Vándorbab

by Bächer Iván

Az élet többnyire az evés-ivás körül folyik.
Van, aki megadja a módját, másoknak mindegy, mit és hogyan esznek. Az, ahogyan elkészül egy étel, annyi mindentől függ. Nemcsak attól, hogy mi van kéznél, hogy ki főzi, süti, de nagyban befolyásolja a fantázia gazdagsága, a körülmények, sőt a múltbéli, no meg az eljövendő események is.
Enni pedig kell.
Lehetőleg minden nap.

226 pages, Paperback

Published January 1, 1999

About the author

Iván Bächer (25 March 1957 – 2 December 2013) was a Hungarian writer, journalist, playwright and publicist.

Born in Budapest, Bächer wrote as a critic for the Hungarian daily newspaper Népszabadság. He also published several volumes of short stories and novellas. One of his stories was the inspiration for the television opera Bekerítve of István Láng in 1990, directed by György Molnár and became a film.

Iván Bächer died following a serious illness on 2 December 2013, aged 56, at a Budapest hospital.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Akadnak, akik szerint a sütés-főzés célja, hogy ételt állítsunk elő, amelyet aztán a testbe juttatunk, pótolván bizonyos tápanyagokat. A sütés-főzés ebből az aspektusból szemlélve a szükségszerűség egyik ága. Ez a nézet azonban megmosolyogtató, kik ebben hisznek, szánandó foglyai saját biológiai funkcióiknak. A sütés-főzés céljai ezzel szemben a következőek:

1.) Megjuhászítjuk általa az emberi lét mélységes metafizikai bizonytalanságát, a konyhai tevékenység örvén birokra kelünk a múló idővel és az élet tengermély értelmetlenségével. Mert amikor a létezés bizonyos elemeit (nevezzük őket alapanyagoknak) a létezés egy teljesen más minőségi kvalitásokkal rendelkező elemévé (nevezzük ételnek) alakítjuk át, egyszeriben betekintést nyerünk a teremtés folyamatába, miáltal döbbenetes spirituális távlatok nyílnak meg a lábunk előtt.
2.) A sütés-főzés célja továbbá, hogy a cselekvés örvén elmesélhessünk egy történetet a világról, az ételről, vagy épp arról, aki főz: magunkról. Ilyen értelemben a sütés-főzés nem pusztán gasztronómiai, de szociális aktus.
3.) És amúgy is le kell már engedni a fagyót, a paradicsom pedig megszottyadt, kell kezdeni vele valamit (lecsó!), a sajtnak meg lejárt tegnap a szavatossága, de nincs szívünk kidobni.

Bächerben az a remek, hogy nála az étel, illetve az étel elkészítése valami magasabb rendű szakrális tevékenységgé alakul át, valamivé az ima és az anekdota között. Ugyanakkor a szerző tündökletes öniróniája (mint tejfel a töltött káposztát) lágyítja a szentség túlságosan súlyos komorságát. (Mert a szentség önmagában súlyos: megüli a gyomrot.) Magam nem vagyok a konyha ördöge – bár a szószos hús terén meglepő diadalokat vagyok képes aratni (persze szigorúan csak üveges mártásból!) –, mégis elragadó szövegnek találtam. Felüdít, mint a málnafröccs.

[fióka · Rating 4 out of 5]

Sokkal jobb, mint az Utóíz. Megint a kedves, igazi BI-i humor, amiért annyira szeretem az írásait. A zsírbafulladókat és a politikaiakat kivéve, mert azok kritikán aluliak. Igaz, zsír itt is van bőven, és húsleves-patakok csobognak, miután kivetettek a fagyasztóból és felolvasztattak a mindenkori leveshez; remélem, azért a gyümölcsleveshez nem használt húslevet. Nem is emlékszem gyümölcsleves-receptre. De igen, van egy. (Van?) :))
Na szóval, ha kedves-szomorú-röhögőgörcsös-nosztalgiázós-elmúláson elmélkedős, szakácskönyvnek álcázott életsztorikat és történeteket, avagy történeteknek és életsztoriknak álcázott szakácskönyvet keresünk, akkor a Vándorbab kitűnő választás. Van benne néhány igazi csemege is, többek között a báró Szilvássy Karoláról szóló (szakácskönyvét mostanában adták ki újfent, érdeklődőknek érdemes beszerezni).