Birsics Ferenc egy nap betoppan a Fővárosi Kabaréba, kezében egy általa írt, mindössze egy oldalas kézirattal. Birsics úrról tudni illik, hogy banktisztviselő és ez az első kabaréjelenete. Hamarosan új nevet kap, találkozik Csillag Sárival és szerelemre gyúl; magába szippantja a korabeli művészvilág kaotikus forgataga.
Jenő Rejtő (born Jenő Reich, pseudonyms: P. Howard, Gibson Lavery) was a Hungarian author, fiction writer, playwright and journalist, who died as a forced labourer during the World War II. He was born in Budapest, Austria-Hungary, on March 29, 1905, and died in Yevdokovo, Soviet Union (then under Axis occupation) on January 1, 1943.
He studied drama before traveling across Europe. When he returned to Hungary he became a successful playwright, responsible for such operettas as "Who Dares Wins" (1934). He then went on to write adventure novels parodying the Foreign Legion, which often featured his somewhat bizarre sense of humor. He reportedly died in 1942 in a labor camp after he was taken from hospital whilst seriously ill. The stamp issued in his honor depicts various images such as a North African sunset (a reference to his Foreign Legion stories), a cafe he frequented and a copy of Nagykorut - the newspaper he edited hanging on the stand.
Ezen egy éjszaka-akár mint Rejtő egy pörgős éjszakája, remek ötlet-megírja azt, amiben él, amely az ő világa Pesten. Az író maga is kezdhetett hasonlóan a kabarészínház világában, ő sem érezte jól magát kispolgári családjában. Nekiindult a világnak, csavargott Európában, élt Bécsben, Berlinben, megfordult Franciaországban és Svájcban is. Ma már úgy tudjuk, a légióban sosem járt, lehet hogy Észak-Afrikába eljutott, de ez is bizonytalan. A 30-as években már itthon van, elismert kabarészerző és a pesti éjszaka bohém alakja. Regényeit is sorban írja, egyre sikeresebb, mindig jó ötletei vannak-a kidolgozásuk hullámzó. Azonban a korabeli ponyvák, légiós regények parodizálása, a pesti vicces figurák és a nyelvi humor együttes kombinációja tényleg nagy ötlet, és ez lett végül is maradandó az írásaiból. Ez a kései műve a kabarék és varieték világába vezet, személyes közelségből tudja ábrázolni az egész miliőt, elég reálisan, ám elnéző szeretettel. Tetszett és szerettem az egészet, bár időnként lelassította a filmszerűen pergő történetet szentimentális, moralizáló mondatokkal. A bevezető előhang, mely Kabos Gyula emlékének adózik a remek komikus halála után, az mégis meghatóan szép.
Rejtő e kötetben a színház világába, egészen pontosan a Fővárosi Kabarészínház világába vezeti olvasóját, legalábbis egy éjszakára. Illetve nagyjából 24 órára. Rekeszizmokat dolgoztató humorral mutatja be az író e világot, amiből a néző, avagy az olvasó ténylegesen nem lát semmit, nem sejt semmit. Ez a történet valódi betekintést ad a kulisszák mögé. Betekintést abba, mi minden történik, ki mindenkivel, mire egy színházi bemutató a nézők rendelkezésére áll. Nem is szólva a találó, halálpontos karakterábrázolásról, ami e regényt áthatja. Tökéletes. Számomra azért is érdekes volt ezt olvasni, mert magam is színészkedem, műkedvelőként, egy helyi amatőr társulatban. És meg kell mondjam, néha a próbák, illetve az előadások kb. olyanok, mint e regénybeli színházban.
Szóval, vedd kézbe, vagy hallgasd meg, nem fogsz benne csalódni!
Not the best Rejtő ever. It is a fun peek into the world of cabaret, but the protagonist is a clueless idiot, and he did dodge a bullet with Csillag Sári (the same bullet Kalmár didn't dodge, and I feel sorry for him, even if they do love each other).
This entire review has been hidden because of spoilers.