Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.
A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.
A Kolibri kiadó által szervezett könyvbemutatón ismertem meg a könyvet, és annyira érdekesnek tűnt, hogy rögtön el is kezdtem.
Nagyon tetszett a kötet hangulata, illetve ez is egy újabb ifjúsági történet, ahol a szerző szerintem jól eltalálta azt a fajta ifjúsági narrációs hangot, ami nem túl felnőttes, de nem is túl gyerekes.
Alapvetően a történet kicsit Alice Csodaországban hangulatú, mivel Lizát egy nap elnyeli a szobája padlója, és egy általa teljesen ismeretlen világban ébred fel, ahol különböző megpróbáltatások várják, és ahonnan próbál hazajutni.
A könyv felütése nagyon tetszett, egyből találtam is olyan gondolatokat, amik emlékeket ébresztettek bennem. A közepén éreztem egy picit, hogy leült a sztori, de utána megint visszakapaszkodott, és szinte egyben olvastam ki a második felét. Amivel kapcsolatban nem teljesen tudom, hogyan érzek, az a befejezés. Ha a kötetben történtekre úgy tekintek, mint egy metafora a tinédzserkorra, akkor azt tudom mondani, hogy értem, miért így lett befejezve, viszont nekem sokkal inkább érződött úgy, mintha Szóval a végződést egyelőre nem tudom magamban hova tenni, de az is lehet, hogy pontosan ez volt a célja ennek a befejezésnek.
Összességében egy szórakoztató és érdekes olvasmány volt, aminek során bőven találhat az olvasó szerintem olyan mozzanatokat, amik a saját tinédzserkorával is rezonálnak (mondjuk nem a hullaszállításra gondolok). :D
Huuuu hát ez a könyv az eddig tapasztalataim után a magyar könyvek terén kész felüdülés volt. 😇
A Lepkebáb története egy nagyon fontos témát dolgoz fel, egy fantasy köntösbe burkolva. Ez pedig a felnőtté válás. Liza karaktere egy szeleburdi kiskamasz akinek épp, hogy egy kicsi rálátása van a felnőttek életében történő eseményekre. Ám mint minden kamasz ő is azt hiszi, hogy már tud mindent, és már régen nem gyerek. Ami persze valahol így is van, de még sok mindent kell tanulnia ahhoz, hogy megállja a helyét a nagyvilágban.😊😅
Errre lehetősége is adódik, amikor egy nap konkrétan kicsúszik a lába alól a talaj és eltűnik a semmiben. Egy különleges és ismeretlen világba csöppen, ahhol az otthonát még csak távolról sem ismeri senki. Liza rengeteg szörnyű dolgon megy keresztűl ebben a világban, rengeteg furcsábbnál furcsább ám tanulságos helyzetbe kerül, míg végül haza térhet. És csak akkor jön rá arra, mennyi új tapasztalatot szerzett és mennyit is érett lélekben, amikor betoppan a szobájába és már fel sem ismeri önmagát a tükörbe nézve. 😯
Szórakoztató és tanulságos történet, ami rengeteg fontos dolgot érint az életben, mint az első szerelem, a szeretteink elvesztése vagy akár a kemény munka megtapasztalása. Az biztos, hogy csak azért nem kapott 5🌟-ot a regény, mert már nem én vagyok a korosztály aminek szól. De ha 13 évesen akadt volna a kezembe Liza története meghatározó lett volna az életemben. ❤️
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagyon tetszett ez a könyv. Még úgy is, hogy felnőtt fejjel, és pasi létemre olvastam. Zseniálisan oldotta meg az írónő annak az életkornak az ábrázolását, ami nagy kihívás tud lenni mindenki életében: a kamaszkort, hasonlatként használva a rovarok fejlődési szakaszait, nyilván innen a könyv címe is: Lepkebáb. Az indítás erős, és egyben mélyen megérintő, aztán szépen fokozatosan halad előre a történet, egészen addig a pontig, amikor elkezdődik az "őrület" (na jó, azért ki lehet bírni, de a könyvben leírt kalandok mégsem normálisak, na, de igen, lehet, kamaszként ilyesmiket éltünk át, csak nem így realizáltuk). Haladnak a dolgok előre, néha jobban, néha rosszabbul mennek, néha van némi szünet, hogy legyen idő megpihenni, a vége felé pedig egy fájdalmas-szép képpel zárul a sztori a finálé előtt. Mondom, zseniális, nem csak az ábrázolás, hanem az a keret is, amibe beletette a szerző az egész kötetet. Mindenképpen és jó szívvel ajánlom bárkinek, bármilyen életkorban.
Nagyon, nagyon jó könyv. Csak ajánlani tudom. Csupa csavar és izgalom. Pont amikor azt hinnéd, hogy lecsillapodnak a dolgok újra egy kalandba keveredik főhősünk. Igaz egy hónapig olvastam és még is azt kívánom tovább tartott volna, mert addig is amíg ezzel a regénnyel voltam elfoglalva egy teljesen másik világba kerültem és olyan volt mintha én is több évet töltöttem volna benne. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy még a 270. oldalon se gondoltam volna, hogy én erre 5🌟 fogok adni. De annyira tetszett a vége, hogy egyértelművé vált minden. Sőt csak ekkor gondoltam vissza az összes kalandra ami történt és nem is tudom, miért adtam volna kevesebb mint 5🌟ot.
Ez a könyv elméletileg egy metaforája a tinédzserré érésnek, ekközben viszont egy mesekönyvszerűen bemutatott történetet ír le. A probléma azonban ott van, hogy nem tud dönteni a kettő között.
Élvezetes volt olvasni mint félfantasy gyerekregényt, a helyszínei, ötletei és karakterei érdekesek voltak, és s történet kiszámíthatatlansága is érdekessé tette, viszont mint tinédzsereknek szóló regény a fejlődésről... Nos annak elég sablonos volt. Minden tanulságot előre ki lehetett számítani, de egyiknek sem volt túl mély tartalma. Ez a része a regénynek kicsit több kidolgozottságot igényelt volna, mert így az igyekezetet lehet látni, de átadni sajnos mér nem sikerül semmit.
10 év körüli gyerekeknek ajánlom,a sztori egész izgalmas,viszont számomra elég zavaros a könyv vége. Nincs konkrét befejezés,csak találgatni lehet, hogy mégis mi történt a főszereplővel.