What do you think?
A Zacher
Az ország kedvenc toxikológusa. Hetente három-négy előadást tart, négy vidéki egyetemen tanít, napi negyven-negyvenöt beteget lát el az osztályán. Heti egy-két éjszaka ügyel, beosztottjai állítják, hogy ha ő vezeti az éjszakai ügyeletet, akkor mindig húzósabb a műszak, mert maximalista. Ha van szabadideje, akkor sincs, mert ilyenkor olvas utána a szakmájába vágó kérdéseknek. Saját bevallása szerint munkaalkoholista. Napi egy tábla mogyorós csokoládéval üzemel, s a pipáját sem tenné le semmi pénzért. Merthogy valamitől neki is függenie kell. Vallja, hogy tízmillió függő országa vagyunk - mert szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Ám meg kell tudni húzni a szenvedélyszerű viselkedés és a szenvedélybetegség közötti határvonalat. Szól ez a könyv tehát minden függőnek és kevésbé függőnek, kezdő és haladó szülőknek, akik nem tudnak mit kezdeni rakoncátlan gyermekeikkel, és az állandóan változó világgal, ami újabb és újabb függőségeket hoz létre - mindezt teszi életszagú, megtörtént esetek elmesélésével, olykor humorosan, sokszor pedig halálosan komolyan. Dr. Karizs Tamás, a kötet társszerzője - Jogász, újságíró, szerkesztő, fotós. Zacher Gáborral a gimnáziumban elválaszthatatlan jó barátok lettek, s ez a harminchét éve tartó barátság adta az ötletet, hogy közösen gondolják végig, s írják meg ezt a kötetet. Valószínűleg ő az egyetlen, aki iránt a közismert toxikológus teljes bizalommal volt, és akivel őszintén oszthatta meg gondolatait.
- GenresNonfiction
302 pages, Hardcover
First published January 1, 2011
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
October 13, 2015
4.5
A fél csillag mínusz azért "jár", mert szerintem jobban meg lehetett volna szerkeszteni a könyvet. Nekem nem volt logikus, ahogy a fejezetek követték egymást, illetve azt is értékeltem volna, ha fel lett volna vezetve, hogy egy könyvben miért van Zacher-életrajz, gyereknevelési tanácsadás és minden egyéb összeömlesztve. Így egy kicsit kusza volt.
De a tartalom és a stílus kárpótolt mindezért. Nekem Zacher Gábor mindig is egy szimpatikus figura volt, tetszett, hogy itt is azt a képet láttuk, mint előadásokon vagy a tévében... hogy végre egy tudós, orvos, aki érthetően, közvetlenül beszél, nem úgy, mint sok más orvos a tévében, hogy mintha a köpennyel együtt a vállfát is felvette volna, olyan merev és tudásfitogtató. Persze ez lehet valakinek ellenszenves is, de én örülök neki, hogy nem finomkodik, hogy nem beszél eufemisztikus módon sem a függőkről, sem a függőségekről... főleg mert gyakran egy "paréj részeg" kifejezés sokkal jobban elmondja, miről is van szó, minthogy "egy illuminált állapotban lévő egyént behoztak hozzánk" stb. Tetszett, hogy van önkritikája is, illetve hogy tényleg remek tanácsokat ad gyereknevelés terén.
Nekem abban is jelentett pluszt ez a könyv, hogy megmutatta, hogy ő sem toxikológusnak készült, hogy voltak kudarcai, volt, hogy összetörni látszottak az álmai, de nem adta fel, ment másféle, és hogy ez tényleg járható út, és attól, hogy nem ott kötsz ki, ahova indultál, még lehetsz sikeres és boldog... pont azért, mert hasonló helyzet előtt állok, és ez inspirációt jelent nekem.
A fél csillag mínusz azért "jár", mert szerintem jobban meg lehetett volna szerkeszteni a könyvet. Nekem nem volt logikus, ahogy a fejezetek követték egymást, illetve azt is értékeltem volna, ha fel lett volna vezetve, hogy egy könyvben miért van Zacher-életrajz, gyereknevelési tanácsadás és minden egyéb összeömlesztve. Így egy kicsit kusza volt.
De a tartalom és a stílus kárpótolt mindezért. Nekem Zacher Gábor mindig is egy szimpatikus figura volt, tetszett, hogy itt is azt a képet láttuk, mint előadásokon vagy a tévében... hogy végre egy tudós, orvos, aki érthetően, közvetlenül beszél, nem úgy, mint sok más orvos a tévében, hogy mintha a köpennyel együtt a vállfát is felvette volna, olyan merev és tudásfitogtató. Persze ez lehet valakinek ellenszenves is, de én örülök neki, hogy nem finomkodik, hogy nem beszél eufemisztikus módon sem a függőkről, sem a függőségekről... főleg mert gyakran egy "paréj részeg" kifejezés sokkal jobban elmondja, miről is van szó, minthogy "egy illuminált állapotban lévő egyént behoztak hozzánk" stb. Tetszett, hogy van önkritikája is, illetve hogy tényleg remek tanácsokat ad gyereknevelés terén.
Nekem abban is jelentett pluszt ez a könyv, hogy megmutatta, hogy ő sem toxikológusnak készült, hogy voltak kudarcai, volt, hogy összetörni látszottak az álmai, de nem adta fel, ment másféle, és hogy ez tényleg járható út, és attól, hogy nem ott kötsz ki, ahova indultál, még lehetsz sikeres és boldog... pont azért, mert hasonló helyzet előtt állok, és ez inspirációt jelent nekem.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews