What do you think?
Rate this book


101 pages, Paperback
First published January 1, 2004
Ez egy elég szedett-vedett gyűjtemény volt. Egyik részről a szokásos természet-Mary Oliver-kutyák-harmónia vonalat vitte a versekben és néhány esszében (bár némelyik inkább tűnt naplóbejegyzésnek, nem értek én ehhez a műfajhoz.) Mellettük meg ott voltak az Emersonról, Hawthorne-ról és nem emlékszem, volt-e másról azok az elemző esszék, amiket nem tudtam hova tenni. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ezek igazából jobban lekötöttek, egyszerűen csak nem számítottam rájuk, nem találtam kapcsolódási pontot a két téma között azóta sem.
Hawthorne-tól nem olvastam A skarlát betűt (meg mást sem), és megmondom őszintén, hogy ezek után sem akarom, ismerem az ízlésemet, nagyon szenvednék vele. Így legalább a lényeget el tudtam olvasni összefoglalva, és megértettem, miért fontos mű. Emersontól van egy ezeréves, borzasztó kötésű angol esszékötetem, és talán egyszer beleolvastam, de ebben sem vagyok biztos. Ha rám jön az esszéolvashatnék, még az is lehet, hogy ez változni fog.
A természetközeli esszék és versek most valahogy nem igazán fogtak meg, olyan semmilyennek voltak, kicsit triviálisak vagy az én ízlésemnek már túl….túl.
Ami viszont nagyon tetszett, és kár lett volna, ha kihagyom ezt a gyűjteményt, az az előszó volt. Mary Oliver leírja, hogy ő hogyan áll a vers-, illetve az esszéíráshoz. Az egy szép gondolatmenet volt, és egy nagy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy megismerjem ezt a nőt, akinek már sokadik kötetét olvasom, és még a felénél sem tartok.