er vanskelig å finne i moderne litteratur hvor alt har en tendens til å pakkes inn i for mange symbolske lag. Også kult at det er Jarle 30 som forteller om Jarle 17. ekstradiegese for the win osv.
Det jeg først og fremst bemerka meg ved å lese boka er hvor stor del musikken utgjør av både språket og forfatterskapet til Renberg. Låtene trenger seg inn i de fleste samtaler, og de symboliserer både tidsånden, men også Jarles indre (identitets)krise. Etter han møter Yngve går han fra å religiøst dyrke ebba grön til å få sansen for duran durans ”kommerse pop“, og ting ser ikke bra ut i hans frikete SU-dager..
Renberg har en forfriskende og appellerende skrivestil. Et klart og enkelt språk som gjenspeiler intensiteten i denne hodestupse forelskelsen stakkars Jarle strir med. For boka er virkelig trist og jævlig til tider, men både dialogen og tankestrømningene er skrevet med en sånn letthet det ellers er vanskelig å finne i moderne litteratur hvor alt har en tendens til å pakkes inn i for mange symbolske lag. Også kult at det er Jarle 30 som forteller om Jarle 17. ekstradiegese for the win osv.
July 13, 2022
Jarle Klepp elsker Yngve, og undertegnede elsker Tore Renberg. Han seiler opp som en ny favorittforfatter og denne boka går straka vegen inn blant mine favoritter. Bør ikke denne være obligatorisk pensum på samtlige skoler i landet kanskje? Jo. En helt nydelig bok. Jeg trenger nok en god lesepause for å fordøye denne. Og gleder meg samtidig over at det er 4 bøker til i serien om Jarle Klepp. Hurra!!
Read
June 16, 2025Vil ikke si at han elsket, men «Mannen som var forelsket i Yngve» er ikke en like bra tittel, så forstår Tore Renberg der.
September 22, 2025
Åååå fy slutten er så vond blir helt kvalm her jeg sitter. Men også så fin.
Ny favoritt😎 vet ikke hva mer jeg skal si, den er bare så bra
Ny favoritt😎 vet ikke hva mer jeg skal si, den er bare så bra
May 7, 2025
Fy faen for en bok. Den er jo helt fantastisk… Jarle Jarle Jarle…. Du er meg så kjær
March 1, 2024
3,5 ⭐
Read
September 19, 2024Sheesh, if I was a teenager reading this book … !!!!
April 28, 2022
"Det var prinsippenes tid for sånne som oss, og det viktigste prinsippet var å være sånne som oss, og ikke sånne som dem. Takk og lov for de andre som kunne definere oss som annerledes. Hadde det ikke vært for dem, enten de nå var samfunnet, politikerne, streitingene, familien, de kristne eller de rike, så ville Helge og jeg hatt det vanskelig. Vi var få og vi nøt å være få og alternative"
Dette var nostalgisk, morsomt, trist og fint. Hvem skulle trodd jeg kom til å sitte her og savne konstant motvind og generelt krakilsk vestlandsvær? For ikke å snakke om gåtur med klassen i pøsregn på Høg-Jæren.
Renberg skriver treffende om virvelvinden tenårene er; forelskelse, drama, opprør, skråsikkerhet og oppussingen av ens identitet.
"Du ligger der, du er sytten år, og du skjønner, for første gang, at du ikke har kontroll. Du trodde, stakkar, at du visste hvem du var. Du trodde, din tulling, at du hadde kontroll. Du trodde, din idiot, at livet var enkelt, men det var det ikke."
Dette var nostalgisk, morsomt, trist og fint. Hvem skulle trodd jeg kom til å sitte her og savne konstant motvind og generelt krakilsk vestlandsvær? For ikke å snakke om gåtur med klassen i pøsregn på Høg-Jæren.
Renberg skriver treffende om virvelvinden tenårene er; forelskelse, drama, opprør, skråsikkerhet og oppussingen av ens identitet.
"Du ligger der, du er sytten år, og du skjønner, for første gang, at du ikke har kontroll. Du trodde, stakkar, at du visste hvem du var. Du trodde, din tulling, at du hadde kontroll. Du trodde, din idiot, at livet var enkelt, men det var det ikke."
