Amikor beköltöztem az egyetemi kollégiumba, nem gondoltam volna, hogy egy félreértés miatt a fiúk emeletén kapok szobát. Azt meg pláne nem, hogy a szobatársam az első nap belém fut egy szál törülközőben, ami lecsúszik a derekáról, ezzel szemem elé tárva magát anyaszült meztelenül.
Adrian nem igazán kedvel, mivel más az életszemléletünk. Én a jövőre gondolok, ő pedig a mának él. Mindemellett folyamatosan bosszant. Míg mások Pamnek szólítanak, addig neki csak Pam-Pam vagyok, és ezzel az őrületbe kerget! Állandóan azon ügyködik, hogy kilökjön a kényelmes kis komfortzónámból, és olyan dolgokba csaljon bele, amikbe önszántamból sose mennék.
A motorversenyek és a bulik olyan messze állnak tőlem, mint Adriantől a koránkelés. Mégis van valami ellenállhatatlan benne. Ahogy szép lassan feszegeti a határaimat, egyre nehezebb nemet mondanom neki.
Nem szívesen kockáztatnám a céljaimat, vagy azt, hogy megváltoztasson. Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.
Vörös Viktória 2022-ben kezdte el publikálni az Ellenséges szobatársat, ami kevesebb mint egy év alatt átlépte a félmillió megtekintést a hazai Wattpaden.
Azt se tudom hol kezdjem akkora sokkot kaptam…Az írónőt szeretném megkérni, hogy majd finanszírozza a terápiámat, mert ezután a könyv után biztosan kelleni fog. A főhőseink kiállhatatlanok, te jó ég, egy nyugodt percet se adtak maguknak, muszáj volt mindig valamin veszekedniük. Ez a könyv tökéletes lenne 11-12 éveseknek, akiknek még fogalmuk sincs arról, hogyan is folyik valójában az élet 18 évesen, na de felteszem a kérdést ezáltal, MÉGIS MIT KERES BENNE SPICY JELENET. Abba inkább bele se kezdek, hogy úgy történt meg a nagy este, hogy a csaj részeg volt és ráadásul még drogot is fogyasztott előtte…egyszerűen szégyen ilyet romantizálni. Nem is beszélve arról, hogy tele volt egyaránt helyesírási, nyelvtani hibákkal is… Idézem: “valami bizalomféle kezdett kialakult bennem”…Nem beszélni magyar? Vagy itt mi történt? Én egyáltalán nem ítélem el a wattpados könyveket, sőt kifejezetten szeretem, de természetesen akkor, ha igényesen vannak megírva. Egyszerűen katasztrófa volt, csak azért rágtam át magamat a könyvön, mert pénzt dobtam ki érte…
Anno egy Instagram-posztban találtam a könyvet. Tudjátok, ilyen "ott van a borító középen, körülötte nyilakkal a plot, néhány ismertetői tény"-féle poszt. Már akkor grimaszoltam, húztam a számat, mivel olyanok voltak írva, mint "kedvcsinálói" fact, mint például a "Spicy", a "Szivatások" (arról már ne is ejtsünk szót, hogy helytelen a szó leírása) vagy éppen "Mogorva szobatárs". Nem vagyok az elítélés híve. Sosem voltam az, viszont ez a könyv maximálisan kihozta belőlem csak egy poszttal; de talán az volt a kezdőlöket, amikor az egyik nagyon jó barátom behozta nekem egyik reggel, hogy ő egyszerűen képtelen volt elolvasni a végéig, mert az egész egy fájdalom volt. Ráztam a fejemet, hogy biztos nem olyan rossz ám, biztos... biztos... De sajnos tökéletesek voltak a megérzéseim, és a barátom kirohanása is száz százalékig reális volt. 400 oldalig bírtam ezt a tömény cringét, amit "Ellenséges szobatárs"-nak kereszteltek. Kezdjük a reklamációval teli vagonom kipakolását a nevekkel, amiknél soha nem is hallottam átlagosabbat. Lehet, kicsit lentebb kellett volna görgetni a babanevek-jelentese.com-on, de persze, ez még nem is lenne a világ legnagyobb