Ahol megszakad

by Péter Závada

A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Genres: Poetry, Hungarian Literature, Contemporary

68 pages, Paperback

First published January 1, 2012

Reviews

[Bibibii]

Hiteles, ötletes, igényes. Többször körön belül éreztem magan, de néha kívül maradtam és azokat a perceket végtelenül sajnáltam…, hogy ehhez Budapestnek van köze, vagy másnak (is), azt nem tudom.
Závada Péterrel pedig még fogunk találkozni, ebben biztos vagyok.

[Veronika]

Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán.
Csészényi tea – halkan párologsz.
Felhő leszel, vízgőz az Úrnak jobbján.
A földre hullasz, mint a záporok.

[rainbooksandcoffee]

Hát... megtaláltam a kedvenc verseskötetem. Szinte minden sora, gondolata: én.

[Dóra]

Nem értek a költészethez. Nem hiszem, hogy ez jó, de valahogy mégis tetszett. De mély nyomot nem hagyott, azt hiszem.

[Judit Sarmany]

10 perce gondolkozok, mit írjak ide . Hogyan is lehetne értékelést írni erről a kötetről?

Nem tudom.

Maradjunk inkább egy idezetnél.

Nekem ez a kedvencem:

Mit kaptál, csak a jellemem.

Külcsín vagyok, semmi más.

Azt remélted, kell legyen

a lét mögött identitás.


Nem számoltál a többivel,

bár formában nincsen hiány.

Hogy vagyok, még nem tölti fel

kongó egzisztenciám.


Szeretni puszta illemtan.

Ki üres, részed nem lehet.

Semmim sincs, de velem van

az, hogy elengedtelek.

[Boglarka]

Amikor az első vers már szó szerint szíven döf, leírja a fél éve ki nem mondott lelki sérelmeket, amiket soha nem tudtam megfogalmazni szavakkal, akkor úgy voltam vele, hogy na jó, ez a kötet le fog hozni az életről, de a pozitív értelemben. 💗

[Cruel Heaven]

Jelenleg csak versesköteteket tudok olvasni, szóval nagyon köszönöm a kedvenc magyar íróimnak, hogy vannak.
Ez a Závada Péter kötet is kihozott belőlem valamit, miután hónapokig nem írtam, szóval igen, képzelhetitek.

[Tibor Jánosi-Mózes]

Jajj de jó volt! Köszönöm!

[Ambrus Pintér]

The first book I really enjoyed, made me fall in love with 21st century poetry

[Tibor Bende]

Változó melankóliája bársonyos. Időnként találó. Ígéretes.

[Anna Kovacs]

Csapong az ősz, kabátot bontogat. Csapongok én is. Semmi fontosat. A szeptember merő banalitás. A lényeget talán majd valaki más.

[Eszteranna]

Belém ülsz. Ülünk, mint két
egymásba csúsztatott szék.
TV szól a szobából.
Ma mégse megy. Lemászol.
Nézem a függöny bojtját.
A szomszéd házat bontják.
Az ablakok betörve.
Lelátni a gödörbe.
Most magamhoz szoktatlak.
Már nyitva van az ablak.
Vastag az ég, vízhatlan.
Megfürdünk a huzatban.
Erősen koncentrálok.
Mármint csak arra, rád, hogy
mit kéne most éreznem.
Nem passzolunk lélekben.
Befekszel az ölembe,
mintha a bölcsőd lenne.
Megmarkolod a farkam.
Együtt szorongunk halkan.

/Závada Péter: Bontás/

[Zoltán]

Több mint négy, de nem egészen öt csillag.

Ott a legszebb, ahol újat nyújt, ami slam-ben és AKPH-ban jól szól, az papíron nem mindig jön át. Kissé gyerekesek a már-már éneklő rímek.

De attól a pár ilyen példától elvonatkoztatva szép, friss, erős kötet. József Attila jutott eszembe közben, nem félek hozzá mérni sem.
Jó, hogy van szép új magyar líra.

[Judit]

Másodszorra jobban tetszett, de továbbra sem elképesztő vagy emlékezetes élmény.

[Nóóra Bőjte]

<3