Heimatmuseum

by Siegfried Lenz

Der Roman Heimatmuseum von Siegfried Lenz erschien im Jahr 1978. Der großangelegte Roman ist stark autobiographisch geprägt und schildert den Einfluss des Krieges auf das schöne und friedliche Masuren, das zwischen die Fronten beider Weltkriege gerät.

Ähnlich wie sein früheres Werk "So zärtlich war Suleyken" ist dieser Roman eine Liebeserklärung an seine Heimat. In ausführlichen Beschreibungen der Menschen und ihrer Bräuche sowie der Landschaft, lässt Siegfried Lenz das alte Masuren wiederauferstehen, so dass der Roman selbst zu einer Art Heimatmuseum für Masuren wird.

Genres: Fiction, German Literature, Germany, Novels, Literature

798 pages, Paperback

First published January 1, 1978

About the author

Siegfried Lenz (1926 - 2014) was a German author who wrote twelve novels and produced several collections of short stories, essays, and plays for radio and the theatre. He was awarded the Goethe Prize in Frankfurt-am-Main on the 250th Anniversary of Johann Wolfgang von Goethe's birth. Lenz and his wife, Liselotte, also exchanged over 100 letters with Paul Celan and his wife, Gisèle Lestrange between 1952 and 1961.

Lenz was the son of a customs officer in Lyck (Elk), East Prussia. After his graduation exam in 1943, he was drafted into the navy. According to documents released in June 2007, he may have joined the Nazi party on the 12th of July 1943. Shortly before the end of World War II, he defected to Denmark, but became a prisoner of war in Schleswig-Holstein.

After his release, he attended the University of Hamburg, where he studied philosophy, English, and Literary history. His studies were cut off early, however, as he became an intern for the daily paper Die Welt, and served as its editor from 1950 to 1951. It was there he met his future wife, Liselotte (d. February 5, 2006). They were married in 1949.

Since 1951, Lenz worked as a freelance writer in Hamburg and was a member of the literature forum "Group 47." Together with Günter Grass, he became engaged with the Social Democratic Party and aided the Ostpolitik of Willy Brandt. A champion of the movement, he was invited in 1970 to the signing of the German-Polish Treaty.

Since 2003, Lenz was a visiting professor at the Düsseldorf Heinrich Heine University and a member of the organization for German orthography and proper speech.

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Bár a világháború utáni német irodalomból Böllt és Grasst szokás emlegetni, de ami a nagyregényeket illeti, Lenznek is ott a helye köztük. Ez a könyv nem más, mint egyetlen hosszú monológ, amelyet Zygmunt Rogalla mesél látogatójának kórházi ágyán fekve, és amelyből kiderül, miért gyújtotta fel egy élet munkájával összegyűjtött honismereti gyűjteményét. Lassú, ráérős tempójú szöveg ez, amely az 1900-as évek elejétől a második világháborút követő évekig öleli fel a századot, és amelyet bőven fűszereznek anekdoták, mazúr népszokások leírásai, és amelynek nyelve is gazdagon merít a mazúr tájnyelvből*. Mert ez a könyv Mazúria regénye, azé a félig lengyel, félig német (porosz) tájegységé, amely bővelkedik erdőkben, tavakban és mocsarakban, és amely minden bizonnyal maga is olyan végtelen, nyugalmas és szomorú hatást kelt, mint Lenz elképesztően megkomponált mondatai.

De ez a regény mindenekelőtt a honszeretet regénye, és nagyon kéne töprengjek, hogy eszembe jusson könyv, ami okosabban, sokszínűbben járja körül témát, mint ez. Lenz elég nagy író ahhoz, hogy ne elégedjen meg egy antinacionalista pamflett odakenésével. Ő megérteni akar: hol a határ hazaszeretet és sovinizmus között? Mit szeret, aki egy hazát szeret? Magukkal vihetjük-e a hazát, ha menekülni kényszerülünk onnan? És haza-e az, amit magunkkal viszünk, vagy csak annak torzképe, karikatúrája? A Honismereti gyűjtemény mindezekről szól, és még sok minden másról is. Sokrétű, fájdalmas és keserű könyv, de mindenekelőtt: gyönyörű. Ott a helye azok között a klasszikusok között, amelyek segítenek megértetni, mi is volt valójában ez az egész XX. század – mégpedig a legtöbb történelmi munkánál mélyrehatóbban.

* Bor Ambrus elképesztő bravúrja, hogy ezt a nyelvezetet minden túlzás nélkül, de rendkívül ízesen magyarította.

[Peter Jakobs · Rating 5 out of 5]

The best book I ever read: both content and form are brilliant. A long story (800 pages) is told by a man who "needed" to destroy his lifetime project: a historical museum. It all started in idyllic (?) Masuren (Masovia) prior to World War I and went over the Nazi time, the escape full of losses during winter 1944/45 and the new start in Western Germany. It is pessimistic in its view that ideologies may never change - but also optimistic in the sense that a new generation may overcome old resentiments (what finally happened after the book was published in 1980). Absolutely well done - and I wished the book has never finished!

