Adjátok vissza a hegyeimet

by Albert Wass

Genres: Classics, Literature, Hungarian Literature, Historical, Fiction

Unknown Binding

First published January 1, 2001

About the author

Count Albert Wass de Szentegyed et Czege (Hungarian gróf szentegyedi és czegei Wass Albert) was a Hungarian nobleman, forest engineer, novelist and poet.

In 1944 he fled from Romania to Hungary, and then joined the fleeing Wehrmacht forces and ended up in Germany, then emigrated to the U.S. After World War II, he was condemned as a war criminal by the Romanian People's Tribunals, however, United States authorities refused to extradite Wass to Romania claiming the lack of solid evidence.

The works of Albert Wass first gained recognition within Hungarian literature from Transylvania in the 1940s. In 1944 he moved to Germany and later in 1952 to the United States, and lived there till his death. During the communist regime his books were banned both in Hungary and in Romania. Part of his works were published in Hungary after the change of political system in 1989, however, before this time, his works were unknown to Hungarian public.

He is popular among the Hungarian minority in Romania and has a growing popularity in Hungary. In 2005 in a public assessment (Nagy Könyv), he was found to be one of the most popular Hungarian authors: his book "A funtineli boszorkány" (The Witch of Funtinel) was named the 12th most popular book; two more books were named in the top 50 ranking, including the family saga "Kard és kasza" (Sword and Scythe).

He is the father of retired U.S. Army Brigadier General Huba Wass de Czege.

Reviews

[csodaszarvas01]

Wass Albert összes műve, a magyar emberek számára alapkövetelmény. Ezért kizárólag 5 csillagot tudok minden könyvére adni.

[Novreczky Boglarka]

ez ilyen ami után legszívesebben állva tapsolnék

[Lujzó]

"eskü jó ember vagyok": a regény
amúgy ez a könyv olyan mintha egy fura bácsi ölében ülnék és nagyon érdekel, amit mesél, csak zavar, hogy egy fura bácsi ölében ülök

[Nora]

ha a "csak az magyar akinek fáj trianon, a többi csak állampolgár" idézet egy könyv lenne

egyébként szomorú történet...csak egy gyilkos, soviniszta, román gyűlölő, csak a másik oldal bűneit és a saját oldalának igazságát látó bácsinak a szemszögéből, ami miatt szinte minden amit mond elveszti hitelességét

a tipikus nagy magyar embereknek ajánlom elolvasni, imádni fogják

[Zita]

Hangoskönyvben hallgattam, és bár kötelező olvasmány és rengeteg tömör, ismétlődő mondat volt benne, kellemes volt hallgatni. Folyamatosan zajlottak az események, érdekesek voltak a karakterek, tetszett, hogy a főszereplő neve nem derült ki és, hogy a történet igazi mozgatója a történelem. Wass Albert nagyon jól átadta az olvasóknak, hogy milyen is volt a II. világháború alatt Erdélyben élni, egyik országból a másikba átcsatolva, amivel változott a presztízs és az állampolgárság is.

A főszereplőt állandó veszteségek érték, olykor-olykor már megkérdőjeleztem miért tart ki ennyire makacsan a hazája mellett. Aztán irodalom órán megértettem, hogy az akkori embereknek a haza egyenlő volt az otthonnal. És ha nem harcolnak érte nem csak az a hely veszik el, ahol élnek, hanem maga a hitük is. Elveszik a közösségbe, a családba, a házukba, környezetükbe, a magukba vetett hitük.

Megsiratott ez a könyv, annyira hitelesnek és valósnak tűnt minden (az is volt akkoriban), de talán a legjobban a megfogalmazás és a rajta keresztül kifejezett felháborodás és düh volt az ami megfogott.

[Papirszarnyak]

Engem mélységesen megérintett ez a könyv. Nehéz megemészteni a mondanivalóját, nehéz megélni a főhős fájdalmait. Hogy mindene megvolt, de mégsem volt semmije, és aztán még azt a kis semmijét is elveszítette.

Bővebben itt írtam a könyvről: https://papirszarnyak.wordpress.com/2...

