Szerelem vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? – ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni „négy fal között” nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig – mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül – e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.
Szülei: Kertész Miklós és Reiser Irén voltak. 1927-1933 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kémia–földrajz szakán tanári oklevelet szerzett. Kezdetben könyvtárosként dolgozott (Az Újságnál), majd 1936-1940 között a Dolgozó Asszonyok Lapja főszerkesztő-helyettese volt. 1940-től szabadfoglalkozású író volt. Elsősorban fiataloknak, különösen lányoknak írt regényein, amelyek az emlékezetes "csíkos könyvekben" jelentek meg, olvasók több generációja nőtt fel. Életrajzi munkái a világ- és a magyar történelem nagy alakjairól szóltak, de kizárólag nőkről. Nevéhez kötődik egyebek mellett a Teleki Blanka, a Szendrey Júlia, a Csipkebolt Brüsszelben, a Kossuth Zsuzsanna és a Vilma doktorasszony című könyv. Utolsó kötete saját életrajzi regénye volt, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg Fiút vártak, lány született címmel. Kertész Erzsébet számos elbeszélés és mese szerzője is volt, fordított bolgárból és oroszból egyaránt.
I read this book as a teenager, several times, and loved it. It is a fictionalized biography of the great Russian mathematician Sofia Vasilyevna Kovalevskaya and her struggle to become a scientist in the world of science where women were not allowed. I have just remembered it as I was listening to another book about Mary Sommerville. It all does make me appreciate what we nowadays take for granted...
Meglepően feminista könyv (a 60-as évek magyarországi viszonyaihoz képest), de csak azért meglepően, mert még nem olvastam ezelőtt semmit Kertész Erzsébettől. Nagyon jól világít rá a regény, hogy mennyire nehéz volt az 1800-as évek második felében nőnek lenni akadémiai közegben (az akadémiai munkával járó stressz és a kétfelé (magánélet és karrier) való megfelelés nyomása és vágya). Sajnos a helyzet ma sem túl fényes ezen a téren, de Kertész Erzsébet könyvei példaként szolgálnak arra, hogy előttünk is voltak úttörők, akiknek még nehezebb volt nőként érvényesülni, mint nekünk, de mégsem adták fel, elérték a kitűzött céljaikat.