problémája, ha éppenséggel nem a nevekkel kezdődne a main plot; miszerint kedves "Pamela Ryan" a férfi kolirészre kerül, természetesen a kampusz rosszfiúja a szobatársa, és persze, fél évig nem lehet változtatni, egymás mellett ragadtak. Döcögős... és maximálisan meseszerű, valóságban simán átdobnak téged máshova. Jó, mindegy, ez egy könyv, szóval itt bármi lehet, úgyhogy átléptem a dolgon, nyálaztam tovább a lapokat, olvastam a sorokat, bízva abban, hogy a zötyögős kezdés után talán feljebb fog tartani a színvonal, hiszen íróként, novellák meg könyvekkel magam mögött tudom, hogy a kezdés a nehéz, utána már csak folyik az emberből a kreativitás, sőt, mellette írás közben sokat is feljődik az ember ehhez való tehetsége. De óh, drága jó ég, a színvonal csak lentebb és lentebb került, valahova a béka hátsó fele alá süllyedt, és képtelen volt onnan kikecmeregni. Maga a sztori végigvezetése borzalmasan rosszul lett megoldva, nem jött át az alapból megígért "Enemies to Lovers", hiszen átugrottak pár lépést, ami ehhez a genre-hoz tartozna. Az enemies to lovers az alapok nélkül olyan, mint egy sajtburger sajt nélkül, de a barátom az egész könyvet azzal illette, hogy "ez a könyv olyan mint egy sajtburger, sajt, hús, zsemle, szezámmag nélkül. csak egy kis ketchup egy darab salátán egy nyakas paradicsomszeleten". Nem is lehetne jobban igaza. Innen is puszi, ha ezt olvasod. A szereplők borzalmasan gyermetegen viselkedtek ahhoz képest, hogy elvileg a legfiatalabbak is elsőéves egyetemisták, néha a reakciókjuk bizonyos szituációkra felért egy öt/tízéves érzelemvilágával, ezek mellett nem érték fel a saját emóciójukat ésszel, képtelenek voltak kommunikálni egymással, vagy rosszul tették azt. A női főhős volt a legrosszabb mindenki közül, képtelen volt szembenézni saját magával, fogalma sem volt arról, mi az a szerelem, elvakította a rózsaszín köd, lehetetlenségnek tűnt az, hogy jó dötéseket hozzon, és sírt. Állandóan sírt mindenen, ami egy idő után már idegesítővé vált. A férfi főhős sem volt sokkal jobb, ment a saját feje, vagy néha éppen a nemiszerve után, kihasználta a lányokat és bántotta a szeretteit, aztán midig meg lett neki bocsájtva három perc alatt, mert jaj, de aranyos, jaj, szép az arca és jaj, eléggé szexi, nem lehet neki ellenállni. Aha, persze, romantizáljuk a toxikus embereket, rendben. Térjünk vissza a történet kerekítésére ezekkel a gyöngyszem emberekkel, akik elvileg szerelmesek egymásba. Körülbelül az első 100 oldalban érződött a "ki nem állhatjuk egymást" vibe, aztán hirtelen már egymásba voltak gabalyodva 7 (!!!) nappal a szemeszter kezdése után, annyira összemelegedve, hogy már a szexuális zaklatás ajtaján kopogtattunk. De persze, ez is el lett felejtve Adriannek, mert "Görög istenekhez hasonló" hasizommal rendelkezik. Szánalmas, de ez még nem a vége, említhetjük a más fiúkkal való randik szabotálását, a csókot a fürdőszobában, vagy éppen azt az első randevún átélt kielégítést, ami a szabad ég alatt történt meg... és utána, mint ha éppenséggel a hölgyemény orgazmusa nem a fehérneműjében lett volna, nekiálltak gyorskaját enni, és Harry Potter filmeket bámulni. Maximálisan romatikus. Emberek, akik olvassátok, első randin ne ujjazzátok meg a randipartnert, légyszike. Rómeó és Júlia stílusban próbálták meg az édesanyák szétszakítani a kapcsolatukat, persze ők, mint tragikus