Esti

by Péter Esterházy

„Csak magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem.”
Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre Esti Kornél című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna.

Esterházy Péter Esti című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. „Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig.”

Genres: Hungarian Literature

405 pages, Hardcover

First published January 1, 2010

About the author

Péter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

„Senki sem azt írja, ami, hanem azt, ami szeretne lenni.”

No most ha én író lennék. Tegyük fel. És megírnám, ami – aki! - szeretnék lenni. De mi is szeretnék lenni? Mátyás király, álruhában, magyar hangja Helyey László. Settenkedvén settenkednék íródeáknak öltözve, reszketve bújnának össze a földkerekség gyevi bírói. Aztán lennék portugál, csak a nyelv okán, mert a portugál a virágok nyelve. (Ne kerüljük meg a kérdést: de akkor minek a nyelve a magyar? (Meggondoltam. Kerüljük meg mégis a kérdést.)) Lennék baronessz, vagy akár egyszerű köznép leánya, aki visszahozza divatba a miniszoknyát. És talán – talán! - lennék híres író, aki úgy hegedül a nyelven – a rendhagyó ragozású igéken éppúgy, mint a keményen koppanó bazdmegeken -, akár Yehudi Menuhin. Ebben az esetben lágyan leomló ősz haj keretezi arcom, szemüvegem szeretetreméltón csillan, és délutánonként, ha szépen süt a nap, lemegyek a parkba öreg kutyáimmal, Magyarnyelvvel és Magyarirodalommal, eldobom a botot, visszahozzák, eldobják a botot, visszahozom.

Így évődünk, huncutul.

Ezekért tanultunk meg olvasni. Ezekért a kései, huncut évődésekért.

Meg nyilván a satöbbiért.

[Fanni · Rating 5 out of 5]

Megjegyzés: 5 évente újraolvasni, és új részeket megérteni