[Adrienn]

Started well, but became very heavy by the second part

[Melo]

3.5
Este fue un libro que encontré en la biblioteca de mí mama y cuando lo abri lei que mí abuelo se lo había regalado. Debo decir que me sorprendió y como trata de Hungría y Rumania y la guerra entre estás me encantó. Aparte ocurre en el período de la guerra fria y como justo estaba dando eso en historia me interesó mucho más y... si, me hacía sentir inteligente por saber lo que estaba pasando, asi que obviamente que me dieron aun mas ganas de leerlo.

En si fue un libro que me gustó mucho y que siento que logro captar la crudeza de las guerras y lo que sufren las poblaciones pequeñas que lo único que les importan es su patria y sus tierras. Sentí que le faltó un poco más de pum al final, pero a la vez entiendo porque lo hizo así y me parece bien. También por momentos la lectura se volvía pesada y sin mucho sentido y por eso le pongo 3.5, pero es una lectura que disfrute mucho y que me sorprendió por momentos.

[Adrián Czézár]

A transzilvanizmus könyvbe öntött megtestesüléseként kíséri végig az olvasót, hogy mik voltak a II. világháború idején sújtotta erdélyi magyarok viszonttagságai.

Nem tudom mennyi valóságalapja lehet az elmesélt és megtörtént szituációknak, de kifejezetten életszerűek, könnyen tud velük azonosulni az ember!

[Miklos]

Alapmű.

[Réti István]

Ha lehetne, több csillagra értékelném

[Brigitta]

Jóval többet megérdemelne öt csillagnál!

[Taczman Kinga]

„Milyen különös, hogy nem jutott eszükbe mégsem, hogy ami nekik fájna, fáj az nekünk is ugyanúgy.”

[László Horváth]

Wow...I came into It wanting to hate It.....but It spoke to me,a must read for Hungarians.

[Dorka Gergye]

4.35⭐️

[Blanka Marena]

Szinte lehetetlen volt letenni a könyvet, most pedig nagyon nehéz véleményt írni. Mielőtt elkezdtem, többektől megkérdeztem, hogy milyen lesz a könyv, érdemes-e elolvasni? Egytől egyig azt mondták, nagyon fog tetszeni.

Az első Wass Albert mű, amivel találkoztam, valamilyen formában személyes érintettség miatt már az első pillanattól kezdve megragadott és beszippantott a környezet, a szereplők, a hangulat. Nagyon emberi és igazi, valós (szinte láttam, ahogy az dédszüleim családja is hasonló küzdelmeken ment keresztül), értéket ad, sokszor összeszorul a szív, és ha nyitottak vagyunk rá, teljesen át tudjuk érezni a szereplő(k) kínlódásait.

A Trianon körüli időszakot mutatja be, egy egyszerű (a nagyok szempontjából jelentéktelen) emberen keresztül, akinek a hazáját (hegyeit) a románok, majd németek és oroszok dúlják fel, úgy, hogy valójában ő semmit és semmiről nem tehet. A háború a nagy emberek játéka, és pontosan ezt érzik a szereplők (és érezzük mi is), hogy a területeik csak játékszerek, amit egyszer ide, egyszer oda tologatnak.

Sokszor a fejemben megszólalt egy hang: Miért? Miért tettétek ezt velünk? Miért vettétek el ami nem a tiétek? Miért nem hagytok minket békében?

Sajnos 100 év távlatából sem sikerült ezekre a kérdésekre választ kapni, de az emberek küzdelmét, nehézségeit megérthetjük a könyvön keresztül, es olyan szomorú igazságokat is kapunk, amelyek sajnos még mindig helyt állóak (az igazságszerető nagy nemzetek egy szervezetet hoztak létre (…) ez sem egyéb, mint egy olyan szándék, amelyik valahonnan nagyon fentről elindult tisztán, de elcsúszott a hazugság jegén és a gonoszság sarában bemocskolódott.” / “Nem lett volna szabad magyarhoz mennem, mert a magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar”).

Alapmű, kötelező olvasmánynak választanám az iskolákban, minél többet és szélesebb körben beszélnék róla, hogy tisztában legyenek az emberek, miket kellett kiállni a nemzetünknek.

[Péter]

Magyarságról magyaroknak, becsületről. Szívszorítóan.

[Dóra Hangácsi]

Kis Magyarország nem ország, Nagy Magyarország Mennyország.