hősök, ellenálltak ennek, nagyon-nagyon aranyos, persze, cuksi... viszont beszéljünk az első közösen eltötött éjszakájukról, ami közben megjegyzem, a hölgyemény alkohol-és drog hatása alatt volt, úgyhogy újra feljön a toxicizmus romantizálása. Arról ne is beszéljünk, hogy ez volt a legrosszabb smut, amit valaha olvastam. "Ágyekát hozzám dörzsölte" Miért? A faszod a fa én meg a dörzsipapir? Vagy éppen "Baromi nedves vagy, Pam - állapította meg amikor ujjai a bejáratomhoz értek es lassan belem mártotta őket" Mintha a virslit nyomná a majonézbe... másrészt pedig a női nemiszerv sem olyan, mint egy tubusnyi ketchup, javaslom, hogy vegyük át később újra a biológia tankönyveket, mielőtt szexjelenet írására adjuk a fejünket! De még nem is beszéltem az "Élvezz el, Pam - mondta, én pedig engedelmeskedtem" mondatról, ami esküszöm, a kedvencem, kihozta belőlem, hogy sírva visongtam, és majdnem leestem az ágyamról. Mert ez csak egyszerűen nem így működik, bár ezt szerintem az írónőnek tudnia kéne felnőtt, edukált fejjel. Az egész jelenet utáni hirtelen témaváltozás pedig már csak hab a tortáján, és rávett arra, hogy otthagyjam az egész történetet úgy, ahogy van. Az íráshoz valamennyire konyító fejemet és lelkemet marhára bántotta a rengeteg elírás, stilisztikai hiba, értelmetlen mondat, szövegkönyezetbe be nem illő kifejezés, na de, a vesszőhibákból több volt ebben a könyvben, mint a Niagarában a vízcsepp. Ha a Wattpad oldalon találom a könyvet, még elnéztem volna. Na de, ezen a fene könyvön átment szerkeztő, lektor, tördelő, minden anyám kínja, hogy lehet, hogy senkinek sem bökte a csőrét? Én a helyetekben nem dicsekednék ezzel a művel, már ha ezt műnek tudom még egyáltalán nevezni. Szinonímaként tökéletesen működne ide az "egy kalap szar" kifejezés. Bármeddig húzom a szót, és pakolom ki a vagonból a gondokat ezzel a könyvvel kapcsolatban, ugyanaz a vége, hogy az egész borzalmas úgy, ahogy van. A Wattpadon kellett volna hagyni az egészet. De ha már ennyire támogatni szeretnénk a hazai kis írókat, akik hasonló platformokon kezdik a karrierjüket, ne csak a megtekintések számát vegyük figyelembe, hanem azt is, hogy miről szól, hogyan van megszerkesztve, ilyesmi. Mert vannak olyan sorozatok, művek az appon belül, amik sokkal jobban megérdemelnék azt, hogy a Libri vagy éppen a Líra polcain feszítsenek papír formájában is, mint az "Ellenséges szobatárs." Ha adhatok egy tanácsot, ne vesztegesd erre a könyvre az értékes, vissza nem szerezhető idődet! Legyél jobb, mint én, mert ezeket a gyönyörű, napsütéssel teli napoknak az óráit, amit ezzel a borzalommal töltöttem, már sosem kaphatom vissza. Puszi mindenkinek, aki elolvasta ezt.
Édes Istenem, de imádtam ezt a könyvet!😮💨 Úgy kezdtem bele, hogy ez csak egy kis spicy romantikus történet... AHA. PERSZE. Hát nem megtaláltam az a 3 sort, amin 10 percet bőgtem?! HÁT DE! 🥹🥹 Adrian... te pedig valamit nagyon tudsz. Gyanúsan szerethető vagy! Rajtad tartom a szemem!!👀👀
Borzalom ez a könyv. Cringy semmi tapasztala az írónak nagyon kezdetleges. Nem ajánlom senkinek. Fogalmazása mint egy általános iskolás gyereké. Értem hogy utálják egymást de nagyon rosszul írta meg az egészet egy élvezhető része nem volt
Úristen hát ez a könyv valami eszméletlen jó volt minden egyes oldalát öröm volt olvasni tele sok váratlan pillanattal amik szebbé tették az egész könyvet!