December 31, 2021
Bajban vagyok az értékeléssel. Egyáltalán nem rossz regény, értem is, hogy miért lett kultkönyv, de nekem nagyon nem csúszott most. Először is: nem ifjúsági szerintem, hiába kamasz a főhős, akinek az idegesítő kamaszsága tökéletesen kirajzolódik. Másodszor: bár zenebuzi vagyok, a 90-es évek zenéje legalább annyira fáj, mint a kamaszok mindentudása, empátiahiánya és mindent lesz*rása. Nekem túl mélyre megy a szöveg, könnyedebb regényre számítottam, gyakran ugrottam sorokat.
Maradjunk abban, hogy értékes mű, olvassátok, de nekem Dunajcsik utószava lett a plusz egy csillag.
Maradjunk abban, hogy értékes mű, olvassátok, de nekem Dunajcsik utószava lett a plusz egy csillag.
November 28, 2023
I don’t see myself in any of the characters, even though I kind of do? Weird.
In a strange way this book has influenced some big life decisions the last two weeks. I have signed up for SV, accepted a job in Copenhagen, started listening to «The Smiths» again, and I have bought a book of over 1000 pages!
A big thank you to Jarle, Helge, Yngve and Fittesatan Anarkikomanndo
In a strange way this book has influenced some big life decisions the last two weeks. I have signed up for SV, accepted a job in Copenhagen, started listening to «The Smiths» again, and I have bought a book of over 1000 pages!
A big thank you to Jarle, Helge, Yngve and Fittesatan Anarkikomanndo
Read
May 3, 2023AAAHHH!!! Har så lite igjen av den, men fysisk klarer ikke bli ferdig:((((( anbefaler den tho, veldig søt og morsom😙 kanskje jeg leser den ferdig senere i år eller neste år tho🥲❤️🩹
September 9, 2025
noen gang følt på en sorg over å ikke ha lest en bok da du var yngre? i do now
May 21, 2024
Veldig bra! Elske at storylinen e skreve på en måte som gjør at man ikkje klare å gjette seg frem te ka som komme te å skje videre. Ikkje ett einaste kjedelig øyeblikk! Den e i tillegg veldig morsom. Blei irritert på kossen bokå slutta då, men det tvinge meg jo bare te å lese de to oppfølgerne. Alt i alt en super bok😍
July 17, 2024
«Hjertet mitt dundra så det sang i hodet, jeg var redd det skulle begynne å slå ekko mot veggene der inne, jeg var redd han skulle kjenne det mot brystet sitt»
En nydelig skildring av en tid jeg idoliserer men selv egentlig ikke husker. Men ikke minst en levende skildring av den fantastiske opplevelsen det er å være 17 år gammel og forelska, og hvor jævlig brutalt det er å måtte stå i det.
En nydelig skildring av en tid jeg idoliserer men selv egentlig ikke husker. Men ikke minst en levende skildring av den fantastiske opplevelsen det er å være 17 år gammel og forelska, og hvor jævlig brutalt det er å måtte stå i det.
August 20, 2024
They could never make me like you Jarle Klepp. Eg e nok litt farga av å savna mine tider på Kongsgård og livet i Stavanger, men fyf dette va rå greie. Jarle e ein jævla kødd og det e så fascinerende å vær i hode på en så stor idiot. Gråt som bare det i slutten. Hata d. 10/10
June 9, 2025
Dette boka slukte jeg! Lett å bli engasjert i karakterene, og mye å kjenne seg igjen i!
March 15, 2025
Objektivnost sam izgubio još na 47. strani ovog nenadanog, ali nikako slučajnog susreta iz zasede (taj sinhronicitet!), koji mi je silovito pogodio negdašnje bittersweet (tinejdžerske) neuralgične tačke, zbog čega odustajem od pokušaja da recenzijom obuhvatim sve što želim, te "ide" sublimacija:
- Renberg ima(o) daleko bolji muzički ukus od kolege Knausgora;
- Knjiga >> Film!
- <3
"Žirafe pevaju. Ali, pošto su Žirafe neme, pesma ostaje zatvorena u njihovoj glavi. Ako želite da vidite da li one pevaju pogrešno ili tačno, treba da ih vrlo pažljivo gledate u oči..."
["Žirafska opera" (Tužna opera u više slika), odlomak - Žak Prever]
- Renberg ima(o) daleko bolji muzički ukus od kolege Knausgora;
- Knjiga >> Film!
- <3
December 15, 2025
2,8. litt monoton bok. va liksom ikkje noge spenningsoppbygging. tok seg litt opp på slutten sjøl om det va veldig forvirrende slutt
October 8, 2025
Som tidligere Kongsgård-elev e d litt gale at eg ikkje he lest denne før, eg lo møje!
Displaying 1 - 30 of 208 reviews