What do you think?
Rate this book


168 pages, Paperback
First published January 1, 2007


Annyira örülök, hogy végre van saját példányom ebből a kis szösszenetből! A Dramacon mellett ez volt a másik kedvenc mangám 7-8. osztályos koromban. Annyira, hogy csináltam belőle egy szövegkönyvi átiratot, hogy megmaradjon nekem is (esélytelen volt saját példányért kuncsorogni, édesanyám a mai napig nem túl nagy rajongója a mangáknak és animéknek.)
Maga a történet egy nagy kliséhalmaz – de abból a típusból, amit szeretek. Aranyos romantikus jelenetek, nem sok személyiséggel rendelkező karakterekkel, triviális tanulságokkal – szóval semmi extra, csak egy adag cukiság, ami fél órát pont kitölt. Furcsán keveredik egymással a nyugat (értsd: német) és a japán, és inkább a japánra hajaz. Igazából ha nem lennének a nevek németek, akkor képes lennék teljesen figyelmen kívül hagyni az európaiságot. Lia összességében egy kicsit idegesítő amúgy, de ez valószínűleg ebből a német-japán mixből fakad.
A rajzoláshoz nem értek, és bármilyen kínos is, a látott és/vagy szeretett animék rajzolóinak nevét sem tudom. Az értékelésem kimerül nagyjából annyiban, hogy tetszik/nem tetszik. Natalie Wormsbecher rajzolása tetszik – viszont az elég egyértelmű, hogy minden karaktere ugyanúgy néz ki, és néha a fekete-fehér kontrasztokat sem tartja meg konzisztensen, úgyhogy el kellett gondolkodnom, most éppen kit látok. És amennyire a többi borítót láttam, a későbbi munkái (ez az első mangája) is nagyon hasonlóak megjelenésre. De ez tényleg csak benyomás, élmény – nem szakvélemény.
Összességében nagyon élveztem az olvasást, és a rajz-formátum miatt mindig azt érzem, hogy ha legközelebb kézbe veszem, majd felfedezek még további apróságokat. És ez általában így is szokott lenni. Azt hiszem, gyakrabban kellene mangákat olvasnom. Megvenni ritkán van indíttatásom, főleg, hogy mindent egybevetve újonnan rémesen drága mulatság. De van könyvtár a világon mármint majd egyszer megint lesz talán, rendesen…