[Cooper Renner · Rating 5 out of 5]

First rate narrative fiction which also becomes (but is not forced into) a caution against the political manipulation of history. Occurring over a big chunk of the 20th-century, from pre-World War I, through into the post-World War II era, The Heritage is the recollection of a master weaver explaining from his hospital bed why he chose to burn down the heritage museum he devoted his life to.

[Sofia Capriani · Rating 5 out of 5]

One of the most impressive novels I've read for years. Very original, masterfully written and heart-wrenching. Philosophy behind it is not easy to formulate. Simplified, it is a story of couple of people, mostly friends, family and acquaintances that are living in a faraway, fairy tale - like, land. They live in a sort of bubble, not connected to huge world around their piece of land, but the world is set to run over them. They don't travel much, and are not informed or interested particularly in what is (and why) going on in the world in the early twentieth century. But, the armies of the First World War shatter the initially quiet life lived in unity with nature, animals and neighbours. Father of the young narrator dies in the bombing attack on the small town. First signs of instability and disquiet, of dark undercurrents, occur. Some baffling and unexplained events take place. Friends are behaving curiously, new people arrive, people loose jobs, some people especially women die or disappear, but everybody is trying not to notice or to draw conclusions. Fascism is on the rise, and people of the quiet land change. They wear brown or black uniforms. Narrator doesn't understand properly what is going on. He is simple man. He is taking care of the little private museum his uncle established as the amateur archaeologist and ethnologist of the local past and customs. He is weaving carpets, it's his trade. His wife is behaving erratically, he doesn't understand what she is doing. At the end, the whole community, together with countless other communities of East Prussia (we are never told the name of the whole geographical area of wich fairly tale land of Masuria is part) are forced to flee and abandon homes, farms, cattle and other property behind them - forever.
Many disappear and die in the process. After years, the ones that survived reunite. They try to establish the remains of the community, but the narrator isn't capable of it. The story ends tragically but not definitely. Life goes on.

[Michal · Rating 3 out of 5]

Mam wyjątkowo ambiwalentne odczucia po przeczytaniu tej książki. Z jednej strony czytanie Lenza, jego fraza i mięsista, choć rozwlekła materia jego prozy, potrafi być źródłem wielkiej przyjemności i dać mnóstwo satysfakcji. Z drugiej jednak - w dużej mierze z tych samych powodów - wielokroć miałem ochotę cisnąć książką w najciemniejszy kąt i sięgnąć po coś mniej wymagającego.
W każdym bądź razie ocena jest wypadkową wspominanej ambiwalencji, mikroskopijną sumą rozlicznych zachwytów i bóli, jakie były moim udziałem.

[Tineke · Rating 3 out of 5]

Gelezen als voorbereiding op een vakantie. In het Duits, omdat die goed te krijgen was op boekwinkeltjes.nl.
Wel een uitdaging! Gebruik van dialect, en ik heb niet veel kennis van de geschiedenis van Mazurië.
Dik boek, wist soms niet meer waar een personage was geïntroduceerd.
Ik heb er wel een gevoel door gekregen van hoe iemand terugkijkt op een leven waarin hij deel uitmaakt van de geschiedenis van Mazurië.

[Ute · Rating 4 out of 5]

erster Satz - Nein, es war kein Unglück.
letzter - Schon aber regt sich das Gedächtnis, schon sucht und sammelt die Erinnerung in der unsicheren Stille des Niemandslands.

[Susu · Rating 4 out of 5]

Erinnerungen an das ostpreußische Lucknow - wohl nicht allzu weit von der Biographie des Autors entfernt. Dann die Vertreibung und das Ankommen im Westen. Und der Erzähler schleppt auf dem Weg zumindest einen Teil des Heimatmuseums mit, das sein Onkel aufgebaut hat. Und sowohl vor/während des Krieges wie auch danach im Westen muss er die Ausstellung gegen Ideologisierung verteidigen - und tut das schließlich, indem er das neu errichtete Heimatmuseum West lieber abfackelt. In Kritiken wurde bemängelt, dass Lenz keine historische Aufarbeitung bietet - will er aber ja auch nicht haben, den er schreibt hier ja immerhin einen Roman aus einer sehr persönlichen Erzählersicht.

[Robert Wechsler]

This is a book of story telling, and there are some incredibly wonderful stories told in what must have been one of Winston’s first translations. But most of the stories were, for me, okay or of little interest, so I moved on after 70 pages or so.

[Christoph Fischer · Rating 5 out of 5]

One of my all time favourite books

[Katrinka · Rating 4 out of 5]

3.5, really.