Komor, barátságtalan ház a londoni Wimpole Street 50. Nyomasztó az élete ebben a házban még annak is, aki napközben elhagyhatja, s szabadon járhat-kelhet az utcákon. De még nyomasztóbb a mozdulatlanságra kárhoztatott betegnek. A sápadt, sötét hajú lány, akit súlyos betegsége az ágyhoz köt, valóban a Wimpole Street foglya – s ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb a reménye arra, hogy valaha kiszabaduljon a komor falak közül. Nemcsak lehetősége, de ereje sincs a szökéshez. Egy napon mégis megtörténik a csoda… Kertész Erzsébet egyik legsikeresebb életrajzi regénye híven és bensőségesen számol be a finom hangú, mélyen érző angol költőnő romantikus fordulatokban bővelkedő sorsáról.
Szülei: Kertész Miklós és Reiser Irén voltak. 1927-1933 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kémia–földrajz szakán tanári oklevelet szerzett. Kezdetben könyvtárosként dolgozott (Az Újságnál), majd 1936-1940 között a Dolgozó Asszonyok Lapja főszerkesztő-helyettese volt. 1940-től szabadfoglalkozású író volt. Elsősorban fiataloknak, különösen lányoknak írt regényein, amelyek az emlékezetes "csíkos könyvekben" jelentek meg, olvasók több generációja nőtt fel. Életrajzi munkái a világ- és a magyar történelem nagy alakjairól szóltak, de kizárólag nőkről. Nevéhez kötődik egyebek mellett a Teleki Blanka, a Szendrey Júlia, a Csipkebolt Brüsszelben, a Kossuth Zsuzsanna és a Vilma doktorasszony című könyv. Utolsó kötete saját életrajzi regénye volt, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg Fiút vártak, lány született címmel. Kertész Erzsébet számos elbeszélés és mese szerzője is volt, fordított bolgárból és oroszból egyaránt.