Nekem nagyon vegyes érzéseim vannak. Először is az alap szotri eléggé érdekesnek bizonyul, mivel egy lány és egy fiú lesz egymás szobatársa lesz egy hiba miatt, akik ugye az elején nem kedvelik egymást. Az első 40%-a a könyvnek tetszett, lekötött. Amúgy is egy könnyed olvasmány ez a könyv, de azért boncolgat nehezebb témákat is. Aztán utána ugye egyre több volt a férre kommunikáció a kettő szereplő között, ami az elején még nem volt annyira zavaró de lassan a végén, már konkrétan annyiból állt a történet hogy makacs mind a kettő szereplő és állandóan veszekednek. Szerintem elég lett volna 350 oldal maximum, és az egész már túl lett vontatva. A vonzalom a két szereplő között jó volt, azt az író jók felépítette. A férfi karakter... Szerintem Adrian egy eléggé bipoláris személyiség, egyszer érzéki normális törödő férfi akire minden lány vágyna, de utána meg egy seggfej. Idézek valamit amit ő mondott és egyszerűen kiakasztott:"Menstruálsz vagy mi a bajod"? NA NEKEM KESZ VEGEM TAVOZZ. Kb ez volt a véleményem....... Emellett volt néhány férre írási hiba.Főleg a könyv második felében vettem észre őket. Én nem vagyok egy nagyon nagy helyesírási kritikus, és a kisebb hibákat nem veszem észre, de itt olyanok voltak hogy képtelen voltam nem észre venni.... Ez az első könyv, ahol több elírási hibát felfedeztem. Egyébként azt gondolom, hogy nem volt rossz a történet, mert a fiú karakter (Andrian) sokszor tényleg imponálóan viselkedett, és Pamela maximálista gondjaival is sokszor tudtam azonosulni, es az ő karaktere nem volt rossz.Mivel ez az írónő még most kezdi az írói pályáját, így érthető, hogy nem tökéletes a könyve, szóval alapból nem nagy elvárásokkal olvastam a könyvet. Viszont azt egyenesen imádom a könyvben, hogy az elején található egy Chase Atlantic szám részlete, ez volt a fő húzóerő hogy megvegyem ezt a könyvet, és amúgy adott sokszor ilyen vibe-ot, az akarlak de nem lehetsz az enyém hangulatával. Szóval összességében nem volt egy szörnyű könyv, mert sokszor nagyon tetszett a szerelmi szál, de nekem főleg a túl vontatottság volt a bajom.
Nem szoktam véleményt írni, de ez mi volt? A tiktokon megtalálható “bejátszások” alapján úgy voltam vele hogy adok neki egy esélyt, kár hogy megtettem. Az hogy az egesz cselekmény 1 hónap alatt történt kb az ilyen wtf volt. Én ennyire idegesítő női karaktert még nem láttam pedig azért a minden tökéletesed szereplője se volt semmi.
Ja hogy a könyv végén is megjelenik a Coho regény értem…
Adrian viszont jó karakter volt , én kedveltem
Spice level: 2,5/5 , az a két jelenet elment bár az aztán jó ötlet volt hogy a csaj részegen bedrogozva veszíti el a szüzességét….💀ezeken kívül nem volt sok “ megmozdulásuk”, volt helyette sok értelmetlen dráma! Többet vártam, pedig lattam potenciált ebben a könyvben. Az utolsó pár fejezet mar szenvedés volt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Általában nem vagyok rajongója a magyar modern irodalomnak, de Vörös Viktória könyve beszívott. A fogalmazása teljesen hétköznapi, így azonosulni tud vele az olvasó, korosztályunk életét, nehézségét írja le, ezáltal a karakterek, majd a románc is olyanná válik, amit mindenki magáénak tudhat. A könyv folyamatosan fenntartja a figyelmet, az olvasó észre sem veszi, hogy már át is rágta magát több száz oldalon. 🫶🏻
végig se olvastam. Az elején tudom hogy nem kell várni sokat egy könyvtől, mert a közepe fele indul be a sztori, de az hogy már az első 60 oldalban 3x voltak kávézni, edzeni, veszekedni, és tanulni…hat kicsit megunja az ember. Nem ítélem el a wattpad sztorikat de az írás formájáról is sütött hogy ez nem egy rendesen kidolgozott könyv
Már az elején észrevettem, hogy rettentően Kollár Betti stílusa van a könyvnek, már ami a szereplőket, helyszíneket, időpontokat illeti, ez persze egyáltalán nem negatívan értendő.
