A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.
Hiteles, ötletes, igényes. Többször körön belül éreztem magan, de néha kívül maradtam és azokat a perceket végtelenül sajnáltam…, hogy ehhez Budapestnek van köze, vagy másnak (is), azt nem tudom. Závada Péterrel pedig még fogunk találkozni, ebben biztos vagyok.
Amikor az első vers már szó szerint szíven döf, leírja a fél éve ki nem mondott lelki sérelmeket, amiket soha nem tudtam megfogalmazni szavakkal, akkor úgy voltam vele, hogy na jó, ez a kötet le fog hozni az életről, de a pozitív értelemben. 💗
Jelenleg csak versesköteteket tudok olvasni, szóval nagyon köszönöm a kedvenc magyar íróimnak, hogy vannak. Ez a Závada Péter kötet is kihozott belőlem valamit, miután hónapokig nem írtam, szóval igen, képzelhetitek.
Belém ülsz. Ülünk, mint két egymásba csúsztatott szék. TV szól a szobából. Ma mégse megy. Lemászol. Nézem a függöny bojtját. A szomszéd házat bontják. Az ablakok betörve. Lelátni a gödörbe. Most magamhoz szoktatlak. Már nyitva van az ablak. Vastag az ég, vízhatlan. Megfürdünk a huzatban. Erősen koncentrálok. Mármint csak arra, rád, hogy mit kéne most éreznem. Nem passzolunk lélekben. Befekszel az ölembe, mintha a bölcsőd lenne. Megmarkolod a farkam. Együtt szorongunk halkan.
Ott a legszebb, ahol újat nyújt, ami slam-ben és AKPH-ban jól szól, az papíron nem mindig jön át. Kissé gyerekesek a már-már éneklő rímek.
De attól a pár ilyen példától elvonatkoztatva szép, friss, erős kötet. József Attila jutott eszembe közben, nem félek hozzá mérni sem. Jó, hogy van szép új magyar líra.