A borostyán hárfa

Dávid Veron #3

by Katalin Baráth

1912 karácsonya, Bácska: lakodalom készül Ókanizsa egyik köztiszteletben álló polgárának a házában. A nevezetes esemény alkalmából rejtélyes idegenek lepik el a Monarchia talán legálmosabb, legporosabb városkáját. Idegenek, akikről inkább csak sejteni lehet, igazából milyen szándékkal érkeztek, és hogy valóban idegenek-e. Csakhamar bekövetkezik az első titokzatos haláleset. Ókanizsa, alig két évvel A fekete zongora hátborzongató gyilkosságai után újra felbolydul, és megindulnak a találgatások, vajon a tősgyökeres kisvárosiak, vagy az újonnan érkezettek között kell-e keresni a tettest. A hullák pedig egyre csak szaporodnak.

Balszerencséjére Dávid Veron is hazaérkezik, hiszen a menyasszony a legjobb barátnője. A hajdani ókanizsai könyvesboltos kisasszony, jelenleg A Nő című pesti lap hajadon munkatársa a tőle megszokott amazoni hévvel, gátlások nélkül és túlburjánzó fantáziával veti magát az események közepébe. Cukrászdai szeánszokon, mozgóképszínházas vetítéseken és munkásgyűléseken megfordulva azonban olyan tudás birtokába jut, ami nemcsak a rendőrség, de régi barátai előtt is alapos gyanúba keveri őt. Vajon sikerül-e Dávid Veronnak lemosnia magáról a gyanút, és ép bőrrel megúsznia a gyilkos utáni hajszát? Lehet, hogy fondorlatos módszerei, nagyvilági intrikái és rendíthetetlen kitartása ezúttal kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kézre kerítse a mindenre elszánt és hidegvérű gyilkost, akinek gaztettei mellett Ókanizsa eddigi összes bűnügye eltörpül.

Baráth Katalin A fekete zongora és A türkizkék hegedű után harmadszor küldi veszedelembe népszerű hősnőjét, Dávid Veront, mégpedig egy újabb békebeli bájú és ellenállhatatlan humorral fűszerezett, rejtélyekben bővelkedő történetben.

320 pages, Paperback

First published June 7, 2012

Reviews

[Ágnes Gombolai · Rating 4 out of 5]

Ez a könyv tetszett alapvetően idáig a legjobban a sorozatból, legalábbis ami a cselekményt illeti. Ettől függetlenül valamiért nehezebben tudtam átrágni magam rajta, mivel néha úgy éreztem nehezen tudom követni, hogy mi, mikor, hogy történt, tehát lehetett volna "szájba rágósabb" így emiatt kap tőlem 4 csillagot. Egyébként, mint ahogy azt várni lehetett a vége tele volt csavarokkal, amik így aztán pláne meglepően voltak, és biztosan nem jutottam volna erre a következtetésre az olvasás során... :)
Mindenesetre kíváncsi leszek mit tartogat a következő történet!

[Lobo · Rating 5 out of 5]

A Borostyán hárfa szerintem eddig a sorozat legjobb darabja. Van benne minden, amit az első részben megkedveltem: Veron, Ókanizsa, angol sitcomokba való kisvárosi szereplők, pletyka, korhangulat és mindezekhez tökéletesen passzol a mindennapi vidéki életet bemutató apróságok leírása. A fűszerezés pedig az új szereplők, a hullák és a mozi. Azt mondanám, hogy míg A fekete zongorában megkaptunk egy különleges hősnőt és üdítő korszakot, s A türkizkék hegedűben Veron a határait feszegette, addig a harmadik részre végre kialakult egy igazán egyéni hang és atmoszféra, ami csak Baráth Katalin regényeire lehet jellemző.

Számomra tökéletes volt ez a könyv: a főszereplőt imádtam, nagyon együtt tudtam vele érezni, ott voltak benne azok az apró kis utalások amelyek megértésekor tudtam magamnak gratulálni, hogy milyen okos és művelt vagyok és tényleg az utolsó lapig izgatott a rejtélyek feloldása. Igazán harmonikus regény A borostyán hárfa, s remélem, hogy Veron ebben a stílusban fogja folytatni az életét. Mert a könyv megjelenése körüli interjúkban Baráth Katalin elejtette itt-ott, hogy a negyedik részre már van terve. Utána pedig majd kiderül, hogy mi lesz.

Részletesebben: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/20...

[PuPilla · Rating 5 out of 5]

Az eddigi legjobb Veron-regény. Kiforrott stílus, gördülékeny, helyzetkomikummal, iróniával gazdagon telehintett detektívsztori, ami tulajdonképpen megfejthetetlen. Az utolsó lapokon is még rengeteget kellett agyalnom, hogy összeálljon a kép.
Imádtam olvasni.
http://pupillaolvas.blogspot.hu/2012/...