Megismerhetjük Pam-ot az elsőéves egyetemistát, ki barátnőjével jön az egyetemre, örülvén a majd együtt töltött kolis éveikkel, míg ki nem derül, hogy Pamela a késői kollégiumi jelentkezés miatt, és a nevének elnézése miatt egy fiúhoz lesz beosztva, Adrian-hoz. A rejtélyes, zárkózott, nem túl kedves fiú és a lány nagyon nem jönnek ki az elején, de az idő elteltével ez lényegesen megváltozik. Olvashatunk Pamela megfelelési kényszeréről és maximalitásáról, továbbá szüleivel való kapcsolatairól. Közben pedig Adrian-ről is rengeteg dolgot tudunk meg, többek közt a ő családi kapcsolatairól is.
-
Nyilván érezhető volt kettejük vonzalma már a legelején, viszont mégis, mikor Adrian kedves, törődő lett Pam-mel nagyon gyorsan forgott le, szerintem. Szinte egyik napról a másikra kezdett el nagyon érdeklődni a lány iránt, ami azért volt nagyon furcsa, mert a fiú személyében nincs benne a kedvesség, odafigyelés, mégis egyik napról a másikra ilyen lett. Illetve ezzel az Adrian-ellökött-egy-kicsit-a-teraszon-és-elestem eset is nyomott hagyott bennem. Persze, az egész könyvben érezhető volt Adrian érdeklődése Pam felé, mégis ez azért durva volt, ahhoz képest, hogy mennyire meglágyult, mikor összejöttek. Tettszettek benne a családi bonyodalmak, főleg, hogy elég mindennapiak voltak, (kivétel Pam anyukájának igazi storyja no spoiler) így jó volt, hogy bemutatták, hogy igazából mindenre van megoldás, mindent meg lehet beszélni. Említésre méltó Pam és Kat kapcsolata, tetszett, hogy mindenben számíthattak egymásra, mégsem voltak együtt 0-24, igaz azért volt pár dolog, amit előbb beszélt meg Kat mással, mint Pam-mel, de ezt leszámítva összetartóak voltak nagyon. A lány főszereplőnk cselekedeteivel nem mindig tudtam egyetérteni, de hát nem is kell, de azért megemlíteném. (például az Adrian-nel töltött este után a lány kerülte a fiút, pedig élvezte az éjszakát vele, like what?!)
Egyszerű könnyed egyetemi story, amit mindenki szívesen átélne abban az időszakban. <3
Nem szoktam kommenteket vagy bárminek is nevezzük ezt írni viszont ezt most nemtudom magamban tartani. Az egész könyv számomra egy szenvedés volt. 473 oldalnyi színtiszta szenvedés és őszintén nemtudok mást mondani rá. De akkor kezdjük is az elején. Az hogy maga a történet egy teljesen szürreális és a való életben helyét meg nem álló szituációval kezdődött meg élvezhető és egész hamar túl is tudtam tenni magam rajta látva a további borzalmakat amiket a könyv olvasásával tapasztaltam. Női és férfi főszereplőnk szobatársak lettek a kollégiumban és mily meglepő módon ez senkit se izgat igazán szóval majd fél év múlva tudják csak újra osztani a szobákat. Ennek ellenére hogy rendelkezésünkre állt egy fél éves időkeret az írónő valamiért mégis amellett döntött hogy kevesebb mint egy hónap leforgása alatt fogja a cselekményt végbe vinni. Na de miről is szólt ez szűk egy hónap? Hat a két szereplő folyamatos veszekedése és szenvedése jellemezte leginkább. Férfi szereplőnk egy 10 éves értelmi szintjén állva és meg merem kockáztatni bipoláris máskülönben a másodperc alatt változó hangulatát nem tudom mivel magyarázni. Egyik percben kedves és törődő a következőben pediglen megkattan és egy utolsó bunkó paraszt és akkor meg szépen is fejeztem ki magam. De most akkor idéznék is tőle egy aranyos mondatot ami mar a kapcsolatuk alatt hangzott el: ,,menstruálsz vagy mi a bajod?” Köszönjük kedves Adrien! Arra meg már abszolút nem tudok mit mondani hogy a szereplő bőven belefért volna a szexuális zaklató kategóriába bárhogyan is próbálták a lány részéről ezt feltűnésmentessé varázsolni. De ha azt hinnétek hogy a női karakter jobb lenne csalódást kell hogy okozzak. A férfi karaktertől nem eltérve ő is ugyanazon az értelmi szinten áll. Folyamatos szenvedése és mindenen való sírása a könyv végére borzasztóan idegesítővé vált és világgá lehetett volna kergetni engem vele. Az édesanyával való kapcsolata pedig egyik pillanatról