A mű alcíme szerint detektív regény, és e csúfondáros meghatározás, a ponyvajelleg vonatkozásai a történet két fő idősíkjára utalnak, a millenniumi nagyvárossá épülő 1896-os Budapest valaha volt profán, buja, vásári, mégis polgári szabású világára (a mű szereplői alvilági svindlik, bankrablók, prostituáltak, illetve felsőbb nyomozati szervek, a történet pedig egy gyémánt hosszan tervezett elrablása, s a banda utáni hajsza körül forog), és ugyanezen helyszín mai, jóval értékvesztettebb állapotára (a narrátorok egyike a jelenkori mozgólépcsők erdejében utazva okítja unokáját a felnőttek dolgaira, a történelem tanítására, a visszafordíthatatlan szétmállásra). A regényben sok formában végigvonuló idézőjelbe helyező technika a mű szerkezeti mondandóját is megvilágítja: az összeillesztés, a részek egymás közti bonyolult viszonyait jelzi (a sokszereplős krimiben szinte mindenki kifejti a maga olvasatát, végül a műfajnak engedelmeskedve a könyv zárlatában a szerző is részben feltárja az összefüggéseket), és ezáltal a mű első bölcseleti sugallatát a világ összetettségéről, megalkotottságáról, vagy inkább megalkothatóságáról és azutáni kinyomozandó igazságáról. Szimbolikus természetesen a cím is, az írói alapkő: a macskakövek kialakítása (hat oldala) és beilleszthetősége (az ezredfordulós ünnepségekre rakják ki a körutat), teherbírása és kopása (majd mára a kövezet teljes eltűnése), többszöri szerepe a cselekményben (pl. gyilkosság), és a szóösszetétel másik fele, a macska, mely éppen a mozgékonyságra, megfoghatatlanságra utal (az egyik alaphelyszín, ahol összefutnak a szálak, a Csacska Macska bár). A világegyetem keletkezése, "a világ kriminalitása" a kombinatorika (pl. a hat narrátorszólam: az elbeszélő, a bárzongorista, a nyomozó, a betörés agytrösztje, a bandavezér Király, és a rivális nők: Bóra és Buborék egymástól függő-független hálója) mű és világ teljessége a vágy, az élet szakadatlan lélegzése: ezek a szerkezeti nagymotívumok rajzolódnak ki a lebilincselően izgalmas, sokszínű, részletekbe menően gazdag (balzaci hagyományú, de Chandlerrel is átitatott), a modernben megújuló épülés, aztán leépülés korhű tablóját megfestő regény lapjain. Az első megjelenés óta eltelt másfél évtized semmit nem koptatott Lengyel Péter művén, sőt, az időközben kialakult vagy felbukkanó honi írói-alkotói szemléletváltások, újdonságok, elméletek többsége összefüggésbe hozható vele, vagy köszönettel tartozik neki.
This is ostensibly a tale of a diamond heist and also possibly a murder mystery that takes place during the time of Hungary's millennium celebrations of 1896. It was during this period of time, in getting ready for the millenniun celebration of the founding of Hungary, that such notable structures as the massive Parliament Building, the charming Szechenyi Baths, Heroes' Square, the subway system, etc. were all being constructed. And the book makes reference to those. But this book doesn't stop there. It goes back, way back. Aside from the mysteries, it explores the history of Hungary, the invading armies. It goes even further back. Dinosaurs make a brief appearance. It goes further back, really to the beginning of time. There was one review years ago (the book was published in Hungarian in 1988 and translated into English in 1993) that said that this plot device (a mystery combined with a philosophical contemplation of time in Hungary going back to the beginning of time) was either a masterstroke or the most irritating device ever attempted in fiction. I could see a reader responding either way. The narrator of the tale would undoubtedly say "Patience, dear reader". I thoroughly enjoyed it, it gave me a sense of the history and forces behind present day Hungary. And I generally liked his philosophical musings. And then you add to that an indefatigable police inspector, a wily and ingenious criminal, several love interests, some plot twists and turns, not to mention being well written, and you really have a handful of a book to read.