Az Ikszek

by György Spiró

Hungarian

Genres: Literature

Unknown Binding

First published January 1, 1981

About the author

György (George) Spiró is a dramatist, novelist and essayist who has emerged as one of post-war Hungary's most prominent literary figures. He is a member of the Széchenyi Academy of Letters and Arts.

The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.

His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."

His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.

His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Fogság, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.

Reviews

[Mike · Rating 5 out of 5]

Za tę książkę powinniśmy postawić autorowi pomnik. Niestety jesteśmy takim niedojrzałym narodem, że jedyne co możemy zrobić to jak zwykle się obrazić.

[MrClee · Rating 5 out of 5]

Csalóka, hogy 20 teljes napon át olvastam az Ikszeket. Ha több időm jut, valószínűleg 4-5 nap alatt befejezem, ugyanis bármikor újra kézbe vettem, pillanatok alatt ráálltam a sztorira, vitt magával, és egy pillanatra sem állt le. Az egyik cselekménysor átsiklott egy másikba, ez a dinamika a színházi élet dinamikusságát is szimbolizálta egyben. Olyan, mint Bulgakov műve, és nem csak azért, mert mindkettőben szerepel egy Mester, mindkét mű olyan sok rétegű, hogy felesleges boncolgatásokba kezdeni. Olvasni kell.

„Tegyétek azt, mi kell, s hadd döntsön majd az ég." – Corneille: Horatius

[Wojtek · Rating 4 out of 5]

Być jak Wojtuś Bogusławski 🎭

[Agnes Kelemen · Rating 4 out of 5]

A nagy része nagyon tetszett, tök érdekes, hogy hogyan rendezkedett be az Orosz Birodalom a felosztott Lengyelországban, hogy lekenyereztek egy csomó korábban Nepóleon mellett harcoló lengyel felkelőt. Valamennyire értem, hogy mi lehetett J. R. Nowak baja a regénnyel, tényleg elég nevetségesnek tünteti fel a lengyel felvilágosodás nagy alakjait (pl. Julian Ursyn Niemcewiczet). Mindamellett azért szolgálatot is tesz ez a regény a lengyel kultúrának, én nem hiszem, hogy túl sok magyra olvasó tudta Az ikszek elolvasása előtt, hogy ki volt Wojciech Bogusławski és a varsói Nemzeti Színház többi színésze a felvilágosodás korában... De ugyanakkor szerintem a történet lényege az, hogy a színház és a cenzúra hogyan műküdik, nem a szereplők jelleme. Inkább a rendszereket, mint az embereket kritizálja. Amit nem értek az az, hogy a Kádár-rendszerben hogya kaphatott József Attila díjat, nem gondolták, hogy a magyar olvasóknak a tűr-tilt-támogat rendszer is eszébe jut majd erről a történetről? Számomra a fő tanulsága a történetnek amőgy az, hogy ha az embernek nagy hivatástudata vagy célja van, az nagyon lecsökkenti a szabadságát, pl. ha egyszerűen belehal abba, hogy nem játszhat színpadon, akkor bármire ráveheti a hatalom. :(
A vége nem tetszett, egy csomó részlet nem tisztázódik: pl. hogy lehet, hogy Osiński nem tudja behajtani Bogusławskin a tartozását, de ugyanakkor úgy egyébként Bogusławski elveszíti a palotát, amiben lakik?

[Anna · Rating 4 out of 5]

Wysiłek umysłowy włożony w śledzenie wszystkich intryg Bogusławskiego jest wart energii. Mataczyć jak Bogusławski, ojej.

[Daga · Rating 4 out of 5]

" Co by było, gdybym cisnęła dzieckiem o ścianę? - Jeszcze nim nie cisnęłaś? zaciekawił się Bogusławski. - Jeszcze nie. Trudno byłoby je zeskrobać".