a másikra változott meg. Az elején még azt olvasom milyen jó és összetartó családja van majd a következőben az édesanyja a hibás mindenért. Pedig most kivételesen egy abszolút reális dolog volt hogy miatta van megfelelési kényszere de egyszerűen ez a hirtelen váltás az egészet tönkre vágta. A végén kiderülő eltitkolt abortuszról pedig végképp nem tudok mit mondani. Amiről mellesleg később egy árva szó nem szólt de mit is vártam miután a korábban említette konfliktusok háromnegyede folyamatosan tisztázatlan maradt és csak azért mert a kedves női főszereplő úgy gondolta jól néz ki a szobatársa és kockahasa van amit a görög istenekhez hasonlítva emleget ezért elnéz mindent és nem kell neki magyarázkodni. Még amikor megpróbálja is a másik fél akkor is csak azt lehet olvasni hogy nem szükséges magyarázkodnia. Na de túl tettük magunkat a 10 éves szinten lefolytatott hatalmas veszekedéseken és akkor két és fél hét után olvashatjuk is a szerelmi vallomást és már el is hangzott a szeretlek szó. És annak ellenére hogy ekkora már lényegében a két szereplő az intim kapcsolaton is túl van mégsem látom egyértelműen feltüntetve a könyvön hogy ilyen és ehhez hasonló tartalom található benne. Az egész könyv maga pediglen helyesírási, stilisztikai és tördelési hibákkal van tele. Tehát aki ezt a könyvet átolvasta és meg szerkesztette majd kiadta a keze közül jó munkának titulálva nemtudom hogy melyik könyvet olvasta mert ezt biztosan nem. Emellett néha a szereplők közti beszélgetésben olyan szavak hangzottak el amiket én meg életemben nem hallottam senkitől a mindennapokban. Kicsit úgy éreztem mintha az írónő meg szeretné mutatni hogy neki igenis van szókincse és ezáltal szerette volna minőségibbé tenni a könyvét de ehelyett csak azt a hatást érte el hogy abszolút szürreálisnak hatott a párbeszéd. Tehát elnézést de én meg nem használtam és nem is hallottam senki olyan szavakat használni mint monogámia és hasonlók. Összeségében maga a történet annak ellenére hogy zeró kreativitást találok benne mert a wattpadon egy halom ilyen típusú könyvet olvashat az ember nem lenne rossz. Azon a tényen hogy szobatársak lettek túlteszi magát az ember fikciónak titulálva és meg is van oldva. De könyörgöm fel év állt a rendelkezésünkre. Miért nem hagytuk hogy normális kibontakozzon a dolog? Az elméletleges enemies to lovers ilyen rövid idő alatt összemosódott és hiányzott belőle az áttérés. Egyszer utálom egyszer meg már nem. Nem viccelek amikor azt mondom hogy a szobám éppen nyitott ablaka fele sandítva átfutott az agyamon az a kósza gondolat hogy egyszerűen kihajítom rajta. A második csillagot mindössze azért kapja mert maga az ötlet nem elviselhetetlenül rossz csak a kivitelezés hagy némi kivetnivalót maga után.
This entire review has been hidden because of spoilers.
5/2 pont. Csalódott vagyok, pedig nem nagy elvárásokkal kezdtem el olvasni a könyvet. Tudom, hogy egy wattpad story, de így is olyan dolgok voltak benne… Kezdem akkor a mínusz pontokkal: Elírások, amik egy ponton idegesítővé váltak. A főszereplők személyisége katasztrófa. A srác borzasztóan csapong egyszer imádja a csajt, majd úgy beszél vele, mint egy zsák szeméttel. Elmondja, hogy ő sose tenne vele semmi rosszat, majd azt mondja, hogy egy hisztis p… és drámakirálynő. Könyörgöm ne! Ne adjunk ilyen toxikus férfi személyiséget főszereplőknek. Nagyon sok könyvben problémásak a karakterek, de itt én személyiségfejlődést sem véltem felfedezni. Az elején bunkóbb volt, de a könyv vége felé is csúnya dolgokat vág a lány fejéhez. A főszereplő csaj is borzasztóan gyerekes, nem kommunikálnak rendesen, veszekednek, kibékülnek valahogy majd pár perc múlva újra összevesznek… Nem tetszett az első intim jelenet sem, mert a csaj ivott, drogozott és bántalmazni is akarták és a srác így is belement vele a dologba. Borzasztó. Unalmas volt a sok mellékjelenet, pl. a kávézásnál a részletes leírások, feleslegesek voltak.
