Pontosan olyan, mint egy jól summázott élet, tulajdonosának szemszögéből. Csak semmi felesleges duma, blabla, kizárólag a fontos dolgok. Technikailag novellafüzér (Esti Kornél?), szerintem regény az első 2/3. Hogy mennyiben utal vissza magára írója és mennyiben fikció, nem érdekel. Hadd maradjon meg a varázslat. Önnön valóságától 100%-osan elszakadni amúgy sem tud senki. S ha mégis? Az már más írás lenne. Talán. Az utolsó novellák már nem illeszkednek olyan szervesen a kötet többi részéhez, de azért kis fantáziával ők is a sorba állíthatók. A legmegdöbbentőbben, őszintén – és ezért polgárpukkasztóan – emberi írás Az apámmal a meccsen.