Nem tudom, olvastam-e már olyan regényt, amelyik az i. sz. 4. században játszódik. Alexandriában vagyunk, illetve nem is vagyunk, hanem a regény játszódik ott, de engem azonnal beszippantott, ezért mégis helyénvaló azt mondani, vagyunk. Pontosítva, valahol az egyiptomi sivatagban vagyunk, és „Ebben az időben anakhoréták népesítették be a sivatagot”, ami persze nem jelent nagy népsűrűséget, mert távolabb álltak a sárkunyhók egymástól, szerették magányosan sanyargatni magukat az aszkéták.
A varázslat számomra ebben a mondatban állott: „Théba harcmező volt, ahol óránként, de kiváltképpen éjszaka, csodálatos ütközetek zajlottak menny és pokol között.” Megismerkedünk a hőssel, a szent emberrel, aki olyan nagy szent fiatal kora ellenére, hogy követői is vannak már. Benne is összecsap menny és pokol, küldetése támad, égi sugallat hatására el kell indulnia, hogy megmentse Thaist, Alexandria legünnepeltebb színésznő-kurtizánját... Ez még a regény legeleje, ezért elmondhattam, onnan meg egy valóságos kultúrharc tanúi lehetünk, itt még a kereszténységnek több ága van és a görög istenek is élnek.
Elgondolkodtam ennek az írásnak az ún. ideológiai nézőpontján. Mesélőnk, a mindentudó narrátor kivonja magát a történésekből annyira, hogy nem is lehet tudni, van-e egyáltalán állásfoglalás. Vannak persze nagyon is mulattató oda-odapiszkák az intézményes kereszténységnek, és érezhető a szimpátia némelyik görög filozófia irányába, de a végén nem tudom eldönteni, kinek is adjak igazat (és hogy France mit is képvisel) – én úgy látom, a vége minden felfogást igazolhat – és akkor az is nyilvánvaló, hogy ez egy tanmese, méghozzá emiatt egy igen ravasz tanmese.
Ami azt illeti, ha valami gyengeséget kéne említenem, könnyen megtalálnám: ez ugyanis tényleg egy mese, méghozzá abban az értlemben, hogy a konfliktusok eltompulnak az előadás módja miatt: nincs igazából (és érzésem szerint) kémiája a szereplőknek, mindenki egy-egy elméletet vagy ideológiát képvisel, ráadásul azt ki is fejti amúgy görög módra. De ez meg jó amiatt, mert igen megnyugtató az olvasás – talán a végétől eltekintve.
A molyon 4,5 csillagra tenném.