Pozitív dolgok: Komoly problémák is megjelentek a könyvben, amik kifejezetten pozitívak voltak számomra. Habár a bántalmazás esetében valami plusz még lehetett volna, pl. szólnak valakinek, a lány beszél valakivel erről ilyesmi. A szülőkkel való kapcsolat és a betegség szálai is érdekesek voltak és ezek kifejezetten tetszettek. Az anyukának a történetét is el tudtam volna képzelni részletesebben négyszemközt a lányával. Ezekre mindenképp adok egy pontot a könyvnek. Az intim jelenetek leírása is jó volt, nem volt túltolva.
Érdekesnek találtam a történet felépítését, tetszett, hogy nem csak kettőjükről szólt az egész, hanem voltak mellékszálak. Sajnos tele volt helyesírási hibákkal, a vége fele picit sok volt nekem ez az összeveszünk - gyorsan kibékülünk szituáció, mert legtöbbször ismétlődtek a helyzetek, már kezdett unalmas és idegesítő lenni. Eléggé lezáratlannak tartom a történetet, Kat-Miles kapcsolatról nem tudunk meg konkrétumot. A kedvencem Adrian ajándéka volt, annyira cuki volt az a jeleneet, ahwwwww!!🥺 Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert jó olvasásélményt nyújtott.💜
Sokkal jobb mint amit az értékelések mutatnak. Az egyetlen ami nagyon zavaró volt számomra hogy folytonosan ment a vita generálása és a gyerekes megsértődés, ezeket eltekintve egy nagyon fordulatos és izgalmas könyv. Tetszett a befejezése is.
Hát, nem is tudom hol kezdjem... Az elején, amikor még tényleg ki nem állhatták egymást a szereplők, még élveztem is a történetet, viszont aztán, amikor Adrien beleszeretett Pamba, teljesen megváltozott. Valahogy nekem nagyon nem nyerte el a tetszésemet ez a „túl kedves” Adrien. Aztán amúgy a kapcsolatuk ezzel ellentétben meg eléggé toxikus volt. Adrien sokszor elhordta Pamet mindenfélének, aztán amikor bocsánatot kért (ezt is úgy, hogy Milesnek kellett kioktatnia őt ahhoz, hogy rájöjjön, nem volt helyes, amit tett), Pamela mindig rögtön megbocsátott neki. De nyilván ez csak egy kitalált történet, és természetes, hogy a benne lévő kapcsolatoknak nem kell példamutatónak lenniük. Összességében viszont nekem ez a könyv egy csalódás volt, mert nagy reményekkel kezdtem neki, mégis egy elég kiszámítható, számomra unalmas történetet olvastam.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Vörös Viktória Ellenséges szobatárs című könyve teljesen meglepett. Egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, hanem egy érzelmileg nagyon erős, feszültséggel teli történetet, ami végig magához láncolt. A karakterek nem tökéletesek, hibáznak, vívódnak, és pont ettől lesz az egész annyira valóságos.
Olvasás közben többször is azt éreztem, hogy „oké, ezt most nagyon átérzem”. Tele van olyan helyzetekkel és érzésekkel, amikkel szerintem sokan tudunk azonosulni, főleg ebben az életkorban. Nem egy tipikus könnyed olvasmány, inkább olyan könyv, ami kicsit összetör, kicsit megérint, és még napokkal később is eszedbe jut.
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti az érzelmesebb, elgondolkodtató történeteket, és nem riad vissza attól, ha egy könyv tényleg hatással van rá. 💔📖
This entire review has been hidden because of spoilers.
War is over!(vegre vegeztem vele) Viszont azokhoz szolnek akiknek tetszett ez a “remekmu”. Nektek mi volt jo benne? Hogy ment a sok felesleges, ertelmetlen, idiota szappanopera? Hogy a csavo ugy fektette meg Pamet, hogy kozben a csaj be volt drogozva es total reszeg volt? (Hiaba volt konszenzusos). Vagy netalan az tetszett az egeszben, hogy olyan a feelingje, mint egy 12 evesek altal irt Wattpad fanfictionnek? Csak mert egyszeruen ez a konyv ilyen. Semmi jo nincs benne, szenvedtem vele, irritaltak a karakterek, a felesleges drama es foleg a ket foszereplo. Ha lehetne 0 csillagot adni ra, annyit adnek
This entire review has been hidden because of spoilers.
Wattpadon kezdtem meg el olvasni, es akkor is mar nagyon tetszett. Mikor elolvashattam volna a veget az irono kiadta es leszedte termeszetesen wattpadrol. A konyv tartalma egy igazi hangulathullam volt szamomra. Azert adok 4 csillagot, mert sok dolog zavart benne. Sok helyesirasi hiba talalhato benne, nem ertettem miert veszitette el akkor a szuzesseget a lany amikor be volt rugva es elotte meg drogot is fogyasztott. 14 eves vagyok es nem tudom, hogy milyen lehet egy egyetemistanak, de neha ugy ereztem, hogy le sullyedtunk ilyen 13 eves szintre par resznel.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Az első reakcióm az volt, hogy ezt egy tinédzser írta? Aztán megnéztem és igen. Nem lenne rossz a premise, de a kivitelezésen van mit javítani. *Az* este big no-no. De hogy ezt valaki szerkesztette egyáltalán? És igen, mert a könyv végén írja, a nevét. De én nagyon nem láttam ebben, hogy hozzányúltak volna, s ez érződik a sztorin is (bevarratlan szálak) és a helyesírási hibákon is (mondat szerkezetek, elírt szavak). Én csak hajrázni tudok az írónőnek, mert nem rossz a könyv, csak idő kell megtanulni dolgokat. *sorry for the messy word vomiting*
Ezt a könyvet még tiniként kezdtem el olvasni Wattpadon és akkor elég hamar be lopta magát a szívembe. Egyszerűen imádtam. Most viszont így jó pár évvel később már sajnos nem hozza azt a szintet, bár inkább az lehet az oka hogy már felnőtt vagyok. Számomra unalmas volt és kiszámítható (nem azért mert olvastam már egy részét). A karakterek sem voltak túl kidolgozottak, sajnos nem kaptunk hozzájuk elég háttér infót. Illetve a konfliktusok is nagyon gyengék voltak szerintem a megoldásokról nem is beszélve.
Húha… ez nagyon érdekes…. Sose történt velem még ilyen, de egyszerűen hiába a sok hiba a könyvben, egyszerűen mikor befejeztem olyan szinten melengette meg a szívemet…. Hihetletlen…
Volt benne bőven szerkesztői hiba, emellett Pam is felidegesitett sokszor mint az állat, hogy mégis hogy lehet ilyen hülye???!!?!! A sok veszekedés közte és Adrian közt, amit úgy kezeltek mintha gyerekek lennének… Illetve az hogy mindez kb 3 hét majdnem 1 hónapon belül történt… azért az nem semmi….
De mégis! Boldogsággal tekintek vissza erre könyvre🥹❤️
Összességében tetszett, voltak benne elég cringe részek, de legalább jót nevettem rajtuk. Engem személy szerint eléggé zavartak az elírt szavak (pl: "slesz" és társai) de szerencsére nem volt benne annyira sok, mint az Icebreaker magyar változatában🙂↕️. Amúgy egy kicsit több motorversenyt elbírt volna, de ettől függetlenül is egész jóra értékelem
Nem. Helyesirási hibák, nem csak elirt betük hanem szerkezeti, nyelvtani hibák. A karakterek 5 oldalonként összevesztek a semmin és amikor lefeküdtek a csak be volt drogozva. Ha nekem olyan baráti kapcsolatom lenne mint ami a főszereplő lány és a barátnője között van lehet szivenszurnám magam vagy a csajt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Én ezt tavaly nyáron olvastam úgy hogy semmit sem tudtam róla,csak borítóról ítéltem meg. Úristen de jól tettem! A motoros jeleneteket imádtam és még lassú olvasóként is 3 nap alatt befejeztem. A szüleim már kezdtek idegesek lenni amikor még ebéd közben is olvastam. És az a vallomás 😍😍😍kicseszett cuki volt!
This entire review has been hidden because of spoilers.